Linocs, hűűűűűűűű, ilyen létezik?????
Fanetta, köszi a beszámolót, én is szeretnék ilyen szülést!!!
És akkor az én mai napomat: 3 órát ültem sorba a kórházban, közben megérkezett a dokinőm is, aki ismét meg sem ismert. Na mindegy, amúgy is egy párt kisérgetett, majd előttem el kellett mennie valami főorvosi gyűlésre.
Közben bejutottam a ctg-re, ahol először vérnyomásmérés, majd megkérdezték, hogy voltam-e a héten már vizeletvizsgálaton, mert ha igen, akkor most nem mérnek fehérjét. Mondtam, hogy iszonyatosan vizesedem, úgyhogy nem ártana, de közölték, hogy felesleges ennyiszer (hétfőn nézték utoljára)
Majd ctg, gyerek egy rugdosás után bealudt, megint nem sikerült felkelteniük, de mondta az egyik nővér a másiknak, hogy az én dokimnak ez is elegendő...
Amúgy végig olyan 40 körüli fájásaim voltak, gondolom, ez még nem túl sok, de eddig 0 volt csak.
A ctg-s papirra ráirták, hogy vizelet: negativ, basszus!!!!!
Majd vártam egy csomót, jött végre a doktornőm, aki megnézte a méhszájat, ami már puhul állitólag, mondta, hogy még nincs vége a napnak, de ma nem fogok szülni, az szinte tuti.
Majd a következő, amikor megvizsgál: jövő péntek!!!!!!!!!!! 40 hét és 3 napos leszek addigra!!!!!!!! Azt hittem, nem hallok jól, de igen, jönnöm kell ctg-re hétfőn és szerdán, de azt neki nem kell látnia.
Hát, ennyit a fogadott orvosról, utoljára ultrahangot ő február 13-án csinált, nem kellene látni, hogy jól van-e az a gyerek????
De amúgy mások is őrjöngtek, akik ott vártak, ketten is voltak túlhordott kismamák, nekik is csak kétnaponta volt ctg, az egyik meg szeretett vonla vizsgálatot, de közölték velük, hogy hetente elég..
No comment, nem nekem való ez a nagy bababarát semmit nem nézünk kórház. Ha ideges az ember lánya, akkor szerintem már csak azért is meg kellene nézni, hogy megnyugodjon.
Na, utána kimentem apához, nagy lelkesedéssel, hogy akkor takaritok, meg kész lesz a szoba meg minden...
Sikerült lefestenie a plafont és két falat, semmi többet. Sütött viszont csirkét meg csinált levest, amit meg én nem értékeltem. Basszus, sosem attól paráztam, hogy nem lesz mit enni, hanem hogy a gyereket nincs hova letenni, pedig lassan megszületik. És ráadásul teljesen potyára mentem ki, mert neki folytatnia kellett a festést, ott pedig le sem lehet ülni sehova... pedig úgy volt, hogy este nálam alszik, de miután sörözött a festéshez, igy már be sem tud jönni. Én full kiakadtam, ott még nem bőgtem, csak itt, hogy irom nektek... tudom-tudom, hogy ennél sokkal nagyobb bajok vannak, de már megőrülök itthon egyedül, meg olyan jó lett volna éjjel valakivel (lassan már bárkivel) aludni. Na jó, itt a macska... de ő nem jó a korábban emlitett orvosi célokra
Sz..rok bele a csirkébe, persze ő is jól megsértődött, hogy ő csak jót akart, de nem úgy sült el... hogy sült volna el? Ha bárki megkérdezi, mit szeretnék, enni egy sült csirkecombot, vagy szobát a gyereknek és párt magamnak éjszakára, vajon mit is választanék?????
GRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR
Bocs a kitörésért, most én pótolok minden depist meg sárkányt. Na, legalább kipróbáltam, milyen nem meghatódottságból, hanem elkeseredésből bőgni...