Ime szüléstörténetem. Bocsi, hogy ilyen hosszú lett.
Csütörtök éjjel 2 körül arra ébredtem, hogy görcsölget a hasam. Reggel fél 8-ig még jónéhányszor éreztem, aludni már nem tudtam. De nem volt szabályos és túl erős sem a fájás. Fél 8-tól majdnem 10-ig erőteljesebb görcsök kezdődtek. Beszéltem az orvosnővel, aki azt ajánlotta, hogy vegyek be egy No Spa-t, és egy óra mulva hivjam vissza, hátha csak falcs fájások. De én valahogy éreztem, hogy nem lehet téves riasztás. Végül még reggelit készitettem Jankának, sétálgattam, összecsomagoltam, amit a kórházba kellett vigyek.....Tehát nem voltak akkora fájdalmaim, hogy csak arra kelljen figyeljek. A férjem viszont már nem mert egyedül hagyni.
Délben 2-kor még átmentünk nagymamámhoz, de már csomaggal, és azzal a gondolattal, hogy Jankát ott is hagyjuk nála, ha véletlenül menni kell. Továbbra is fájogattam, de én még mindig vártam, hogy rendszeresebb és erőteljesebb legyen. Volt mikor 5-6 percenként jelentkezett a görcs, de aztán 20 percig semmi. Majd 10 perc mulva ujabb görcs, aztán 5 perc mulva...tehát teljesen szabálytalan volt. Végül ismét beszéltem az orvosnővel, és mondta, hogy 5 körül hivjam fel ismét, hátha addig rendszereződik. Végül nem vártunk addig itthon, hanem elindultunk azzal a gondolattal, hogy majd a klinikáról felhivjuk, hogy legalább vizsgáljon meg, tudjam, hogy is állunk. A klinika előtt fel is hivtuk, de azt mondta, hogy most a rendelőjében van még fél 7-ig, és nem tud eljönni, csak, ha tényleg szülök. Megkért, hogy menjünk addig, nézzen meg ott. Hát zért volt mit menni addig, szerencse, hogy autóval voltunk. Ott is várni kellett, mert bent volt valaki. De még ott sem voltak kibirhatatlan fájdalmai, annyi, hogy talán gyakrabban jelentkeztek. Akkor már délután 5 óra után volt valamikor......Mikor bekerültem, és megvizsgált, láttam az arcán egy meglepődést, meghökkenést..nem is tudom, mit, de csak annyit kérdezett, hogy autóval vagyunk-e, mert akkor gyorsan menjünk vissza a klinikára, és ő is jön mindjárt. Errefel telefonált is a klinikára, hogy fogok menni, és sürgösen készitsék el a beutaló papirokat. Én még megkérdeztem, hogy mégis mennyire vagyok tágulva......mire az ő válasza mosolyogva csak annyi volt, hogy....”izé, menjenek gyorsan a klinikára, és jövök én is.”
A klinikán már vártak, és ott is megnézett egy orvos, ameddig megérkezett az orvosnőm. Az is csak azt hajtogatta mindenkinek, hogy siessenek. Nekem meg csak annyit mondott nagy nyugisan, hogy egy óra mulva a kezemben lesz a baba........Még mindig nem voltak kibirhatatlan fájdalmaim, habár én még vártam azokat a fájdalmakat, amiket az eslő szülésnél átéltem.
Még borotváltak, amikor megérkezett az orvosnőm, és nagyon rászólt a nőre, aki borotvált, hogy ne babráljon annyit velem, hanem jobb, ha siet. Végül burkot repesztett, mert a magzatviz még nem ment el. Akkor kérdeztem meg tőlem hogy talán ezután lesznek még erősebb fájdalmaim......? Mire nevetni kezdett, és azt mondta, hogy miért várom az erősebb fájásokat, amikor már 7 centire vagyok tágulva a 10-ből. Akkor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen én végigsétáltam az egész vajudást, és egyáltalán nem volt annyira kibirhatatlan, mint ahogy féltem tőle.
A burokrepesztés után egy naaaagyon nehéz fél óra vagy óra (nem is tudom) következett. A tolófájások alatt éreztem, hogy végem lesz, rosszul vagyok. De ugyanakkor az orvosnőt figyeltem végig, aki remekül lebonyolitotta az egész szülést. Talán az segitett a legjobban, hogy annyira nyugodt volt végig, és folyton mondta, hogy éppen mit csináljak. Jankával nem volt ebben részem, ott sok ápolónő volt körülöttem, meg az orvos is csak velük beszélgetett inkább, még néha néha rámkiáltottak, hogy nem jól veszem a levegőt.....de azt éppen elfelejtették mondani, hogy hogyan kell jól csinálni.....
A lényeg, hogy este 7 órakor Zselykét az ölemben tartottam, miközben az orvosnő az utolsó öltéseket végezte. Vágást ejtett, mert tudta, mert nagy babára számitott, és félt, nehogy magától repedjen.....Hát tényleg nagy baba lett: 3980 g, 51 cm. Úgy orditott, hogy a gyerekorvos, aki tisztogatta meg is jegyezte, hogy „ez igen! Kire hasonlit, hogy igy tud kiabálni? „
Aznap éjjel nem volt velem a baba, de nem igazán tudtam pihenni sem. Még mindig hihetetlen volt, hogy átestem a szülésen. Még másnap reggel is csak az forgott a fejemben, hogy hamarosan kell szüljek, kell készülni a szülésre. Két nap kellett elteljen, hogy a tudatomig jusson, hogy tényleg lehetséges ilyen hamar is szülni. Pedig az első szülésem sem volt túl nehéz (az utólagosan hallott szüléstörténeteket hallva).......
(nem is akarom...)
Mind1, ha lesz kutyánk az lány lesz az tuti! 
[/
[/url]
Így a doki látva iszonyú fájdalmamat (mivel máshol próbált utat törni, és a tényleg nagyon fájt...) úgy döntött, hogy nem vár tovább, egyébként kb. éjféltől vajúdtam és ezt fél 12 körül döntötte el, így délelőtt 11.54-kor megszületett a mi kislányunk. Legalább ő nem szenvedett sokat. 
[img]
