Sziasztok!
Karácsony óta nem jártam erre... igazándiból a blogjaitok olvasgatásával foglalatoskodtam, mikor netközelbe kerültem... sok gondolatot ébresztettetek bennem, töltekeződtem, ezt köszönöm!
A kicsi lányomat beszoktattam az oviba, ami nem indult könnyen, de annál szebb lett a folytatás. Hála az óvoda légkörének és az óvónőknek. Nyelvi nehézségek szinte nincsenek, pedig Enikő semmit sem ért és beszél németül... a gyerekeket egyáltalán nem zavarja, hogy ő magyarul mondja a magáét, és a kicsi lányt sem, hogy más nyelven karattyolnak hozzá
. A napirend ritmusa pedig biztonságot ad, értés nélkül is tudja, hogy mikor mi következik. Három hét után annyira sikerült megszeretni az óvodát, hogy Enikő az utóbbi szombat reggelen már sírt is, hogy ő márpedig menni akar az oviba
. Már előre félek, mi lesz, ha lebetegszik...
Fegyelmezés:
Igenis van, rendet tartanak. Nem folyamatos parancsosztogatással, tiltással, de nem lehet mindent, és ha konfliktus alakul ki, közbelép a pedagógus. Cikaboga szépen leírta, most a szoktatás alatt a mi óvodánkban én személyesen is tapasztaltam. Ha két gyerkőc konfliktusba kerül, az óvónő odamegy, mindkettőjüket átkarolva szépen megbeszélik a "bajok" forrását, próbálnak megoldást keresni, elsimítani a nézeteltérést...
Az óvodán kívüli séta a legjobb példa arra, hogy mennyire rend van. A csoportban 15 kettő és négy év közti kisgyerek van, ha éppen esik az eső és a kert térdig sáros, akkor viszik őket sétálni. Az óvodától indulnak, egy nagy kört tesznek. Közben vannak kisebb támfalak, amire felmásznak, végigmennek rajta, van alagút, amiben természetesen sikítanak/kiabálnak, van homokkupac, amiben turkálnak, van gyalogosátjáró, ahol akkor vált át az autósoknak a lámpa pirosra, ha megnyomnak egy gombot. DE: Az óvónőktől úgy futhatnak előre, hogy a következő kandellábernél vagy padnál vagy csatornafedélnél megállnak és bevárják a többieket (az "állomásokat" tudják, és gyönyörűen be is tartják). A támfalaknál szépen sorbaállnak egyenként mennek fel, aki nem érzi magát biztonságban, kéri az óvónő kezét. A másik oldalon leugrálnak, de megvárják, hogy álljon ott valaki és elkapja őket (persze közben erre nem kell őket figyelmeztetni!). Az alagútnál is szépen bevárják egymást, egyszerre mennek át és egyszerre sikítoznak. A gyalogosátjáró gombját persze mindenki szeretné megnyomni, de tudják, hogy az a rend, hogy mindig más kapja a lehetőséget (ez a tízórai utáni gyertyaelfújásnál is így van). Tehát rend van, és ezt nem utasítások sorával, folyamatos fegyelmezéssel érik el az óvónők, hanem a ritmusokból adódik, a gyerekekből belülről jön!!!!
Az iskolában sincs anarchia! Ákos fiam nem tartozik a nyugodt, "elülős" és könnyen kezelhető gyerkőcök közé, itthon szépen el is meséli, hogy történt a "büntetés", fegyelmezés
. Az osztálytanítója óráin eszébe sem jut bohóckodni, nem együttműködni... itt a tanító tekintélyéből fakad a fegyelme. Annyira felnéz rá, annyira tiszteli, hogy eszébe sem jut a rendbontás. Azokon az órákon viszont, amiket nem szeret annyira (pl. euritmia, orosz), előfordulnak büntik
De ekkor sem fekete pont, vagy megszégyenítés!!!! Hanem olyan célzatú a "büntetés", hogy a gyerek csináljon valami mást, mozogjon egy kicsit, aztán menjen vissza az adott órára és újúlt erővel tudjon figyelni, koncentrálni. Pl. a múlt héten Ákos az oroszórán áriázva énekelte folyamatosan a dalokat, persze a többiek nevettek, utánozták. Ekkor a tanár átküldte (nem kiabálva, nem szidalmazások közepette) a rendbontót a kézimunkaterembe (persze volt ott kézimunkatanár), ott segített összesöpörni, rendet rakni a másik osztálynak. Amikor végeztek visszament, és csinálta szépen, ami éppen a feladat volt. Bohóckodás nélkül.
Sokkal hatásosabb ez a fajta fegyelmezés, mint pl. a fekete pont, vagy beírás... Aztán még sorolhatnám a példákat!
Otthon Mo-on a városunk W. óvodájában volt rá példa, hogy egy óvónő éppen félreértelmezte a szabadságra nevelést, na nála aztán volt anarchia... Persze hamarosan mindenki belátta (ő maga is), hogy nem alkalmas w. pedagógusnak.
Indianyo! Mit takar pontosan ez a levlista??? Olvastam itt a fórumban, hogy létezik, de nem tudom, mi ez, hogy működik, stb...
A minap a kezembe került egy újság (német waldorfos hetilap), iszonyatos mennyiségű w. óvónőt, kézimunkatanárt keresnek országszerte (10-15 oldalon keresztül csak ilyen hirdetések voltak), Te jutottál eszembe...
Otthon is van kereslet???? Persze nincs annyi intézmény, mint itt, de ha az ember szeretne W. oviban/suliban dolgozni, könnyű helyet találni???
Szilvi! Nem felejtettem ám el a mécsestartó leírását!!! Németül van meg, ha sikerül beszkennelem valahol, ha nem, akkor fotózom az oldalakat és küldöm!!!!!!