Jó ezt olvasni, Memme!
Nálunk, a környéken még nagyon kevés otthonszülésről hallottam. Nagyrészt még a hagyományos szemlélet dívik a kismamik körében. Az orvos feltétlen tekintély, még a saját test felett is. Emlékszem, mikor az elsőt szültem, én is így voltam ezzel. Aztán persze zokon vettem, hogy teljes rendelkezési jogot formálnak a testem tekintetében. Biztosan szólhattam volna némely dologra, hogy ez nekem nem jó, nem akarom, de teljesen tájékozatlan voltam, így aztán nem reklamáltam, csak hagytam, hogy tegye a "dolgát" a doki.
És ami még nagyon megmaradt, az az, amikora az anyukám korosztálya, asszonyrokonok, úgymond befogadtak a szülés után, mint asszonytárs, és ebben a legfőbb motívum valami sajnálattal egybekötött - mostmárteistudodmiaszenvedés - alapú rokonszenvezés volt... hát........ talán akkor éreztem először, hogy ez így nem normális, ez nem lehet, nem szabad, hogy ilyen legyen.
És lőn
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)
Petike csodálatos születése.
Most pedig újra egy különös helyzet lesz. Mindenesetre elhatároztam, hogy akárhol is, de tartom magam az optimumhoz (lehető legnagyobb háborítatlanság).
Tudom, hogy karácsony utántól mindenki inkább a családra koncentrál, de azért gondoljatok majd rám és drukkoljatok. Majd írok, ha kezdődik!