Sziasztok!
Köszönjük az érdeklődést, egyformán vagyunk. Mira picit többet eszik - de tényleg nem számottevő a különbség, viszont egy picit hízni kezdett, már végre 5,5 kiló fölött vagyunk öt grammal
Doki néni ma előírta, hogy háromszor igyon almalevet, ha ízlik (ízlik, ízlik), egyen sokszor keveset, ha csak arra hajlandó (pótlást nem fogadja el) és csütörtökig nem is kell jelentenem.
Érdekes, hogy még nem egészen egy hete szedi az emelt gyógyszert, de úgy tűnik, kezd hatni - szerintem doki nénink is így látja a dolgot, pedig neki még nem is mondtam, hogy számolgattam Mira pulzusát és az is kicsit visszalassult (túl gyors volt).
De azért örülnék, ha többet enne, a határon mozog nagyon, és valahogy vissza kellene kapaszkodnia a fejlődési görbére
Boga, gratulálok - milyen volt a vacsi?
Timi, nagyon-nagyon drukkolok neked! Szerintem nem beszélnek ott egymással, akiknek beszélni kéne (általában így van) és miért ne hirdetnék meg az állást, gyanítom, mostanában sok szülésznő lett állás nélkül hirtelen. De szerintem igenis jók az esélyeid!
Sara, te micsoda rendes egy nő vagy.
Lilla, hajj, meredek a dolog, ha még olvasod, elmesélek néhány dolgot, hogy nekem milyen tapasztalataim vannak - de te tudod csak eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Általános javaslatom, hogy maradj higgadt, már csak Pindur kedvéért is (akkor mocoroghatsz már rendesen?), ráadásul mert nem egyértelmű a helyzet.
1. minden hétvége, betegség megtöri a beszokás lendületét, sokáig.
2. ha kérdezik, a legtöbb gyerek szívesebben maradna otthon (akinek meg nem ilyen a gyereke, az meg irigykedik a többi szülőre
)
3. említettem már, hogy úgy láttam bölcsistársaknál, meg a gondozónőkkel beszélgetve, hogy előbb-utóbb minden gyereknél eljön az az időszak, hogy reggel rendez némi patáliát, általában (persze van kivétel is) ez addig tart, míg becsukódik a szülő mögött az ajtó +5 mp
4. és a kis anekdotáim
a) most, míg Mirával kórházban voltam, Brúnó meglátogatott és elmesélte, hogy a barátnőm, aki vigyázott rá, megverte, és azt mondta, hogy nem szereti, és ő (mármint Brúnó) is megverte a barátnőmet; sehogy sem tudtam kiszedni Brúnóból, hogyan is volt pontosan a történet - majd barátnőm elmesélte (akiben biztosabb vagyok, mint magamban, hogy soha nem verne meg egy gyereket sem), hogy orkánt játszottak, az egyikük volt a déli szél, a másik az északi szél és kinyitották a nagy ágyat, azon birkóztak
b) Brúnó egyszer elmesélte (kb. két hónappal idősebben kezdte a bölcsit, mint Bíí), hogy más kabátja volt rajta, amikor kimentek az udvarra, kíváncsiságból megkérdeztem Piri (
) nénit, hogy mi történt - kiderült, hogy ő vette fel a másik gondozónő kabátját, mert ő túl vékony kabátban indult el reggel, rosszabbodott az idő és Rózsika néni amúgy sem volt aznap, de az összes gyerek szóvátette neki, hogy az nem az ő kabátja
c) Brúnó még pelusos volt és bekakilt a csoportszobában, a gyerekek szóltak Piri néninek, aki éppen kint volt bilizni egy másik gyerekkel, hogy büdös van, ő bement és megkérdezte, hogy ki kakilt be, erre az én érzékeny lelkű Brúm zokogva mondta, hogy ő; Piri néni teljesen paff lett, hogy miért sír a Brúnó, nem győzte vigasztalni, hogy nincs semmi baj, csak szóljon, hogy bekakilt, máris cserélik a pelust. Aztán még beszélgetett vele, hogy miért sír, bántotta-e valaki, mire a válasz az volt, hogy igen, ő (mármint Piri néni). Na itt lett rosszul és kérdezte, hogy mikor, hogyan bántotta, erre azt a választ kapta, hogy én bántottam Brúnót bekakilásért.
Na, ebéd után mentem Brúnóért és a meglehetősen feldúlt Piri néni fogadott, hogy megbeszéljük ezt a dolgot. (Piri néniben is egész biztos vagyok, soha nem bántana gyereket, még verbálisan sem.) Kölcsönösen megnyugtattuk egymást, hogy nem bántjuk a Brúnót, de ő tényleg ilyen érzékeny (ahogy azt az első perctől igyekeztem neki hangsúlyozni).
Elmesélte, hogy volt egyszer egy esete, ahol egy kisgyerek azt mesélte otthon, hogy a bölcsiben bántották (elég abszurd volt egyébként a történet, ahogy elmesélte, de a részletekre már nem emlékszem) és a szülők nem hittek a gondozónőnek, kivették a gyereket, úgyhogy azóta ő rémesen megijed minden ilyen történettől.
d) Én kifejezetten kínosan ügyelek arra, hogy soha ne mondjam Brúnónak, hogy buta (és kiosztok mindenkit, aki ezt találja mondani neki), legfeljebb azt, hogy butaságot csinál, ennek ellenére már többször úgy értelmezte ezt a dolgot, hogy azt mondtam neki, hogy buta, rendszeresen tisztáznom kell vele ezt a dolgot.
Szóval, nem hiszem, hogy Bálint kitalált volna bármit, csak lehet, hogy a pontos elmeséléssel vannak még gondjai, mert fel sem merül benne, hogy tétje, jelentősége van minden szónak. És időről-időre szembesülök azzal, hogy másként élnek meg, dolgoznak fel dolgokat a kicsik, mint mi, tehát nagyon óvatosnak kell lenni velük.
Én talán ugyanazt tenném, mint Piri néni (ja, ráadásul ott a bölcsiben ő volt a gyermekvédelmi megbízott), kérdeznék, figyelnék, kivárnék, esetleg néha picit hamarabb érkeznék a gyerekért és hallgatnám, hogy beszélnek a gondozónők a gyerekekkel - nagy különbséget hallottam a másik csoport egyik nénijei és a mi gondozóink között.
És ha nem bírnék szabadulni a rossz érzésektől, akkor persze keresnék más megoldást, elvinném a gyereket.
De üdv a nagyobb gyerek, nagyobb gondok miatt aggódó szülők táborában - ez egy új elem lesz az életben: a gondozónők, ovónők, tanárok és a gyerekem viszonyának zökkenői. Pár hét és jön majd a többi gyerek és az én gyerekem viszonyának zökkenői is, ne félj.
Kitartás!
Hahó, hogy van Álmos Valentin? Hogy megy neki a torna?
Tücsi