Szia Feri,
Úgysem hagyjuk, hogy felelőtlenül csak olvasgass minket, tessék férfiszemmel beleszólni is, mert nem biztos, hogy mindig nekünk van igazunk. Illetve nem mindig tudjuk átérezni, hogy a másik hogy gondolja, főleg, hogy most ilyen hiper-szuper érzékeny és magunkkal foglalkozók vagyunk
Védőnőhöz eljött velem az én párom is, legalább jól elbeszélgettek, ők ketten voltak egy korosztály, én meg mintha a gyerekük lettem volna
Képzeljétek, csak november végéig lesz otthonról net elérésem, a cég elveszi a laptopot, a netelérést és a telefonomat, szüléskor pedig a cégautót. Hiába, no, megértőek a kismamákkal... nem is nagy költség az otthon töltendő fél-egy évre kocsit venni, áhhhhh, dehogy. Na, gépet tuti nem fogok venni, megyek majd internetkávézóba inkább, csak nem fogok tudni minden nap odajutni. De azért őszintén szólva, nem csak az anyagiakról van szó, hanem arról, hogy ez az egész gesztus annyira kifejezi azt, hogy mennyire nem vagyok megbecsülve, mennyire nem számít, hogy mennyit dolgoztam már a cégnek.
na, mindegy, nem kesergek, indulok inkább haza, illetve a többi osztály most fog elbúcsúztatni engem egy kiskocsmában
Majd drukkoljatok, mert ott lesz a párom is és még mindig nem tudják, hogy együtt vagyunk. Mókás jelenet lesz, főleg, hogy ő a lábtörése miatt két hónapja nem volt már benn, én meg hozzászoktam, hogy már mindenhol fel lehet őt vállalni
Sziasztok
Eszter