Kimike!
Na szóval, úgy kezdődött, hogy Noémi nagyon beteg volt. Nála ez azt jelenti, hogyha beteg és lázas, akkor 39 fokon kezdi és onnan nem is megy le, akármit csinálok. Priznic, hűtőfürdő, lázcsillapító, stb. semmi.
Emiatt teljesen legyengül, ugyanúgy nem evett meg semmit, mint Milánka, de kb. két hétig.
A súlyát nem féltettem, mert mindig is duci volt.
Ő akkor már tudott négykézláb mászni, támaszkodni, stb.
Hát ekkor egyáltalán semmit nem csinált, csak feküdt hason a játszószőnyegén, de úgy, mint egy beteg kiskutya.
Az orvos hiába mondta nekem azt, hogy ha én lázas vagyok, akkor én is gyenge vagyok, csak gondoljak bele, hogy még az ágyból sem tudnék kiszállni 39 fokos lázzal. Hát a Nonó is így volt vele.
Na, de ezután ráakadtam egy könyvre, csak felütöttem valahol és pont az agyhártyagyull. tüneteit írta. Minden amit felsorolt teljesen passzolt Noémire. Merev tarkó (kipróbáltam, ha előre hajtottam a fejecskéjét, sírt), kiflitartás (állandóan kifliben volt a pelenkázón, a kiságyban), magas láz, kiütések, amik később bevérzéssé alakulnak át (kiütések is voltak).
Kihívtam az orvost emiatt. Ő megnyugtatott, hogy semmi baja, meggyógyul valami vírust szedett össze és gyenge. Hát nem nyugodtam meg.
Utána még két napig összesen 8-szor volt nálunk dokibácsi (naponta négyszer), mert teljesen összeomlottam.
Mint írtam fent, azt mondta, hogy mostmár én szorulok orvosi segítésgre.
Tanácsa az volt, hogy egy hétig apuka sétáltassa, etesse, fürdesse, stb. gondozza Noémit, én meg barátnőzzek, sétáljak, vásárolja, stb. Kerüljek ki ebből az ördögi körből.
Ezt apuka meg is tette lelkesen. Imádom érte.
Szóval mindig amikor kijötta doki én sírtam neki, ő meg azt mondta, hogy akkor vigyem el a gyereket akármelyik kórházba ezekkel a tünetekkel, meg problémámmal és majdnem azt mondta, hogy ki fognak röhögni. Ezt már azért mondta, mert ténylegideges volt, hogy neki sem, mint szakembernek, nem hiszek. A felesége is orvos és otthon beszélgettek rólam (ezt utána mesélte) arra jutottak, hogy persze vannakaggódós anyukák, de ilyennel mégnem találkoztak.
EGyszer aztán kijött valami miatt és megkérdezte tőlem, hogy sikerült-e megnyugodnom. Én meg mondtam, hogy persze és tényleg nem is tudom, hogy mi jött rám akkor, most sem értem. Biztos depi is. Azt mondtam, hogy szinte ijesztően mániákus voltam, ilyet még nem is látott.
Persze akkor mikor kihívtam legelőször ezekkel a tünetekkel akkor mondta, hogy mivel nem tud megnyugtatni, van egy oltás, a Prevenal, az nagyon jó, csak nagyon drága. Tudja, hogy megtehetjük, ha gondolom, oltsuk be NOémit és akkor teljes lehet a nyugodalmam. FElírta a receptet és mondta, hogy gondolkozzak pár napot rajta, utána váltsam ki, mert nagyon drága és semmi értelme, mert nem olyan környezetben él Noncsi ahol elkaphatná, és még járvány sincs. Akkor megértené az aggodalmam.
Szerinted? Még aznap kiváltottam, másnap már meg is kapta, utána egy hónapra rá a második részét, jövőre esedékes a harmadik része.
Utána jöttem azzal, hogy akkor a Zoránt is oltsuk be. Hát azt mondta, hogy Őt aztán tényleg hagyjuk békén, mert még nem is abba a korcsoportba tartozik, ami veszélyeztetett lenne. Meg számoljak is utána, hogy kb. 100.000.-Ft-ba fog kerülni nekünk az oltás, aminek idézőjelben semmi értelme. Hozzátette azért, hogy tényleg nagyon jó oltás, mert még 7 betegség ellen véd, meg hogy olvassam el a
www.pneumo.hu. oldalt. Ezt egyébként még az elején mondta, hogy megnyugtasson, hogy milyen kevés gyerek betegszik meg. Nemhogy megnyugodtam volna, még idegesebb lettem.
Azt is mondta, hogy fejezzem be a depimet, mert mostmár ennél csak rosszabb lehet, Bélát (apuka) is hagyjam békén, mert az egész boldog családi életünk rámehet erre, hogy mindenkit csesztetek.
Két nap múlva valahogy helyrejöttem.
Hát ennyi, most meg rohannom kell, mert Noémi valahol ólálkodik és nem tudom, hogy hol.
Pusssz.