Sziasztok lányok!
Most találtam rá erre a topicra,és nagyon megörültem nektek!
Kérlek-kérlek, semmi esetre se adjátok fel!Sem a reményt,sem az írást ide!
Én ugyanebben a cipőben jártam,egy csúnya váláson mentem keresztül a kislányommal,közben annyira tönkrementem,hogy 2 évre eltűnt a menzeszem is.Akkor nem törődtem vele,nem mentem orvoshoz,örültünk,ha a bőrünket menthettük.
Úgy éreztem,nekem már soha nem lesz többet
családom
Belefolytottam mindent a munkába.
Mikor már tényleg mindent feladtam,találkoztam egy csodálatos emberrel,akivel mindent újrakezdhettünk
Másfél évig próbálkoztunk a babával,már mindenki babát várt a környezetemben,aki csak élt és mozgott (még aki nem is akart,az is.
)
A dokim (akinek máig pokolian hálás vagyok
)visszaállította a menzeszem,ami azért nem lett tökéletes, mindig csúszott.Hát ne tudjátok meg, mennyi tesztet csináltam, mennyit sírtam fölötte
Szeptember tájékán adtam fel(persze ez nem ilyen egyszerűen zajlott),és novemberben kiderült, babát várunk.
Remélem nem baj, hogy ezeket leírtam,hosszúra is sikerült,csak szeretném, ha reményt tudnék picit adni.
Ha valaki átérzi, min mentek keresztül,hát akkor én biztosan.
De,mikor majd nektek is sikerülni fog(mert fog ám
),sokkal boldogabb kismamik lesztek, mint bárki más a világon,jobban meg tudunk becsülni minden apró örömöt.
Ha nem bánjátok,szivesen benézek néha hozzátok,de csak, ha tényleg nem baj!
Puszi mindenkinek,és további szép napot