Sziasztok!
Tdani! Gondolom külön világ az ikreké.
Anno tanultam, hogy van egy saját nyelvezetük is, amit a külvilág nem ért, csak ők ketten. Én elgondolkodtam régebben, hogy szeretnék ikreket. De lehet, hogy az nagy falat lett volna nekem elsőre.
Nelli! Akkor tényleg hosszú baba… Persze én a fiamat sem láttam különösen nagynak, amikor született, csak a dokik a műtőben álmélkodtak, hogy milyen hosszú lába van… Biztos. Ők több babát láttak már.
Adri! Remélem, nem voltatok rokonlátogatáson… Menjetek egy héttel később, hármasban… Ja, és lakásügyben… Apukám úgy indított el az életbe 18 évesen, hogy „apóstól, anyóstól távol”! Aztán persze ő is próbált becsalni a saját territóriumába, de akkor felvilágosítottam, hogy ez a jó tanács azt hiszem, mindkét oldalra érvényes, jobb a békesség. És azt hiszem, igazam lett.
Cintia! Ezt a bébiszitteres dumát megjegyzem magamnak, azt hiszem, még szükségem lesz rá…:)
Manóci! Édes lehet Hanna, ahogyan kanállal eszik.
Nem semmi hozzáállás ez a szüléshez! Mikor jutunk mi el idáig? Kíváncsian várom a képeket.
Szombatra én is terveztem egyedül shoppingolást, de aztán piszkosul nem volt kedvem egyedül csavarogni, pláne ebben a gánya időben. Úgyhogy apával és manócskával vettük nyakunkba a várost.
Szilvih! Sárgulok!
NA jó, annyira azért nem, remélem, költözés után mi is eljutunk vhova tornázgatni. Az tényleg sokat dob az ember hangulatán.
Már várom én is ezt a kóstolgatós/köpködős időszakot!:)
Timóci!
Még jó, hogy legalább a hozzáállás emberi volt a kórházban.
Dolli