NO és akkor a szüléstörténet:-)))
Péntek reggel fél hatkor elfolyt a magzatvíz. Gyanúsan hasonló módon kezdődött mint Barnussal, nem bokáig csurgott, de gondoltam csak nem más az....
Pont aznapra beszéltem meg a szülésznővel, hogy megfogadom, és elmond mindent a kórházban. Reggel hívtam is, lehet hogy akció lesz ám:-)) Mondta, hogy akkor ne kapkodjak, ha nincs fájás, ráérek 11 körül menni, vegyek homeós golyócskát, amitől tágulhatok:-)) Meg is vettük és elidultunk apával és BArnival, no meg velem null fájással. Kicsit szomorkodtam, hogy lehet megint úgy járok, mint Barnussal, hogy haza küldenek, hogy ez nem magzatvíz, és én meg már annyira szülni akarok. Beértünk megvizsgált az ügyeletes doki, mondta, hogy szerinte is az lehet. Majd délután kettőkor jön az én dokim, és elmondja mi a teendő. Mondták, hogy addig nem csináltak semmit, amíg nem indul meg a fájás magától, ha pedig nem akkor kiraknak osztályra. Erre nagyon kész lettem, nekem magától fájás??? ne vicccceljenek, a multor sem volt, és mondtam nekik, csináljanak bármit, csak fájjon, nem akarok napokat várni a semmire!!!! Aztán jött az én dokinőm, és mondta estig várunk, aztán ha végez a rendeléssel meglátjuk mi lesz. Egy ujjnyira voltam nyitva csak, és csak pici nyilalgatásaim voltak. Persze nagyon tudtuk , hogy ez megint császár lesz, de én még reménykedtem és szedtem a golyócskákat:-))) Aztán hogy nem jöttek a fájások, végül is már úgy voltam vele, mindegy, akkor császározzanak meg, legalább nem próbálnak szenvedtetni , hogy táguljak, ami sajna nálam nem műkszik. Telcsin megbeszéte a szülésznőm, hogy ha jön este, már egyből operálnak. Teljesen jól elvoltam addig, semmi bajom nem volt, jókat nevetgéltünk....de jött a fekete leves!!!! Ja, az ügyeletes doki nem egyezett bele a műtűtbe! Valszeg nem is csípték egymást a dokinőmmel. És kezdődött a kínzás, amivel mindannyian tudtuk, hogy semmit nem fogunk elérni. Méhnyakérlelő tabletta, oxitocin... Aztán fél 12kor megesett az ügyeletes doki szíve rajtam, és betolta a műtőbe.00:21 kor kiemelték Balázst. Velem 1/2 2-re végeztek. Nagyon nagy rendetlenség volt odabennt az előző csaszi után. A doki azt mondta olyan voltam, mint ahol egy atombombát robbantottak volna. Rossz helyre voltak kitapadva dolgok, meg mittomén, miket mondott, a lényeg, hogy most úgy néz ki jól összeraktak, és nem is fájok fele annyira sem mint az első után. Sőt ha tudom, akkor nem paráztam volna ennyire a műtéttől. Persze nem volt kellemes az utóhatás... de már most olyan jól érezem magam, hogy akár egy hegyet is eltudnék húzni:-))
A szobánk tuti volt, két ágyas alapítványi, a csecsemősök háttt.... az első után kicsit furi, nem igazán gyerkőcbarát kórház. Én nem is tudtam, hogy itt semmi érzéstelenítőt nem adnak. Még az algopirint is sajnálják!!! Az utolsó oxitocinnál kérdezte meg a nővérke, kérek e a szuriba.... Ja így egyáltalán nem is fájt, addig meg...na mindegy túléltük.
Azt viszont mostmár tuti, hogy ha egyszer apit befűzöm egy harmadikra, az már egyből császár lesz.
Mennek kell. ja, Anika ígért sms-t ha van valami ,eddig nem jött. 
. Igaz, nekünk még van két hetünk.
[/
[/url]
ezen fórum anyukái, kismamái és apukái felé :
