Petne - sajnálom a rossz tapasztalataidat a Kaálival kapcsolatban. DE ügyes és bátor voltál, hogy váltottatok. Én maximálisan elégedett vagyok/voltam. Nálunk 1 inszem volt, mert a másodiknál a beavatkozás előtt kiderült, hogy apának olyan borzalmas eredménye lett, hogy nem lehet megcsinálni, így aztán több inszem nem is lett belőle. A lombik meg kettőből kétszer sikerült. Én Győrbe járok, Boga dr-hoz. Szeretem.
Csibe - az 5 napos blasztora nekem bíztató dolgokat mondtak a múltkor. Gondolkodtunk mi egy babában most a második lombiknál, merthogy ezt tanácsolták az ikrek elvesztése után, és Kőrösi dr. (ő nem az én dr. bácsim, de vele csináltuk végig most a második beültetést) elmagyarázta, hogy egy babát akkor ültetnek vissza,ha blasztocita állapotban van már. Na már most, minket ezzel nem bíztatott, azt mondta, nem olyan szépek a sejtek, mi van, ha nem érik meg az 5 napot......így került aztán vissza kettő, és van most egy belőle a pocakomban. szóval azt mondta, hogy a blaszto megtapadási esélye 60%, de mivel a mi sejtjeinknél erősen kétséges, hogy nem állnak-e le az osztódásban a 4. nap környékén odakint (mármint nem a méhben) így aztán elvetettük ezt az ötletet. Én bíztatnálak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma voltam a 27 hetes cukorterheléses vizsgálaton. Ezerrel kiszáradt szájjal mentem, éhesen, nyűgösen. Aztán megitatták azt a rémes cukros löttyöt, amitől nekem veszélyesen hányingerem lett, a kislányom viszont a rengeteg cukortól felébredt, így aztán míg én mondogatttam, hogy "nem-hányok-nem-hányok" addig szépen hullámzott a pocakom, örült a kiszasszony, hogy reggel fél hétkor mami így megdobta a cukorszintjét, és csak úgy hullámzott a pocakom. Valószínűleg nem voltam túl bizalomgerjesztő, mert furán néztek rám az emberek a váróban. Aztán a második vérvétel után erőteljesen megszomjaztam, és szinte számoltam a másodperceket a következő óra elteléséig. Kisasszony továbbra is bukfencezett, ugrált, szerintem direkt, hiszem most volt az első alkalom, hogy nem dicsérgettem meg a mozgásáért. Gondolom ezért érezte úgy hogy még egyet, meg még egyet ugrok, hiszen várta volna a megérdemelt simogatást. No, aztán mikor végeztünk megreggeliztem - de úgy igazi jóízűen, és rögtön rosszul lettem úgy habzsoltam. Gyermek elaludt, én meg nyöszörögve kerestem a helyemet és szidtam magam, hogy nem tudtam türelmesen megenni a reggelit. Most már remekül vagyok, bíztató, hogy lassan ebéd, s azt hiszem megjutalmazom magunkat valami csokoládéval is.....