2008.02.14 14:39
Szerző: viki27
Eszter szüléstörténete:
2008.02.06-án tele voltam energiával! Mindent megcsináltam, amit lehetett, mosás, főzés, takarítás, felmosás, majd délután egy nagy séta Petivel, utána motorozás, majd folyt.köv. itthon a másnapi kaja, Peti fürdetés, stb. Este úgy éreztem, hogy most aztán már nagyon fáradt vagyok, így elmentem aludni. Hajnalban 3.30 körül ébredtem, hogy pisilnem kell, de nem volt semmi gond, csak nem tudtam már elaludni, valahogy fájdogált, meg keményedett a hasam. Egy darabig forgolódtam és aludni akartam, majd egy idő után úgy éreztem, hogy néznem kéne az időt. Kijöttem a szobából és sétálgattam a konyhában, közben voltam vagy 3x nagy WC-n is, és már 5 perceknél tartottam, mikor szóltam Lacinak, hogy lassan fel kéne kelnie, ekkor volt 05.05 óra. Gyorsan zuhanyoztam, és akkor jobban fájt, szóval egyre valószínűbb volt, hogy szülni megyünk, de komolyan mondom, hogy biztos nem voltam benne, így nem is keltettük fel Petit, csak szóltunk anyósomnak, hogy jöjjön fel. Felért, mi elindultunk, és 5.45-kor értünk a szülőszobára. Pont a dokim volt az éjszakás ügyeletes, így még ő vizsgált meg, bő egy ujjnyi méhszáj, 3 perces fájások. Elküldtek pisilni, borotválás.
Bekísértek a szülőszobára, ctg-t rám kötötték, doki bekötötte az EDA-t, de nem kaptam még belőle, mert nem lehetett, de nem is volt olyan a helyzet, hogy kellett volna. Másik oldalon a szülésznő bekötötte az oxitocyn infúziót, majd behívták Lacit is. Dokit kérdeztem, mégis mikor lesz ebből gyerek, mert ugye a Petinél már 4 ujjnyi méhszájnál 2 percesekkel értünk be. Most meg a 2 percesek stimmeltek, de csak 1 ujjnyi. Azt mondta, hogy azért az elsőt nem fogjuk túlszárnyalni, de délre tuti meg lesz!
Burokrepesztés után erősödtek a fájások és gyorsabb lett a tágulás is, asszem olyan bő két ujjnyi, vagy 3 (erre már nem emlékszem) –nál kaptam az első EDA adagot, na attól már tök jól voltam. Ekkor mondta doki, hogy lehet már 10-re is meglesz, mert gyorsabban tágulok. Ott röhögcséltünk, meg beszélgettünk a dokival, élménybeszámolót tartott az olasz síelésről Majd olyan fél –háromnegyed kilenc körül kezdett el már egyre jobban fájni, és a fájások olyan jó ¾, 1 percesek voltak, szóval jó kemény, hosszúak. A 4. ilyennél szóltam a dokinak, hogy ez kezd durvulni, ekkor megvizsgált, azt mondta, nem csoda, mert eltűnt a méhszáj, szóval szülünk. Ettől tök meglepődtem, mert az előbb még arról volt szó, hogy majd egy óra múlva szülünk legkorábban Szóval mivel tolófájást nem éreztem, doki mondta, hogy a következő fájásnál már próbáljunk meg nyomni is, hátha. Na de a következő fájásnál már jött is a toló, az első nyomást jól elcsesztem, ugyanúgy, mint Petinél, de aztán, asszem 4 nyomásból meg is volt Eszti 09.13-kor 2850 g-al és 47 cm-el, 33-as fej, és 39-es haskörfogattal! Nem sírt, erre én kétségbeesetten kérdeztem, hogy miért nem sír? A szülésznő meg nevetve mondta, hogy azért mert nem hagyjuk. Szóval szívogatták a trutyit belőle, de aztán már sírt is. Laci is sírt, és mondta, hogy de kicsi, én még nem láttam, mert nem emelték fel. Amikor odaadták, tiszta vér, és magzatmáz volt, de annyira gyönyörű, és olyan kis puha, hogy egy pillanat alatt beleszerettem megint. Elvitték, majd jött a varrás, amiből most nem éreztem az ég világon semmit sem. Csak utána, na de ez már vele jár, és megérte, és bármikor újracsinálnám, ha ilyen gyönyörű, egészséges, puha kis babácskát kapok érte! Szóval ennyi volt, gyönyörű élmény volt, és soha nem fogom elfelejteni egyik szülésemet sem!
Viki&Peti
Viki&Peti&Eszti
Szeretgeti, simogatja. Szóval eddig rendben van.
Zsófinál alig birtam enni most meg álandóan éhes vagyok és nem émelygek 
Réka már tudja,hogy lesz tesója?
