Sziasztok!
Rapidban, mert gyermek feneke kipirosodott, és most szellőztetés címszó alatt félpucéran van a földön.
Először is mindenkinek jobbulást! Nálunk mindenki egészséges, egyedül attól tartok kicsit, hogy Apa nagyon ki van már bukva, és ez azért az immunrendszerre is hatással van, nem szertenénm, ha hazahozna valamit.
Hozzátápi.
Őszintén szólva, nem érzem gáznak a dolgot. Amennyit szórakoztatott engem a súlyával a dokinéni, és amennyire tápszerezni akart, örülök, hogy eddig sikerült kihúzni a dolgot. A gyümölcsök egészségesek. Allergiától nem tartok, mert én is tápszeren nőttem fel, és mégsem volt kutya bajom sem, Apa és csak egyszer-kétszer taknyos az évben, láz és egyebek nélkül és kész. Azt sem tudjuk, hogy mi a táppénz.
Ahogy dori_bp hozzászólását nézem, nem vagyok egyedül azzal, hogy nekem sem annyira szimpatikusak az LLL-esek. Az teljesen okés, amiért küzdenek, de nekem valahogy nem jön be az a stílus, ahogy ezt teszik. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért, de olyan nyomulósnak hat. Korrekten elmondják, hogy miért jó aza anyatejes táplálás, elemzések, statisztikák (nyilván nem légből kapottak), cikkek, meg minden van a honlapjukon, és egyéb kiadványaikban, de miután elolvastam őket, úgy éreztem, hogy márpedig mindenáron csak és kizárólag az anyatajes táplálás 6 hónapos korig és punktum! És aki nem, annak enyje-bejnye! Mondom a cél oké, de a kommunikáció mondja az nagyon zavar engem.
De őszintén szólva, nekem már az is eszembe jutott, hogy szerintetek ez a 6 hónapig kizárólagos szoptatást nem egyfajta teljesítménykényszerként éljük meg? Mindegyikőtök annyira örült, hogy sikerült elérni a 6 hónapot, aki még nem, tart ott az azt mondja, hogy húúúú, de szeretném, ha sikerülne nekem is, és ha egy kicsit hamarabb, mondjuk 5 és fél hónaposan mondják neki a kiegészítést, akkor azt egyfajta kudarcként éli meg,és elszomorodik. Annyira tépünk, hogy meglegyen a 6 hónap, mintha ennek híján tuti biztos, visszafordíthatatlan, borzalmas betegség vár a gyerekre. Holott arról van szó, hogy bizonyos dolgoknak nagyobb LEHET az esélye, de semmiképpen sem egyenlő azzal, hogy garantáltan életre szóló súlyos betegséget kap. (Bár, nyilván aki egyáltalán nem ehet tejet, és tejtermékeket, vagy gabonaféléket az másképp vélekedik erről...)
A szopit természetesen folytatom. Sőt, mostanában elkezdetem sűríteni, mert Őfelsége mindig ugyanannyit hajlandó enni, és enm többet. Nem tudom, hogy csinálja, de mintha lenne benne egy kis mérleg.
Hallásvizsgálat.
Ezek szerint kishazánlban ezen a téren is elég eltérő a gyakorlat. Tegnap szopást mímelve valójában aludt a cicimen. Apja hazajött és megszólalt a szoba másik végéből, ő pedig nem láthatta. Hirtelen akkorát ugrott a zajra, hogy alig bírtam megfogni.
De én is leteszteltem ám. Az ajtócsapkodás nem érdekli (a szomszédot viszont valószínűleg igen...
), de eszembe jutott, hogy anyám mit mesélt annak idején hogy csinálták meg nekem. Nem tudom, hogy ez most hogy van, de én az ölembe ültettem, és nem túl hangosan, kábé 3-4 másodpercig belebúgtama fülébe. Eredmény: lemerevedett. Másodszor egy picikét tovább csináltam. Eredmény: szájgörbülés. Harmodszorra: sírás. Konzekvencia: hall.
Azzal együtt asszem kérek időpontot.
Még egyet akartam nektek még mondani.
A kórházban is úgy volt már, hogy néha egy kicsit hörgött. De ritkán és nem nagyon. Ha a vállamra vettem, akkor sikerült kissé "kimasszíroznom" belőle. Mostanre teljesen elmúlt magától, de az okos anyukája
múltkor kissé jobban lejebb vette a fűtést estére. Megoldás vajákos módra: házizsírral gyermek mellkasa beken este, bebugyolál dunsztba, és úgy altat. Eredmény: nuku höri. Jó-jó kicsit megjön az ember gusztusa a hagymára, de azért hatásos.
Próbáljátok ki, ha gondoljátok. (Forrás: Maria Treben könyve)
Én erre mindig úgy vigyáztam. Csak hát Brigi baba nagyon mozgékony.
De ez már csak ilyen, és egyre rosszabb lesz!
