Kiemelt témák

Készül egy könyv a hordozókendőről, a hordozásról. Ezen belül egy tanulmányhoz gyűjtünk adatokat a XX.század hordozási szokásairól. A honlapomra felraktam egy kérdőívet, amit örülnék, ha minél több anya kitöltene, akinek a XX. században született gyereke. Ha van kedvetek segíteni, az a kérésem, hogy tereljétek oda ehhez a kérdőívhez anyáitokat, nagyanyáitokat, nagynénéiteket, stb.! Ha ők nem interneteznek, és még ehhez is van kedvetek, esetleg megkérdezhetitek őket és begépelhetitek, amit mondtak. Nagyon hálásak vagyunk Nektek az értékes segítségetekért!

Látom, alvás a téma! A Nők lapjában volt most egy interjú az alvásklinikásokkal, NAGYON GÁZ, még mindig ki vagyok akadva azon, hogy szerencsétlen gyerek- és anya roncsokat gyártanak és ráadásul még egy ilyen lapban reklámozzák magukat és természetesen terjesztik a katasztrófális nézeteiket a gyerekek alvási szokásairól!!!
(bocs, de kivagyok nagyon, ez most jólesett!)

Hu lanyok, tök jo amiket irtatok, most mar egyböl jobban erzem magam (marmint alvas miatt). Azert eleg nagynak ereztem a nyomast föleg, mert ismerek olyan Beninel kisebb gyereket ami atalussza az ejszakat...

Liv: OFF én is írtam már ezt a ciiket a szopis fórumba. Annyira kiakadtam, hogy alig bírtam elaludni aznap éjjel, mikor olvastam. egyfolytában ezen zakatolt az agyam... Írtam is másnap S.D. Eszternek. Itt a válasza: http://www.nlcafe.hu/index.php?id=192&p ... _id=326621

És ha jól látom, azóta megint írt valaki neki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Botrányos! És úgy emlékszem, a múltkor is ez az álszakértő nyilatkozott a NL-ban. ((((((((((

Ági: anno a fősulis szakdogámnak többek közt a hordozás volt a témája. Ha érdekel, szívesen kölcsönadom. Hátha találsz benne magatoknak valamit.

Livus! Kérjük szépen!!!

Livus én nem olvastam a cikket a NL-ben, de a te hozzászólásod nagyon meggyőző (szeretem a szenvedélyes embeeket ) éljen, így is kell, terjesszük csak az igét! Ekkora marhaságot egy ilyen újságban leirni, már elnézést....

Alvás-téma

Sziasztok,

képzeljétek. Mi voltunk ezen az alvásvizsgálaton, a Madárban, és volt szerencsénk az egész stábhoz. Borzasztóan mafla dolog. ÉS bizony, azt ajánlták gyógyírnak, hogy jó szorosan tapasszuk be a fülünket, ha sír a gyermek. Mert a szülő is ember, nehogymá a kölök szabja meg, mi legyen. Szoptatni éjszaka?! Minek?! Ráadásul használni egy ilyen izét, szoptanitot? (Na ekkor éreztem, hogy ufo vagyok, csak eddig nem tudtam.)
Mindezt a tisztelt főorvosnő. Még szerencse, hogy nem felejtettem el levegőt venni, és túléltem/tük szemrebbenés nélkül!
Haza érve, elalváskor kipróbáltuk a receptet. 2 percig bírtuk, hogy magában üvölt a lányunk, majd odaszaladtunk és megöleltem, és megszoptattam.

OFF: Livus, én egyenesen a Mihalicz Csillának írtam! ON

Felcsigaztatok itt, h mi lehet ez a szornyuseg...
En nem olvasok Nok Lapjat... Ki az a Mihalicz Csilla?
El tudom kepzelni hanyakat vezethet ez felre, mert eleg sokan olvassak ezt a sajtoorganumot.

Biobaba

A média keze megint betette a lábát az értelem és a józan ész felségterületére... Képzeljétek el, hogy egy sokat ordító, keveset alvó baba kedves szüleje milyen szívesen kap egy-egy (hülye) tanácson, mert neki mindegy, csak már ne ordítson a gyerek, és ő hadd aludjon... És aki ilyenkor először ezt a kiváló tanácsot kapja, hogy hagyja ordítani, azt hiszi, tett valami jót. Ilyen az élet, a gyerek ordít és kész. Bizony, ideális esetben az anyukának azt kellene először hallania, hogy hát éhes az a szerencsétlen, és az anyukája mellett szeretnbe lenni... Merthogy ez is logikus!
Ha írtok ezeknek az okosoknak, remélem azt is leírtátok, hogy nem csak meggyőződésből csináljátok másként, hanem TAPASZTALATBÓL, merthogy (ahogy Ági is írta nagyon okosan) a gyereknek van egy igénye, és azt ki kell elégíteni. És ha ez megtörtént, és kicsit nagyobb lett a gyerek, ez a gond elmúlik, és majd jön egy másik.
Bár sokáig én is azt hittem, hogy az éjszakai 2 kajálás most már örökké tart, mostanra lecsökkent egy hajnalira. És eddig sem viccből kelt fel, hanem azért, mert éhes volt...

Jajj lányok,

most pont a megfelelő időben vagyok a megfelelő helyen, azt hiszem., hogy Benneteket olvaslak. Kezdek kipurcanni, és tényleg nem tudom, mit tegyek, hogyan tovább. Segítsetek tanácsokkal, ötletekkel, megerősítéssel. Tudom, hogy nem tart örökké, érettséginél már nem így lesz, de nekem az egy-két év is nagyon hosszú időnek tűnik innét nézve.

Szóval röviden leírom a szitut, de gondolom ismerős.

Két fiam van, a nagyobb mintagyarek volt, mindenféle "nevelés" és "módszer" alkalmazása nélkül hat hónapos korától már átaludta az éjszakát (pedig ott is igény szerintei szopi volt, nem órarend szerinti, de így beállt magától).
A kicsim most hét és fél hónapos, igény szerint szopizik (igazából szilárd kaját csak őszibarackot és almát volt eddig hajlandó elfogadni, répa, krumpli nem jött be, bár mostanában a gyümölcs sem csúszik). Nem is a kajával van gondom, bár lehet, hogy ez is a pobléma oka, hogy már nagyobb lenne az igénye, és ezért változtatott az eddigi (eddig sem jó) éjszakai rendszeren.
Igazából ő éjszaka minimum háromszor kel, szopizik és visszaalszik (külön ágya van, az ágyunk mellett). Az elmúlt napokban azonban egyre többször kel, ma éjjel két óránként kelt, de hajnaltól másfélre csökkentette a távolságokat. Egyszerűen zombinak érzem magamat, és nem tudom, mi lenne a jó megoldás. Az első fogacskája most bújt ki, lehet ez is oka a rossz alvásnak, tudom. De attól félek (tudjátok, én is elolvastam mindent a barbár Aludj jól, gyermekemtől az Éjszakai gondoskodásig, szóval a szakirodalomból nagyon profi vagyok), hogy szépen rászoktatom arra, hogy csak szopi után tud majd elaludni. És ez nekem nem igazán jó, két óránként pattogni, felébredni, felvenni, szopizni, visszaternni, visszaaludni. Önző vagyok, tudom, de ennyire nem vagyok jó ősanya-típus, hogy ezt hosszú távon bírjam, sajnos az alvásigényem nagyon nagy, és nem látom, hogy mikor fogom végre egyszer kialudni magam. Ilyenkor pedig nyűgös, hsztis és kiállhatatlan vagyok,és a környezetemen verem le a dolgot.

Szerintetek hogyan lehetne ezen a helyzeten kicsit változtatni? Mert tudom, hogy ez a gyereknek a legjobb, de az sem jó, ha egy zombi az anyukája, mert akkor nappal türelmetlen és ingerült vagyok, vele is. Ja azt elfelejtettem, nappal is egyszerre max fél órát alszik, ezt teszi háromszor. Délután alszik hosszabbat, ha együtt alszunk és cicizik, ezt szoktam kihasználni alvásra.

Nem beszélve arról, hogy nem érzem tisztességesnek a naggyal szemben, aki már külön szobában alszik 3 évesen (mert ő már nagy), hogy a kicsit az ágyamba vegyem, és vele aludjak.

Szerintetek?

OFF
Eszter: én azt mondanám, amit mindenkinek: együttalvás, szoptatás éjjel, ebben rutint szerezni. Én nem tudom, hányszor szoptatok éjjel, de 5-6-szor biztosan. Én végigalszom a szopikat, a gyerek is félig-meddig. Ezt kell kitapasztalni, kinek hogy kényelmes és jó és akkor lehet elég jól pihenni. Ha nem érzed tisztességesnek a naggyal szemben, akkor kínáljátok fel neki a lehetőséget, hogy ő is ott aludhat.

Leszoktatni, átszoktatni, trenírozni-semmi biztosat nem lehet mondani, mert vagy működik, vagy nem. Sokszor inkább nem.

Orsi: igen, én azt írtam, hogy tapasztalatból, sőt, tudományos cikkeket is linkeltem neki, ajjajj!

Biobaba: M Csilla a cikk szerzője, amiben röviden annyi állt, hogy de szuper az Alváslabor és a 8 hónapos csak bőgjön szorgalmasan, és semmiképp ne szopjon elalváskor, főleg ne éjjel! ON

Ide is linkelj, Livi, elolvasnám!

MA felhivott az anyukám, hogy MINDENKÉPPEN olvassam el a nők lapjában az alvásos cikket.

Eszter,

Én is csak annyit tudok mondani, amit Livi. Együttalvás, éjszakai szopi és annyira hozzászokik az ember, hogy már észre sem veszed egy idő után. Én nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem másfél éve és bírom. néha egyet szundítok du. mikor a kicsi lány alszik. mondjuk azt megjegyzem én nem szeretek aludni és nem is nagy az alvásigényem. arra azért én is kíváncsi vagyok hogy fog magától elválasztódni, és éjszakai szopiról magától leszokni, mert erre egyelőre nem sok esélyt látok:)

Kitartás!

Laura

http://www.bebilap.hu/csecsemogondozas/ ... tjukel.htm
http://www.attachmentparenting.org/artb ... leep.shtml
http://kellymom.com/parenting/sleep/sleepstudies.html

http://www.nlcafe.hu/index.php?id=192&p ... _id=326621

5709-es válaszban azt írja Eszter, lezs egy "ellencikk"

Ági: szakdolit (illetve TDK doli) csak személyesen tudom odaadni asszem. Nem tudom melyik winchesteren (így kell írni? ) van... És vannak jó kis fotóim is

Minden Lívia szuper

Ikra! Nekem az vált be, hogy elfelejtettem minden olyasmi gondolatot, hogy nem vagyok ősanya típus, nem fogom bírni, tisztességtelen a naggyal, szóval azokat, amik a múltra vagy a jövőre vonatkoztak, vagy minősítettek embert vagy helyzetet. Úgy döntöttem, bármilyen eszközt engedélyezek magamnak és családomnak, célként pedig azt tűztem ki, hogy a jelenben a lehető legjobban, de legalábbis elfogadható mértékben elégüljenek ki mindenki igényei. Első gyerekem külön szobában aludt tőlünk a második születésekor. Korkülönbség bő két év. A jól bevált gyakorlat: együtt alszunk négyen. Mióta a nagyot is bevettük a buliba, sokkal harmonikusabb az egész napja ébredéstől végig. Folyamatosan alakítjuk az „ágyunkat”, hogy mindenkinek elég jó legyen. A kicsi (2 múlt) máig szopizik éjszaka, de egyáltalán nem zavar. Legújabb változtatásunk, hogy lefekszünk a gyerekekkel 8kor és inkább hajnalonta vagyunk kettesben, mikor mi már kialudtuk magunkat. Most ezt nagyon szeretjük. De folyton változtatunk. Amikor a pici babánk volt és a sok éjszakai szopitól nagyon kimerült voltam, megkaptam a férjemtől a szombat délelőttöket alvásra, hogy behozzam a lemaradásomat. Ez elég volt nekem. És sok kreativitást kívánok Neked, hogy megtaláld, mitől lesz Nektek jó.

Ági!
Mi is együtt alszunk a babával, nálunk viszont az van, hogy nekem is le kell vele feküdnöm, mert észreveszi, ha kisettenkedek mellőle. Múltkor csak az ablakot akartam behajtani (még sajnos panelban lakunk, irtózatosan fűtenek) és annyi idő alatt felriadt. A te lánykád nem szokta észrevenni, ha otthagyod? Szerinted ez mitől lehet?
Szegény férjem néha már nehezen tűri a hiányomat.
Almababa

Almababa,
a én lányom sem hagyja, hogy elmenjek mellőle. Pedig neki már minden okos könyv szerint nyikk nélkül át kellene aludnia az éjszakát, 16 hónapos. De nem teszi. Nem tudom, mitől van, valszleg mindig mástól, pl most kicsit taknyos, máskor fogzik, van, hogy nehéz napja volt, bármi lehet. Én kb úgy vagyok ezzel, mint Ági, nem akarom megoldani a problémát, sőt nem is akarom problémának tekinteni. Inkábbb alkalmazkodom. Pl Villő annyira nem enged el, hogy fürödni sem tudok az elalvása után. Erre az a megoldás született, hogy a gyerekekkel fürdök jókat pancsolunk És a legújabb fejlesztés, hogy ilyenkor dolgozom vagy itt irogatok, miközben Villő mellettem szuszog. A laptop hurcolható és az internetkábel is elég hosszú, elér a hálószobáig.
Odakint pedig éppen a férjem harcol a nagyobbikkal, hogy aludjon már végre. Ő egy másik történet.... most fél szegény...

o

Lányok! Most megokosodtam. A 14-hónapos babámnak végig kellene aludnia az éccakát!! Az ember mindig tanul valamit. Erről még tényleg nem hallottam.

Mondjuk azt már igen, hogy a nagynéni újszülött csemetéje az első éjszakája kivételével végigaludta az összeset. Mert az elsőt végigordította egyedül a konyhában...

Én bolond meg hagyom, hogy csak szaggassa a mellemet egész éjszaka.

Ági! Tényleg, miért nem?
Köszi a tippet! Ha úgy adódik, meg fogok főzni éjszaka, de a varrógépezést nem tudom elképzelni együtt.

Lívia (babaközelben) híres lettél Rád mutat a link annál a témánál, hogy mit pakoljunk, ha elmegyünk kirándulni gyerekkel valahova. Szerintük kellhet vagy egy vázas hátihordozó, vagy egy kendő (ez itt Lívia honlapja), vagy esetleg egy Ergo...
Nem is olyan rossz összeállítás az indexes Poroty újságírónőjétől szerintem...
http://velvet.hu/poronty/2008/01/15/utazas_gyerekkel/

Nesica, nem olvasol elég szakirodalmat
Nagynéniről jut eszembe, hogy vmikor régebben magán közvéleménykutattam a témában, vagyis megkérdeztem az ismerősöket, barátokat a gyermekeik alvásával kapcsolatban. Mert akkor még azt gondoltam, hogy vagy a gyerekem rendellenes vagy én. Eredmény az lett, hogy kivétel nélkül minden jól alvó, rendes, szülőbarát gyereket az idomitás valamilyen formájával vettek rá a szülő a helyes viselkedésre. Olyan empatikus csecsemő nincs, aki csak azért, mert a szüleinek ez az elképzelésük, szépen magától úgy dönt, hogy éjjel alszik és nem csinál mást.

o

Almababa! Már nem szokta észrevenni, ha elmegyek, de régen ez nem így volt. Akkor, ha aktív akartam lenni az alvásidejében, a hátamon aludt. (Eleve CSAK háton aludt el nagyon-nagyon sokáig.)

Lányok, köszönöm szépen a válaszokat, megnyugtattatok. Én sem érzem ezt problémának, de a férjem néha úgy érzi, elhanyagolom emiatt őt. Nálatok ez nincs így?
Egyébként pont tegnap adott nekünk egy kis időt a bébi .
Így is a szobában voltunk, de kettesben, ő meg aludt az ágyon.
Napközben mindig rajtam alszik, úgy mindkettőnknek jobb.

Érdekes, mert nálunk a barátnőim közül senkinek nem aludta végig a gyereke az éjszakát min. 2 éves koráig, a rokonoknál bezzeg mindenhol. Vajon miért...

Az én gyerekem 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát= 7-től reggel 6-ig). Igaz, ehhez neki csönd kell, de ha ez az ára, én ezt biztosítom neki.iylen problémamentes gyerek. Nem szopizott ugyan, de a többi gyerek se azért kelnek éjjel sokat, mert éhesek, gondolom (mármint a nagyobbacskák). Na ezt csak azrét írtam le, mert nincs sem erre, sem arra aranyszabály, de azért a közös alvás és a nappali kendőzés nagyot lendíthet - az anya alvásán is, hiszen ott önkiszolgálhat a baba szinte észrevétlenül.

a szuper okos rokonok emlékezete gyakran megszépítí a múltat.
végülis ez normális. éjszakázni a csöppséggel sokszor nem épp az idillikus része a babagondozásnak. ha még el is hitetik szegény anyukával, hogy csak is az ő csecsemője ilyen abnormális akkor hamar jótékony(?) feledésbe merül egy ilyen probléma.
én se azokra az órákra emlékszem amiktől nagyon szenvedtem, pedig nem is volt olyan rég. sokkal inkább megmaradnak a szép emlékek

anyukám szerint öcsém is és én is mintagyerekek voltunk, pont úgy működtünk ahogy azt az akkori szakirodalom írta, 4 óráként keltünk szopni, egyébként meg aludtunk, soha semmi gond nem volt.
na persze
aztán szép lassan apránként egyéb mesékből kiderül, hogy azért nem volt ennyire szimpla a helyzet
pl: "dehát én mindig teát adtam két szopi között ha sírtál, az orvos is ezt mondta"
" apád rendet tartott, nem mehettem be hozzád csak ha ideje volt"

ezek szerint mégse voltam annyira mintagyerek mint amennyire ezt mondjuk az unokáktól várná, hogy mindig csak kedves, teljesen probléma mentes jószagú csecsemő legyen.

szerintem egyébként teljesen probléma mentes, szülőbarát gyerekeim vannak. persze szopik éjjel a kisebb. nem tudom hányszor és nem kiságyban alszik. nappal se hanem inkább a hátamon

anyámnak egyébként fogalma se lehet arról milyen a mindennapi élet két picivel, hisz mi 3 hónapos korunktól kezdve egésznap bölcsődében voltunk, mint akkoriban a legtöbben. akkor ez volt a haladó, a normális.


voltunk a Bakonyban pár napot és megtapasztaltam a kabátra kabáttal kendőzés minden kényelmetlenségét.
ott kezdődött, hogy nem is tudom a hátamra venni a gyereket kabátban, mert én is nagyon korlátozottan tudok mozogni és hát neki se olyan a formája, meg csúszik a dzseki....áááá...rémes volt
azért megoldottuk, férjem a hátamra tette én meg bűvészkedtem a hosszú kendőszárakkal a jeges latyak felett
ergoval egy kicsit egyszerűbb volt, de ott is kellett a érjem segítsége hogy Iván a hátamra kerüljön és ez se volt túl kényelmes.
szóval azt hiszem Ági módszere lesz a nyerő, csak akkor ugye cipelni kell még a kabátot, ha gyerek le szeretne szállni.

apropó cipelés: ti milyen táskákat használtok gyerekhordozás közben?
tök rég álmodozom, egy két részes csípőtáskáról/övtáskáról, ami kb olyan lehetne mint a cowboy filmeken a pisztolytáska csak nagyobb, esetleg nagyon nagy méretű övtáska amit a gyerek feneke alá köthetnék
ismertek hasonlót? vagy találjam ki és varrjam meg? jajj

Iván az ergoban. kapucniból sose elég.


egyébként meg ilyen jól megy a zöld Lana a kabátomhoz hehe

márti_23 írta:

�S bizony, azt ajánlták gyógyírnak, hogy jó szorosan tapasszuk be a fülünket, ha sír a gyermek. Mert a szülő is ember, nehogymá a kölök szabja meg, mi legyen.

tegnap este odakapcsoltam az MTV1-re, sorozat ment, címe: Életképek. Jelenet: Szülők alszanak az ágyban és gyereksírást hallani (újszülőtt, pár hetes). A szülők 10 percig arról beszélgetnek miért nem kell felvenni a gyereket. a gyerek 4* sírt már aznap éjszaka az anyuka elmondása szerint. apuka fel akarja venni kicsit ringatni. anyuka mondja apának: ha most odamész felveszed akkor még egy évesen sem fogja végig aludni az éjszakát. csak próbára tesz minket. 10 percig győzködi anya apát, hogy miért ne vegye fel. addigra a sírás abbamarad, egymásra mosolyognak a BOLDOG szülők és alszanak tovább.

azt hittem a szívem szakad ki a helyéből. és tudjátok hányan nézik ezt a műsort a TV-ben?????? komolyan sírhatnékom volt utána.

Laura

Indi, Dominó a kivétel, hihi :)

Laura, ez annyira borzasztó, nem csoda, hogy kiakadtál. De nyugodj bele, hogy egyenlőre ufó vagy.

Savitri,
olyan nagy ővtáskát láttam már. Egy túrista derekán nyáron.... nagyon tetszett. Nekem van egy normál méretű hastáskám, abban vannak az iratok, pénz, kulcs, telefon, ez mindig nálam van. Ezen kivül vagy hátizsák, vagy nagy válltáska. Bevásárláshoz szeretnék egy gurulósat

o

Lányok,
Köszönöm szépen a kedves válaszokat és a tapasztalatokat, elgondolkodom, és megírom majd, hogy mire jutottunk. Magamnak kell megtalálnom az utunkat, nem lesz egyszerű, de hiszem, hogy sikerül.

Viszont a nagy panaszkodás után el kell újságoljam, hogy ma éjjel az esti 8as evés után csak hajnali 4kor kelt megint, szóval ajándékozott nekem egy jó kis éjszakai alvást . Persze nem bízom el magamat, meglátjuk, mi lesz éjjel...

Indi, az én nagyobbikom is gyönyörűen magától, tényleg semmi trenírozás hatására ilyenkor már átaludta az éjszakát. Mondjuk ő mindenben mintababa volt, a fogzás nem fájt neki, imádott enni és nem volt semmi kajával gondja, a szobatisztaság is szépen ment, és most az oviba is gond nélkül szokott be. Ehhez a mintagyerekhez képest egy kevésbé problémás baba is nagy különbség lenne

Márti én is pont ezt akartam leírni.
Tegnap este bekapcsolom a tévét (nappal letakarva csücsül szép csendben a sarokban, csak este üzemel) és pont erre: az anya mondja tökéletesen szenvtelenül az apának, miközben a kicsi baba szívettépően ordít a szomszéd szobában: ha most felveszed, hónapok múlva is ordítani fog. És becsukja a szemét, hogy tovább aludjon. Erre az apuka azt találja ki, hgoy másnaptól ő megy a nappaliba aludni, hgoy kialudja magát. Ezt a szüleink doktor Benjamin Spock "jótéteményének" köszönhetik, kötelezően beléjük verték a 60-70-es években, hgoy meg kell a gyereknek tanulni, hogy éjjel nincs sírás.

Nekem is megszakad a szívem egy kicsit ilyenkor..

Orsko én tudom, hgoy Dominó kivétel, nem is győzöm eleget áldani a jósorsomat érte De hátha vala melyik nagyszülőnek szintén volt dolga ilyen gyerekkel na jó, vicc, tudom én, hgoy a szülők emlékezete már nem épp megbízható, de ők is doktor Spock-on nőttek fel

Ikra Eszter de jó, akkor nem érzem Dominót olyan kedves kis ufónak, máshol is vannak iylen mintagyerekek

Indi
Laura:
és Mindenki:)

Valaki elárulta minap a titkot. Azért KELL hallgatnia a gyereknek, és aludnia mamájának, mert meg KELL szoknia, hogy a mamája szépen vissza megy dolgozni, építeni az országot, és aktív munkaerőként létezni. Bőgő gyerekkel és igény szerinti szopival ez nem biztosított.
Ez a titka a "4 hónaposan hagyjunk ki egy szopit, mert a gyümölcs értékesebb; majd 2-őt, majd 6 hónapos korára válasszuk el" - elvnek is. Ha ugyanis apránként leszoktatod a szopiról a babát, a tej elapad.

(És épp ma este mondta a drága Csisztu Zs. nagy büszkén, hogy bizony, gyerekorvos, meg a védőnő tanácsát megfogadta, és MÁR 4 hónapos korától kap a kisfia gyümölcsöt, meg aztán mindenféle jót, így gazdagítva az egyhangú anyatejet... És ezt nézik millióan, ha jól tudom. )

rémes dolgokat írtok

dejó hogy nincs tévénk (csak a szekrényben a dobozok alatt)
és dejó hogy ti legalább vagytok

hát igen, ha nem lenne internet, én sem tudom, hogy boldogultam volna ilyen tanácsokkal... brrr valószínűleg megfogadtam volna őket
Pl most halálra aggódnám magam, hogy a kicsi mostanában az őszit sem kéri, kizárólag szopizni hajlandó majd' 8 hónaposan. de ez szerencsére egyáltalán nem aggaszt, tejem van és ez a lényeg.

Márti, igazad lehet ezzel a dolgozásba visszamenéssel, szoptatás mellett valóban nem megy a dolog, hmmm.

Indi, ez a "kedves ufó" nagyon jó

Savitri! A táskakészletem: 6l-es övtáska (RP), gurulós táska párezer forintért a nehezeknek, nagy válltáska hasi pánttal. Ezt úgy használom, hogy ha a gyerek lábon jön, akkor a hátam mögé csapom (pántot mindig keresztben hordom, sosem egyvállon), ha gyerek a háton, akkor a hasamnál van és van és a pánt rögzíti. Szuper! Ez nagyon nagy táska, kirándulásra használjuk, általában a következő leosztásban: rajtam Eszter, férjemen Bence + a táska. Jó dolgom van! Hála érte! Van egy tarisznyám is, az se rossz.

Savitri: Fogadjunk, hogy a Vp-i állatkertben voltatok! Összefuthattunk volna...

Ági: válltáska hasi pánttal? Ilyet még nem pipáltam! Ez saját fejlesztésű?

Felhívás

Kedves Mindenki!

Beszéltem egy illetékes és bennfentes valakivel, az "N.L" alvós-sztori miatt.
Azt tanácsolata, írjunk egy kedves, tényszerű, tudományos oldalról is azt igazoló levelet, hogy az alvás-jelenség nagyon sok esetben NEM zavar, hanem élettani jelenség. Hogy az éjjeli szoptatás sem zavar(ó), sőt. Megadta az elérhetőségeket. Úgyhogy az a javslatom, hogy aki ehhez nevével, infoval társulni szeretne, küldjön nekem egy privit, hogy megbeszélhessük, hogy-mint legyen. Aztán megfogalmazzuk a levelet, amihez ki-ki hozzá teszi, amit még akar. Majd elküldöm az illetékeseknek.

Alá írva, nevekkel. Jó lenne minél hamarabb, hogy ne hűljön ki a téma.

Mit szóltok?

(Ági, ne haragudj, hogy ezzel a témával vagyunk, remélem, inkább összefog bennünket, semmint zavarja a topicot.)

Üdv. Márti

Hú de felpörögtetek anyukák, ez nagyon jó!
Azért én is mesélek, mert rám is hatással voltak hasonló okos pszichológusok, meg "oktató filmek" valami véletlen szerűen befogott égi csatornán, miszerint a gyereket meg kell tanítani elaludni. Előszőr 8 hónapos volt, amikor egy délután betettem a kiságyba (amit valamiért utált, mégis abban altattam), elmagyaráztam neki, hogy most aludni kell, egy-két puszi, aztán kimentem. Ő égtelen üvöltésbe kezdtem, de azt mondták, hagyni kell. Fél óra után olyan ideges lettem, s nem az okos nénikre, hanem a 8 hónaposra, hogy csuda. Aztán fölvettem, s nem győztem ölelgetni, meg simogatni. Persze 2 perc alatt elaludt a karomban.
Na ott elhatároztam, hogy tojok az ilyenek fejére, én igenis elringatom a gyerekem, egyszer úgyis leszokik róla.
Most 2 éves múlt, és ma délután pl. egyedül elaludt. Megért rá szép folyamatosan. Persze ez nem általános, de mostmár elég, ha ott ülök mellette (ne is feküdjek mellé), de néha ezt sem igényli.
Képzeljétek, a fiam pont az ellenkezője, nem tud ölben elaludni. Ringatom, énekelek, ő meg majd kiugrik a kezemből. Leteszem a (lányom által utált) kiságyba, és néhány perc múlva alszik. Eleinte nem is akartam elhinni.
És azt sem értem, miért baj, ha egy gyerek együtt alszik szüleivel. Ebbe is belefutottam említett nagylánnyal. Ha éjszaka fölébredt, mindig visszaaltattam igénykielégítés után. Volt, hogy 2 órán keresztül. Én hulla, ideges, fáradt. Aztán mondtam, hogy na jó... aludjunk csak együtt. Így én is kipihentem magam, neki meg biztos jó volt velünk. (Most is átjár).
Szóval se bili, se szobatisztaság, se mellettem alvás, se más nem lesz "idomítva", mert sztem elpocsékolt energia.
Hajrá anyukák!

Táskakérdés. Ez már engem is foglalkoztat, bár egylőre hátizsák a téma, de ha jön a jóidő, a kicsi kerül hátra, a zsák helyére, és akkor??

Ági, nem lehet egy képet a szupi kis oldaltatyódról? Azért a nagybevásárlást nem ilyen ezközökkel fogom véghezvinni, azt hiszem, de kirándulni kéne majd valami.

ergo az állatkertben Veszprémben

Livus dejó lett volna
bár az időjárás inkább egzotikus volt mint idillikus
folyton csöpögött a nyakunkba a jeges lé a fákról és az orrunkig se láttunk a ködtől. Rajtunk kívül még két elvetemült család volt ott, hasonló korú gyerkőkkel. Mire rá nem veszik a 3 évesek a kényelmes felnőtteket

SOS tanácsra lenne szükségünk! Vajk már minden szempontból kinőtt az elölhordozós korszakból, és nagyon szeretnék áttérni a háti hordozásra, de őkelme nem szeretné. Sőt, üvölt, mint a sakál, túlzás nélkül, attól a pillanattól, hogy landol a hátamon. Pedig nem macerálom sokat, hamar meg is kötöm. És elöl sem igazán szeret lenni, de ott azért van úgy, hogy jól elvan, illetve aludni szeret, csak nekem nagyon nehéz és nagy. 3szor próbáltam mostanában, az előbb kifejezetten jó kedve volt előtte, de vörös fejjel üvöltött, míg le nem szedtem, pedig zenére futkároztam már kínomban körbe. Ötletek?

Sáfrány, 3,5 hónaposan kinőtt az elöl hordozásból? Ez most nem értem, vagy félreértettem valamit... Nem tanács, csak saját példa: Kamilla 8,5 hónapos, 9 kg, elöl hordom utcán, amíg ilyen hideg van (többek között öltözés miatt), most jöttünk meg a fiammal a suliból, 2 óra volt a séta, nem fáj semmim. De mondjuk olyan gondom nem volt eddig, hogy nem szeretett volna "hordozva lenni". Háton csak házimunkához hordom, amikor görgetem fel a hátamra, már mosolyog. Szóval nem tudom, mit tehetnél, de biztos van, aki tudja.

Azért az új Nők Lapjának ezennel megszavazok egy piros pontot! Egy sorozatszínésznő van a címlapon, bent pedig cikk. Ami miatt dícséret illeti, hogy bár dolgozik, közben még bőszen szoptatja a 10 hónapos kislányát, és azt mondja, még éjszaka is. A másik: azt mondja, hogy gyerekkel a hátán megy a boltba. Nem tudom, milyen eszközzel, mert csak azt írják, "hátán egy gyereküléssel". Mivel ezt a lapot nagyon sokan olvassák, sorozatokat meg gondolom szintén sokan néznek, ez bizony egy nagyon erős példakép!!!! Erősebb, mint ha itt 10-en egymást közt megbeszéljük, milyen jó ez a dolog, és még 30 embert meggyőzünk erről. Szóval ez most tetszett. Piros pont helyett inkább csillagos ötöst adok.

orsi

Eszter!
El sem tudom képzelni, mi baja lehet háton, de ami eszembejutott, hogy tedd a csípődre! (Nagyon gondosan, szorosra megkötve a „csípőn hordozás hosszú kendővel” fedőnevű kötéssel, mert még viszonylag kicsi.) Ha tetszik az ötlet, gyere el a következő háton hordozós tanfolyam 2. alkalmára, hátha többet tudom mondani, ha látlak Titeket és tudunk beszélni! Csak kérlek, jelentkezz, hogy tudjam, jössz!
Orsi!
Különbözőek vagyunk: van, aki 5,5kg-osan érzi, hogy már megterhelő elöl hordozni, van, aki 7kg-nál érzi, van, aki egyáltalán nem érzi. A határt olyan 5-7kg-os súlynál szoktuk mondani. Addig elöl, aztán háton vagy csípőn. 9kg-os gyerek elöl hordozásával az is gond szokott lenni, hogy ha elég szorosra van kötve, akkor olyan magasra kerül a gyerek, hogy nagyon zavaróan nem látsz a lábad elé. Meg az is, hogy akármilyen erősek és jó felépítésűek is vagyunk (biztos az vagy, ha ilyen jól bírod elöl!), a gátunknak mindenképp megterhelő és a gerincünk sem örül neki. Igazán kényelmes csípőn hordozást próbáltál már? Olyat, ami tökéletesen a csípődre illeszkedik, szoros és kompakt? Azért kérdezem, mert mástól is hallottam már, hogy semmi baj ezzel az elöl hordozással, amíg meg nem érezték, milyen könnyű csípőn, ha jól van megkötve. Persze Nálad bizonytalan vagyok, mert azt írod, szoktál háton is hordozni, úgy meg aztán olyan 9kg, mintha nem is lenne.

Ági, egy dologban teljesen igazad van, ha belegondolok. A hoszabb séták után max. azt érzem, hogy olyan, mintha még mindig terhes lennék (ez nem rossz érzés!). Ezáltal ami max. kellemetlen, hogy úgy érzem, mintha belülről nyomna, vagyis tényleg érzem a gátam. Nem hiszem, hogy a csípőn hordozás kényelmesebb lenne (hidegben öltözni is bonyolultabb), hiszen egy vállon hordani azt, ami eddig két vállat terhelt, szerintem rosszabb. Rövid távra OK. Igaz, hogy én a csípőhordozást csak erszénnyel csináltam, nem kendővel. Hogy nem fáj a hátam és a derekam az elöl hordozástól, nagymértékben a jó minőségű Mei Tai-nak köszönhető. Várom a jó időt, mert talán akkor tényleg ki merek merészkedni az utcára is háton hordozva. Na, lesz nagy nézés...
Jaj, hadd mondjam még el, milyen jó "beszólást" kaptam tegnap: 2 néni mellé értem a séta közben, mi jól be voltunk öltözve, csak a kengurutakaró látszott a bébiből elölről, hát látom, hogy az egyik néni néz. Aztán megszólít, amikor odaérünk: "egyből láttam, hogy babát visz, de nem is a babából, hanem a maga arcán látszott!" Na, hálából megnézhették a babát is

Savitri, elismerésem a túlélőtúráért! Nagyon jól néztetek ki az Ergoval! A Lanás akció is ugyanakkor volt? A színe igazán gyönyörű!
orsi

Orsi! Köszönöm a visszajelzést, nagyon értékes nekem az őszinteséged! Ne hidd el, hogy csípőn hordozni könnyebb, mint elöl, hanem próbáld ki! Jól megkötött kendővel zongorázni lehet a különbséget. (Szívesen megmutatom.) A titka pedig az, hogy elöl hordozásnál valóban a két váll van terhelve, csípőn hordozásnál viszont elsősorban a csípő és persze az egyik váll. Egyértelműen elöl a legnehezebb, csípőn sokkal könnyebb, háton még sokkal könnyebb. A mozgásszabadság is ebben a sorrendben nő. A téli hideg persze sokat nehezít, a csípőre rakott gyerekkel a közös kabátot még sosem próbáltam, de lehet, hogy ki fogom, hogy tudjam, működik-e és hogyan. El tudom képzelni, de nekem elég gazdag a fantáziám. Miért nem szereted háton hordani kabát alatt? Próbáltad már?

Gondoltam ehhez megis hozzaszolok en is, hatha a különbözö tapasztalat segit.
7 1/2 honapos kisfiamat gyakran kötöm elöre (bar ö azert eleg könnyü a 7 kilojaval) es a gerincem sem fajdul meg töle, se a medenceizmom (leglabbis nem tudok rola ).
November/decembereben mind probalkoztunk a hati kötessel, mert nagyon nyöszörgött elöl (gondolom mert nem latott eleget), de öszinten szolva az meg rettenetesen kenyelmetlen volt.
Persze tudom, hogy ez a rossz kötestöl volt, de nem tudok itteni tanfolyamrol (na meg hat az angolul lenne ).
Aztan karacsony körül azt tapasztaltam, hogy megint szeret elöl lenni es azert par hetig nem is probalkoztunk a hatival.
Tan 1, 2 hete probaltam ujra es most mar valamiert sokkal jobban sikerül, szoval mar nem faj. A kicsi meg örül, hogy többet lat.

Anno 3 honaposan is probaltam mar hatra kötni es azt nagyon nem szerette, szerintem ö meg tul kicsi volt ahhoz. Lehet az, hogy nem erezte magat biztonsagban? (most is sokkal jobban alszik elöl mint hatul) Meg en azt is gondolom, hogy hozza is kell szokniuk ehhez a "masfajta" horodozashoz.
Szoval ugyanaz volt mint amit Safrany mondott, orditott amig le nem szedtem, par honappra ra meg mar szerette...