Sziasztok!
Kicsit kilógok a sorból, mert nálunk 2,5 év a korkülönbség, tehát nem "kicsi", bár én annak éltem meg.
Gyorsan végigolvastam az utóbbi hozzászólásokat, talán hasznos lesz valakinek amit írok.
A legnagyobb tapasztalatom - így utólag - hogy semmiből nem kell nagy ügyet csinálni, valahogy a pillanatnak kell élni és élvezni. (ez persze akkor nem sikerült)
Nálam az első gyerek másfél hónapos koráig szinte csak sírt, minden percet ajándéknak éltem meg amikor végre csönd volt és gyönyörködhettem is benne. Aztán három hónapos korától egy kisangyal lett (aztán 3 éves korától 5 éves koráig kisördög volt, talán most már kezd komolyodni). A 2. gyerek 6 hónapos koráig hasfájós volt, de a neheze csak utána jött, istentudja miért, de utána még annyit se aludt.
Rácsoságy:
2 éves korában tettem bele a rácsoságyba a lányomat, amikor már nem szopott egész éjjel, mert leszoktattam róla. Addig egy szivacson aludtunk, mert hát rácsoságyban nem tudok fekve szoptatni
a saját ágyunkba pedig nem akartunk gyereket vinni (persze ott is volt pár hónapig, hogy túléljük a helyzetet, és apa aludt szivacson a nagyfiú mellett, mert hát akkor vele is aludjon már valaki). Pedig vettünk 2 rácsoságyat, hogy a nagyot ne kelljen kiebrudalni a megszokott helyéről. Egyelőre mindketten az eredeti ágyukban alszanak, a fiamnak most már átalakítottuk "ifjúsági ággyá", a lányomnak meg kivettünk két rácsot, és ki tud bújni. (ezek praktikus dolgok!) A lényeg, hogy a kezdeti nehézségek után szépen alszanak egy szobában, külön kiságyban, csak a lefekvéskor kell velük ott lenni. Megoldódtak az éjszakák, pedig rémálom volt eleinte... Hogy most mi lesz a harmadikkal, nem tudom, de nem tervezek előre. Alszunk szivacson, aztán majd kiderül hogy milyen típusú gyerek, és ennek függvényében veszünk ágyat. Lehet hogy a nagyoknak veszünk majd egy emeleteset. Bár félek, hogy onnan leesnek...
Szoptatás:
Ahogy leültem a kicsit szoptatni, azonnal pisilni kellett a nagynak, vagy homokozni vagy akármit, és amiket odakészítettem magam mellé, az persze nem volt jó. De ugyanez fordítva. Ahogy leültünk enni, felébredt a kicsi, hiszen ugye neki is ott kell "enni" az asztalnál.
Nem is tudom mi olyan dolog van, amit nem tudok szoptatás közben csinálni????
Asszem a legjobb az volt, amikor jobb kezemmel a nagyfiamat fogtam az ugrálóvárban hogy el ne essen, bal karomon pedig szoptattam a kicsit, mindezt egy rendezvényen.
Most már könnyebb - korszak:
Amikor a kicsivel már tudott mit kezdeni a nagy. Édesen "lealacsonyodott" a szintjére, és hogy együtt tudjanak játszani, minden hülyeségre hajlandó volt. Ez volt talán olyan másfél év után. Nekem könnyebbség volt, amikor már szépen együtt ettünk az asztalnál, mindenki ugyanazt és ugyanakkor (kb. egy év után). Meg amikor már csak egy ebédutáni alvás volt (nagyon nehéz volt, amikor a fiam ebéd után aludt, a kicsi meg délelőtt és késő délután, gyakorlatilag váltották egymást, és a másikat mindig csitítgatni kellett)
Kisfiúnak nézték:
sokáig nemigen nőtt a lányom haja, aztán mikor végre lett, mindig kitépett belőle minden csatot-gumit.
Még most sem szereti...
Ha rózsaszínbe öltöztettem, akkor is megdícsérték, hogy milyen szép kisfiú (pedig tök lányos volt a pofija), és amikor szóltam, hogy tiszta rózsaszínbe nem öltöztetek kisfiút, akkor azt mondták, hát nincs is fülbevalója!
Fürdetés:
kezdettől fogva egy időben fürdettük őket, max. egymás után, viszont csak olyan 8-10 hónap után tettük őket egy szobába aludni, mert addig nem volt a lányomnak időben kifejezhető alvástevékenysége... (nem tudott volna a nagy pihenni, bár így se aludt az egész család, de legalább az illúzió megvolt! és csak nekem kellett felkelnem)
Hiszti:
nagyobbik 3 évesen kezdte (addig angyalka volt mint írtam) viszont 5 éves koráig szenvedtünk vele-tőle, és hát, még most is van mit "javulnia", elég nehéz eset. A kicsi 5 hónaposan már verte a popóját az ágyhoz, ha nem siettem odaérni amikor sírt.
Ez nagyon gyerekfüggő! És én nem hiszem hogy a testvérféltékenység lenne a fő ok! Egyébként nálunk a féltékenység fordítva legalább annyira működik. A kicsi ahogy megtanult mászni, azonnal túrta ki a nagyot az ölemből, ha az véletlenül odaült, mert az meg nem is bújós.
Bocs, rengeteget írtam.... de akkor jártam itt utoljára, mikor a 2-at vártam. És ha valakit megnyugtat, szinte semmi nem jött be amit itt olvastam!
Pedig nagyon készültem, hogy ügyes anyuka legyek! Ezt most viccesen írom! De a kisfiam tényleg nem akarta tologatni a kishugit a babakocsiban, senkinek nem akart vele eldicsekedni, nem akarta fürdetni és semmiben részt venni a baba körül, és nem akart szopi közben velem olvasgatni, pedig én úgy szerettem volna, és én úgy elterveztem mindent előre!
Hát most nem fogok...