Sziasztok!
Már régen volt, de most van alkalmam közzé tenni a Márton napi kirándulásunkat.:
"Kíváncsian vártam az újabb ovis ünnepet, a Márton napot, melyet most péntek délután egy kirándulásként terveztek a már sötétedő erdőbe.
A péntek amúgy a mi ovinkban a kirándulás napja, ilyenkor délelőtt a kis csapat az oviból fel szokott sétálni az erdőbe, majd vissza. Andris minden kirándulást eddig nagyon élvezett és egyúttal nagyon is elfáradt, ezért kicsit tartottam attól, hogy fogja bírni délután is, mivel ő már délután nem alszik.
Szerencsére ezt a szervezők is tudták, így a délelőtti kirándulás rövidebb volt, viszont a legnagyobb felhőszakadás közepén értek vissza az oviba. Az eső délutánra elállt.
A találkozó 5 órakor volt az erdő mellett, ekkor már sötétedett és a kisgyerekek kezükben egy botra akasztott lámpással várták a sétát. A lámpás vastag papírból volt hajtogatva és az ovisok saját maguknak festették be az oviban a vizes festékes módszerrel. Aztán az óvónénik valmivel beeresztették és ettől víz- és tűzálló lett. Nagyon felemelő látvány 15-20 kisgyerek lámpással, főleg hogy a távolabb állókat, sétálókat csak a lámpásukról láttuk, sejtettük merre vannak.
Majd elindultunk az ösvényen, az irányt pici üvegbe rejtett mécsesek mutatták, egymástól kellően messze rejtették el a szorgos manók. Andris a kezembe kapaszkodva suttogta, hogy Anya, mikor érünk már oda, Anya, merre megyünk, Anya haza akarok menni. Bevallom én is kicsit elbizonytalanodtam, ugyanakkor rettenetesen élveztem, hogy a sötét erdőben sétálunk és csak mécsesek világítanak.
Régi idők érzése volt ez, mikor még nem világított más, csak a tűz fénye.
A kis mécsesek egy sziklákkal által körbevett szélvédettebb tisztásra vezettek. Itt körbeálltunk, énekeltünk, majd a magunkkal hozott rőzséből tüzet raktunk. Magasra csaptak fel a lángok, vörösen világították meg az arcokat.
Sajnos nem bírtam tovább csak csodálni a tüzet és előkaptam a fényképezőgépem. A vaku nélkül, csak a tűz által megvilágította arcok olyanok, mintha Rembrandt festményen szerepelnének.
Később süteményestálak jártak körbe és mindegyik kisgyermek kapott egy-egy kalácsmanót.
A kört énekléssel zártuk és elindultunk lefelé. A szél felerősödött és a kis lámpások fénye egyre-másra aludt el."
Két kép itt található:
http://kanyasi.blogspot.com/
Betti