Köszönjük szépen, igyekszünk meggyógyulni. Most még csak hőemelkedése sincsen Gáboromnak. Olyan aranyos volt ma is. Látni lehetett rajta, hogy még betegecske, de annyira jól elvolt a járókában, hogy csak na. És 10 órától aludt 13 óráig.
Valóban, szép nagy babák vannak itt ebben a topicban. Bár 1-2 év múlva az a fél-1 kg különbség már abszolút jelentéktelen lesz. Talán Uxi kérdezte, hogy anyatejes babák elhízhatnak-e. Én úgy tudom, hogy nem. Éppen ezért csak a súlyuk miatt nincsen értelme diétára fogni őket. Idővel szépen lemozogják a felesleget.
Kormi! Akkor mégis csak jót tesz az emésztésnek az alma.
De tényleg pech, ha éjnek idején kellene elmenned megvenni a szükséges dolgok utánpótlását.
Egyévesen a fiúk -igaz nem sokkal, de- 10 kg felett voltak. Szerencsére jó étvágyuk volt már babakorukban is. Sokan kérdezték már a bölcsiben is, hogy hogyan csináltam, mi a titka annak, hogy jó étvággyal megesznek szinte mindent. Sztem gyerekfüggő, nincsen recept. Az egyik gyerek habzsol, a másikat nem hozza lázba az ételek látványa sem.
Mindig annyira rossz érzés fogott el, amikor az egyik utcabéli anyuka az én gyerekeimet dícsérte, a sajátját pedig szinte egyfolytában szidta a nemevése, válogatóssága és a vékonysága miatt. Ilyenkor mindig védelmembe vettem a kicsit. Valószínű, hogy az anyuka görcsössége miatt nem evett odahaza, mert a bölcsödében kétszer annyit evett, mint a többiek. Nálunk is ebédelt már és akkor is tisztességes mennyiséget evett, pedig aznap éppen spenót volt krumplival és főttojással. De az is lehet, hogy az anyuka által készített nagyon egészséges ételek nem ízlettek neki.
Gurgi! Szegény húgod! Lelkileg nem viselte meg nagyon?
Ági! Olvastam a leveledet, bocsi a késői reagálásért. Én már hallottam baráti körből hasonlót (ismerem a sztorit, le is írtam korábban), de a szomszédságban is történt ilyesmi. Szerencsére minden beavatkozás nélkül rendeződött. Az egyik helyen a bórax-glicerines szájpenész elleni ecsetelést hagyták el, a másik helyen vírusos hasmenés után alakult ez ki. A háziorvost kérdeztétek?
Emma! Ez tényleg megható, osztom a véleményedet. Nálunk is a dédike nagyon nagy türelemmel és szeretettel foglalkozik a gyerekekkel. Én még mindig tanulok tőle. (Szerep tanulás: hogyan lehetünk majd egyszer mi magunk is jó dédikék?-ha egyáltalán létezik ilyen
)