Drága Finike!
10000000000bocs+1 anyamedve! Aksit cseréltem a telcsibe, és ellszállt a számod
Úgy szégyelem magam!
De még ez a kis allűr sem homályosítja el azt a nagyszerű érzést, hogy az én kis szuszogó csomagom a karomban tarthatom!
Jelentem Misike 2007.11.24-én 10:46 perckor megszületett, 3500g-mal és 50cm-rel!
Szerdán jöttünk haza a kórházból, de csak ma jutottam a géphez, még vissza sem tudtalak olvasni titeket, de ami késik, nem múlik!Köszönjük, hogy gondoltatok Ránk, ahogy Péli Barna mondaná: ÁTJÖTT!
Szülésem története:
Mint már tudjátok, reggel 9-re kellett bemenni. Még mindig zárt volt a méhszáj, de a baba fejecskéje már túl nagy, nem vártunk, indult a császár!A dokim addigra már kerített altatóorvost , 10:10-kor már bennt voltam a műtőbe. A férjem sajna nem jöhetett be, de nyitva volt a műtőajtó, egy kispadról követhette az eseményeket, előbb látta a babánkat, mint én!(erre nagyon büszke)
Spinális érzéstelenítést kaptam, nagyon profi volt az összmunka, mintha egy hangversenyt vezényelt volna le az én doktorom. Amikor Misike felsírt, kicsit pityeregtem
,aztán odahozták, össze-vissza puszilgattam, de Ő csak szopizni akart volna! Azóta is kis zabagép, bár amikor kiadták, "nem volt mérhető gyarapodás", csak azt felejtették elmondani a csecsemősök, hogy a reggeli szopi után ne tegyem tisztába. A tejci is csak a 3. napon indult meg rendesen. A műtőben legelább 5-en voltak, biztonságérzetet adott. Aztán a párom bejöhetett az örzőbe, megkaptuk a babánkat, de hagytam apát babázni, tudtam, hogy ő úgyis csak napok múlva tarthatja a karjában. Én csak annyit kértem, hogy egy kicsit rakja rám, hogy megszaglásszam a kisfiam.Csaszi után nem
volt semmi a lábadozás, de már 2 nap itthonlét után megszépütek ezek a dolgok.Az örzőben voltam 1 napig, aztán 5 ágyas szobába kerültem, amit nem bántam, jó volt a hangulat, a körülményekhez képest. A "mumus" csecsemős nővérek egy párszor eligazítottak, mint elsőszülő anyuka, nyilván nem csináltam mindent vér profin, de nem zavartattam magam, mindig kérdeztem, és mindig megvártam a normális választ. Attól függetlenül nekik sem lehet könnyű, még egy napig biztos visszacsengett a fülembe az az örületes gyereksírás, non stop ezt hallgatni nem semmi! Szerintem már alig várták, hogy végre hazajöjjek, Misi babám az utolsó nap kicsit előbb is kaptam meg, mint más, mert balhézott bent. Pesze egy cseppet sem bántam
.
Kismamák! Kitartás a szülésig! Szakértő kezekben lesztek, mégha nincs választott orvos, akkor is!
Anyukák! Már én is érzem a csodát, beléptem a klubba, remélem a továbbiakban majd elláttok sok sok jó tanáccsal!
SZiasztok!
Betti és Misike