Sziasztok,
Purc, nagyon helyes a kiskrapek!
Bettike, szép helyen voltatok. Kipihentétek magatokat?
Hogy vagy Zöldi?
Többiek? Monyo, mennek a növesztő drukkok.
Szüléstörténet.
Szombat éjszaka először voltak olyan fájásaim, hogy férjjel együtt vártuk induljunk –e a kórházba. Hajnali 3 körül elaludtam…
Vasárnap megbeszéltük, hogy már nem alszunk otthon hanem beköltözünk Bp-re a nagyihoz.
Délután elmentünk a kórházba mert folyamatosan jöttek a méhösszehúzódások.
1 órán keresztül CTG-t néztek, majd elküldtek, hogy menjünk egyet sétálni és egy óra múlva vissza.
Visszamentünk. 5 perszenként 90-es fájások… Felvettek. Ezeket a fájásokat érdekes módon én egyáltalán nem éreztem vészesnek csak, hogy jönnek mennek. Kézi vizsgálat. 1 ujjnyi, mint ami már két hete is vagyok. Nem túl bíztató.
23-kor aláírok egy papírt, hogy saját felelőségre hazamegyek. Elbúcsúzok a szülésznőktől és mondják, hogy szeretettel várnak vissza.
Éjjel semmit nem alszok, csak nézem a fájásokat. Már egyáltalán nem tudok tőlük aludni. Férjet keltem. Fél kettőre visszamegyünk ahol mosolyogva fogadnak.
Kézi vizsgálat. 2 ujjnyi. Juhéj. Végre haladunk. Fájások jönnek. Beöntés.
Lefekszem, folyamatos CTG. EDÁt szeretnék. Jön a doki. Beadja. El is sötétül velem a világ egy jó percre, majdnem leugrok az ágyról, de nem szabad mozogni. Doki elnézést kér, gyököt ért a tű. Ilyen is előfordul, ha egy kicsit mélyebbre megy.
Nem baj, megkapom az első adagomat.
Az idő telik, de semmi nincs. Fájások vannak, de kérem az EDAt így elviselhető. Kb. 1,5-2 óránként kapom az adagomat. Délelőtt már annyira nem hatnak. Kb már az 5,nél tartok.
Bejön reggel fél kilencre dokim.
Burokrepesztést csinál. Magzatvizbe belekakilt kislányom, már nem érzi olyan jól bent magát. Én egyre rosszabbul.
Vizsgálat, még mindig 2 ujjnyi. Ááááááááááá. Még várunk, majd jön az oxitocin bekötése.
EDÁk már csak a lelkemnek nyújtanak segítséget, de én kérem kb 7-nél tartok …
Cukrot néznek (többször is néztek) már csak 3,3. Jaaa, ilyen cukornál nincsen tágulás. Újabb infulziót bekötnek. Csepp-csepp. Cukrot néznek. 8,7. Ez már sok. Leszedik rólam.
Kapok egy méhszájlazító szurit. Megvizsgálnak. 2 ujjnyi. Ezt már nehezen viselem. Jön egy kis manuális tágítás. Sírok mert fáj, fáradt vagyok és látni akarom a babámat. Doki kérdezi mit szeretne Krisztina? Én meg, hogy császározzanak meg. Már nem bírom.
Újabb méhszájlazító szuri. Dokim elmegy, majd később visszajön a Professzorral. (császár előtt kell a véleménye, hogy lehet e) Megvizsgál, már 4 ujjnyi. Szóval sima szülés lesz. Rendben legalább haladtunk már. Elmennek.
Jönnek az ingerek, szólok a szülésznőnek (aki már mióta ott vagyok a harmadik) megnéz. Jön a baba. Dokit hívja. Jön a fájás, nyomok. Megint nyomok. Szünet. Gátvédelemmel szülök bár nem is akartam. Kb. negyedik nyomásra ki is jön a kislányom. Gyönyörűen szép. Tiszta magzatmáz. Férj nem vághatta el a ködökzsinórt mert csomó van rajta és sietnek vele. Hasamra teszik, jó hogy végre megérkezett.
Kislányomra már a bent is angyalok vigyáznak, hogy nem okozott nagy bajt a zsinór. Doki szerint a császár se lett volna elég gyors ha leáll a szívhangja.
Nagyon fáradtak vagyunk férjjel, így babát elviszik engem meg le az osztályra.
Végül is a 24 óráig tartó vajúdás ellenére(ebből fekve 14 et kellett töltenem) nagyon boldog vagyok hogy megszületett az én kicsi lányom.
Bocs, kicsit hosszú lett.
Puszi nektek: Csikken