Sziasztok Lányok!
Ne haragudjatok, nem gondoltam én sem, hogy ilyen hosszú időre eltűnök. Most viszont kisregényt kaptok. Akik már meg sem ismernek vagy sietnek, nyugodtan ugorjanak, nem haragszom meg.
Mint tudjátok, már több mint egy hónapja MO-n vagyunk, ezért is szégyellem nagyon magam, hogy senkit sem kerestem.
Eddig nagyon gázos volt a dolog, most már le merem írni, hogy mi volt anyuval. Két(!), mint utóbb kiderült rosszindulatú(!) daganatot kellett eltávolítani (amikor írtam, hogy műtik, akkor ezt még nem tudtam), így ki is vettek egy nagy darabot a bélből
. Mikor hazajöttem ő már itthon volt, de még nagyon rossz állapotban. Persze iszonyú nehéz ezt lelkileg feldolgozni és bizakodóan a jövőbe tekinteni, hisz a mamámat tavaly októberben veszíettük el rák miatt
. Azért azt hiszem, hogy jót tesz neki, hogy itthon vagyunk, Luca nagyon feldobja, élvezi a nagymamáskodást. Reménykedem benne, hogy ez igenis hozzájárul a végleges gyógyulásához is. (Most kemoterápiára kell még járnia.
)
Ezenkívül most lett kiadva a mamám háza, amit én szorgalmasan ürítettem. Az egész háztartás (+ a padlás) egy életen át halmozódott dolgait kellett szétválogatnunk, persze még mindig nincs kész az egész. Most nálunk is áll egy csomó minden, mert nem tudjuk hova velük, de kidobni ugye nem lehet mindent, mert emlék vagy érték... Ja, meg az a becslésem szerint 1500-2000 könyv, ami a mieinkhez hozzájött...
Azt még nem árultam el a családnak, hogy jön a kistesó, de remélhetőleg 3 héten belül megtehetem, csak arra várok, hogy megérkezzen a férjem és együtt jelenthessük be. A dicsekedés legfőbb feltétele megvan, kedden megvolt a 12. heti uh, mindent rendben talált az uh-os dokinénim
. A nőgyógyim viszont kijelentette, hogy repedt a külső(?) méhszájam
, amivel most nem lehet semmit kezdeni, de majd a szülés után "meg kéne esetleg plasztikáztatni". Állítólag a szülés okozhatta. De könyörgöm, 2 dokinál is voltam odakint, és egyik sem vette észre
?! A lényeg a lényeg, a pocaklakót 47 mm-nek mérték és rengeteget mozgott a mozizás alatt!
Én meglepit akartam, a párom viszont már most tudni szeretné, hogy hugica vagy öcsike
.
Koraterhességi tünetek: hála Istennek, idén nincs az a brutál görcsölés mint tavaly
(=kicsi sem volt), nem is tudom, hogy meg merném-e emelni különben a lányomat! (Lekopogtam.) Viszont egy dologtól mindig elkap a hányinger. Ne röhögjetek hangosan
: igen, jól olvassátok: az összes bébiétel (=főzelék) szagától. Helyesebben a "Kecskeméti" paradicsomos halától eltekintve (mert annak ugye paradicsomos hal és nem bébiétel szaga van!) eltekintve mindegyiktől. De annyira, hogy még a saját készítésűtől is. Sőt, most is, ha csak rá gondolok, hogy előveszem a mélyhűtőből az üveget, hogy áttegyem felengedni a hűtőbe, már ez az egy gondolat kiváltja, hogy elkezdjek öklendezni (most is
). A boltit is csak kézbe kell vegyem azzal a szándékkal, hogy lecsavarjam a tetejét és már kész vagyok. A legérdekesebb, hogy etetni már viszonylag jól tudok kistányérból. Na de befejezem a témát, mert különben kiteszem még a taccsot.
Ennyire rossz a helyzet, de nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek rajta...
Luca:
Amióta itthon vagyunk kijött az első két fogacskája, nem volt vészes, csak a kibújást megelőző 1-1 napon nem volt hajlandó enni és napközben aludni, büdi volt a kaki. Egy napja voltunk még csak itt, amikor a kutyázásból mászás lett (egyből több méter), azután belejött a térdelésből való leülésbe is. Most pedig már rakosgatja az egyik talpát a talajra, míg a másik lábával térdel és erősen kapaszkodik (mondjuk a járóka rácsába). Azért a felállástól szerintem még távol van. Legalábbis remélem, mert szeretném, ha legalább azt láthatná apukája amikor először sikerül
, hiszen már búslakodik, hogy mi mindenről lemaradt és persze őrületesen hiányzik neki a kicsi (azt mondja én is
). Lánykánk kedvence az összes madzag, spárga, elektromos kábel stb., némelyiket ugye teljesen le kell tiltanom, legnagyobb bánatára a többivel is csak szigorú felügyelet alatt játszhat... A barátaim kisfiát imádja (látta 4 és 7 hetesen), ő az első ismerős baba, aki kisebb nála. Nyúlkál felé és röhögve visong örömében, ha meglátja. A srác pedig olyan "hallgattassátok-már-el-ezt-a-nőt" fejet vág. Nagyon édesek együtt!
Bevallom, csak az utolsó pár napot volt időm átfutni, azt hiszem akkor leszek a legtájékozottabb, ha sikerül esetleg találkoznunk.
Hajrá babaprojektesek
, szorítok hogy beköltözzenek a picik a pocakotokba!
Nagyon örülök, hogy ennyien vagyunk babások ismét
!!! Gratula Nektek
!!!
Csics, hogy tudtad eddig magadban tartani? Nem semmi, akkor biztos érzed is már rendesen, ahogy mozog!!!
Viki! Nagyon szorítok Neked, igen közeleg már a nagy nap
!
Sasha,
Zsuzsi74,
Kata007,
írok majd Nektek mailt, (de ma már ne várjátok).
Minden babának és mamának csakis a legjobbakat kívánom! A mostanában egyévesekké válóknak pedig óriási gratula és csodaszép felfedezéseket a második évre
! Az anyukáiknak meg persze nem felejtem el azt kívánni, hogy a csodaszép felfedezésekkor mindig jó időben legyenek a jó helyen
.
Pussz:
"Csipkebogyó Hajni" és a 9 és fél hónapos Luca
:)
