Helló,
itt egy elveszett bárányka.
Az én fiamnak Laura a kedvence a bölcsiben, mert vannak helyes kis copfjai a feje tetején, amit szeret fogdosni.
Nos, szóval igen, január óta bölcsis lett a drágám, mert lett egy helyünk, ami megüresedett, szóltak, mi megy úgy voltunk vele, hogy hajrá, ha megy, megy, ha nem, akkor nem.
Hát gondolhatjátok az én extraenergikus fiam.....élvezi a bölcsit, kb. másfél hét volt a beszoktatás, akkor is csak akkor volt sírás, mikor elmentem, után megnyugodott, el tudták terelni a figyelmét játékkal. Két hét után már ott is aludt, mára pedig elmondhatom, hogy nagyon szeret járni, minden nap elmondja, hogy az ő munkahelye a bölcsi, és Zsuzsi néniékkel sokat játszik, és igen, holnap is megy.
Szóval bejött, ráadásul nagyon jó bölcsink van, állami, itt van 2 perc sétára, szuper kaják vannak, saját konyhával, és a nyáron lett teljesen felújítva, szuper játékokkal, kerttel. Szóval juhhhé a bölcsinek. Benyó azóta sokkal jobban alszik, mert ki van elégítve iszonyú mozgás- és érdeklődésigénye, és most nagy KOPKOPKOP: ezen a télen még nem volt beteg.
Én meg állás keresek, mert leginkább 6 órásat szeretnék, lehetőleg valahol a környéken. Mentem már interjúkra, majd várom a választ, aztán hajrá. Egyelőre Benyót 9-re viszem és 3-ra megyek érte, így beleférne egy 6 órás munka.
Hát velünk ez a helyzet, amúgy minden ok, voltunk januárban is a Kolpingban, meg februárban is megyünk, mert úszóbajnok is a fiam, imád merülni (sosem jártunk babaúszásra), önmagától lemerül, majd feljön.....nem hittük el, amikor ezt elkezdte, de nagyon profin csinálja, egy kis vizet sem nyel.
Egy pár havas kép:
Merülőőőőőőőőőők