Sziasztok!
Kata, nem vészes:-))) sőt már egy gyerkőccel uncsi is lenne:-) MÁr nyáron júniusban mondogattam, hogy már nem lenne gond ha kinnt lenne a pici, mert már jól elboldogultunk egymással:-)) Amikor terhes lettem már megértette, hogy nem bírom annyit cipelni, dobálni. Nem ugrált a hasamon stb ... Sőtt!!!! soha meg sem rúgta a pocimat, pedig a pelenkázón mindíg a hasamra tettem a lábát:-) Tehát már akkor is volt annyira értelmes volt, és nagyon szerette már a babit odabennt. Állandóan a 4D-s felvételt nézte, és tudta ki az:-))) szóval hihetetlenek ám.
NÁlam is nagy dilemma volt mindkét gyerkőc, és mindkettő akkor jött amikor már meggondoltam magam:-) hála égenek későn:-))
Annak idején úgy voltam vele, hogy elképzelni sem tudok még egyet, mert hogy lesz időm mindenre. Akkor még úgy volt, hogy a könyvelést leadom, és a kutyákhoz is felveszünk egy embert. Hi-hi ezt jól bebuktam, mert mire oda került a sor, már nem tudtuk finanszírozni, így marad minden rám, plusz egy gyerekkel:-))) Amit egyébként egyel is nehéz volt.. Nahh mindegy, nincs gond, jól szervezem a dologokat, csak ne üssön be semmi rendkívüli a napirendbe:-))) Egyébként soha semmire nincs elég időm:-)
Egyébként meg így van jól minden ahogy van, mert akkor kapnék hülyét ha csak a gyerkőcökkel kéne foglalkoznom:_)))
Szóval jó ez így, pont a kis korkülönbség miatt nincs is féltékenység. Pedig sokszor nyűgi a pici, és fognom kell, de nem csinál belőle problémát. Semmiért, nagyon megértő, és türelmes. Nagyon imádnivaló nagyfiú. ÉN csak ajánlani tudom:-))))
Hajni, nálunk is volt necces időszak. Kajabált utánam, csak velem csinált mindent, de ritkultak. Én sokszor hagytam magára egész kiskorától, mivel a kutyákat is nekem kell rendbe tartanom. Ha kimentem akkor mindíg mondtam, hogy mindjárt jövök! ez fontos, hamar megtanulják, és hozzászoknak. Valahova mindíg bevolt "kötve" amíg pici volta hordozóban, és nézte a kutyikat bennt, kinnt a babakocsiban, és elvolt vele, nem volt baj, hogy én mozgok, jövök-megyek. Aztán amikor nagyobb lett, csináltam egy bomba biztos játszósarkot, ülőgarnitúra miegymás elbarikádozással, és leszivacsozva, hogy sehova ne üsse meg magát, és amíg reggel játszott addíg én kinnt voltam a kutyikkal. Bébicsősszel a nyakamban:-)) Annyira megtanulta ezeket a dolgokat, hogy ha valahova mentünk akkor én kitettem a kocsiba autósülésbe, és én utána kezdtem el csak készülődni!!!! Akár 30-45 percet is csendben hiszti nélkül várt rám!!!!! Ha állatorvoshoz mentünk akkor is bekötve a babakocsiba hiszti nélkül 1 ót elcsücsül. Legyen kaja, vagy cumi-pelus.
)) Igen sokan is kérdezik, hogy mindíg ilyen:-)))
Amikor forgatáson voltunk vele 3órát ült a babkocsiban!!! Persze ott is mindenki megdöbbent, hogy Ők ilyet még nem láttak:-)))
Na szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem a kezdetektől való dolgok segítettek ebben, hogy ilyen legyen. Persze sokáig lelkifurdim volt, hogy nem tudok eleget foglalkozni vele, de később beláttam, hogy egyáltalán nem volt ez így rossz.
Volt idő amikor volt itt valaki, és simán kiment vele az udvarra, de ha meglátott kinnt engem, kajabált utánam, és nem hagyhattam ott. Amikor 4 nap után haza jöttünk a kórházból Balázsal, nagyon féltett, nem engedett el messzire:-) Hála égnek megértette, hogy maradnom kell, és így minden nap bejött hozzám a kórházban. Utólsó nap tudta,h ogy mehetünk, és vigyázott ne hogy ott maradjak:-))
kb. 10 hós volt, amikor külföldre kiállításra mentünk 4 napra. Nem volt gond, az anyósomék vigyáztak rá. Aztán volt olyan idő, amikor mindíg mellette kellett ülni, ha játszott. Mindenhova jött utánam, a legkisebb helyiségbe is együtt jártunk,járunk:-) Már néha sikerül egyedül is mennem:-))))
Szóval mindíg volt valami, de mindíg változnak. Ugyhogy biztos nálatok is így lesz:-) és nem fog kajabálni, ha ott hagyod. Én is mindíg találtam neki valami érdekességet, amivel elvolt. Ami persze nem játék:-)))
na jó most mennem kell, kicsit dógozni is...