Sziasztok lányok,
bocs, hogy így eltűntem mostanában. Igazság szerint folyamatosan olvaslak benneteket, de annyira depis hangulatom volt, hogy nem akartalak szomorítani titeket.
SZívből gratulálok és örülök az egyre gyarapodó kismamiknak
,
tudjátok hogy ti adjátok az erőt és a hitet a továbblépéshez mindannyiunknak.
Szomorúsággal tapasztalom, hogy egyre bővül fórumunk
, de annyit tudok csak mondani, hogy nekem ez a társaság segített sokszor áthidalni a mélypontokat, a hihetetlen lelkierőtökből merítettem én is
, és biztos vagyok benne, hogy az újak is innen merítenek majd erőt áthidalni gyászukat
Velem annyi az újdonság, hogy egyelőre várakozó-izguló
állapotban vagyok, ugyanis produkáltam 3 pozitív tesztet
, de sajna a doki még nem látott semmit, úgyhogy jövő hét elején talán kiderül...
addig is, akármilyen eredmény legyen, örülök, hogy most újra átélhetem ezt a csodálatos élményt, megpróbálom nem tulságosan beleélni azért magam
(nem sok sikerrel
).
Gondolkozom sokszor, miért történt ez a sok szomorú dolog meg velünk... és magam részéről úgy látom, hogy hálát adhatok a Jó Istennek, hogy ha kevés időre is, de legalább megismerhettem azt a felemelő, semmivel nem összehasonlítható érzést, amit a pár hetes kis angyalkáim tudtak nyújtani.
Elnézést, ha egy kicsit hosszúra nyúltam,
szeretettel, Kimma