Jó reggelt lányok!
Bár néha már azt sem tudom, mikor van reggel és mikor este... a picur általában 4 óránként kel, akkor 1,5 óra általában a szopi előkészítés, szopi, mérlegelés, büfi csikarása, aztán mellszívás. Mire jó mélyen elalszom, ébred a kisasszony.
Félek, nehogy olyan mélyen elaludjak egyszer, hogy a légzésfigyelőt ne halljam meg.
Ja, képzeljétek, a második este 3x beriasztott!!! Egyszer láttam is, ahogy hirtelen vette egy nagy levegőt! Jaj, de megijedtem! Nem is tudom, mit csinálnék, ha nem téves riasztás volna. Csak a hirtelen felkapom és megrázom jut eszembe, ahogy Jucikám, Te is mondtad.
A fürdinél néha van azért sirkálás, de alapjában véve jól viseli. Egyelőre nagyon jó baba, csak akkor sír, ha valami problémája van. Cici után könnyen elalszik, bár ha csuklásba kezd, akkor az nagyon zavarja, és nyüszögni szokott. Ma adtam neki cumit, és attól elmúlt a csuklás, ő meg elaludt.
Jaj, lányok, úgy irigykedem az ismételt tali miatt!!!
Nem baj, legközelebb már én is a picurral megyek!
A bébit még nem tudom, a papája Alexnak akarja becézni, ami szerintem egyértelműen fiú név. Én sajnos még mindig nem tudom nevén nevezni, valahogy mindig is bennem van, hogy én másik nevet szerettem volna. De jól van ez így, nem töröm magam ezen is, mert a végén behülyülök.
Én valószínűleg Szandizni fogom, amitől a papája meg fog őrülni, de hát ő akarta ennyire. Egyelőre kicsibébi a neve.
Lányok, a mellem kezd baromian fájni. Még nem sebes, de kicsit úgy érzem, agyon nyúzom, a mellszívás sem túl kellemes először, aztán persze hozzászokik. A mellbimbóvédőt még nem próbáltam, pedig rögtön megvettük, ahogy Erzsike javasoltam, de kicsit óckodom tőle. Igyekszem bevetni mindenféléket, talán a Koda Aventes krémje is segíteni fog.
Tényleg,
Timikém, kérdezted, hááát... nem lakunk túl közel Juciékhoz, sőt... kérlek, mondd, hogy tudnék segíteni, hogy idetaláljatok?! Mikor jönnétek? Mert Juci tudja az utat, esetleg el tud navigálni hozzánk. Szívesen mennék én is, de Dani hallani sem akar róla, hogy egyelőre kimozdulja bárhová is. Tegnap a dokihoz is alig akart elengedni egyedül.
Jucikám, dehogy feledkeztem meg a krumpliról! Még mondtad is, hogy kéretik szépen visszadni majd a jénait!
Ma az lesz ebédre!!!
Hála nektek, hogy nem kellett főznöm napok óta (Erzsike, a Te kajcsidból még le is fagyasztottam rosszabb napokra), jutott időm hajat mosni, zuhanyozni, sőt, tegnap még Eszterrel is beszélgettünk majd 1-2 órát, miközben a bébi aludt.
Sőt, tegnap csak felporszívóztam, felmostam, most jól is érzem magam, mert ez már nem várat magára.
Ma csak pihenés lesz ezerrel, meg babázás!!!
Dani volt át ugyebár tegnap... apósom változatlanul bolond, köti az ebet a karóhoz, hogy ő márpedig nem fogja levenni a cipőjét... én meg akkor majd nem fogom beengedni, ennyi!
Anyósom meg azt mondta Daninak, állítólag én olyan bukón szóltam neki a kézmosást meg cipőt illetően, hogy rosszul esett neki. Hát, lányok, ha tudnátok, milyen szépen kérleltem, nehogy megsértsem. De látom, semmi se jó.
Szegény Danikám sajnáloma legjobban, látom, hogy őrlődik. Azt mondja, megint nekünk kell kompromisszumot kötni, hogy elmondhassuk, mi vagyunk a jobbak. De itt most nem rólunk van szó!!! Ezt kellene megértenie mindenkinek.
Á, a hócipőm is tele van! Bár messzebb lennénk tőlük! Én legszívesebben már holnap költöznék. Pedig úgy igyekszem megfelelni, én nagyon szeretem őket, de nagyon fáj, hogy ők néha olyan figyelmetlenek, és eszükbe sem jut, mennyire megbántanak.
Le van sz@rva, hisz van egy csodás kicsi babánk!
Na, már megint úgy elszaladtam, csak magunkról regélek itt, szégyenlem is magam emiatt.
De olyan jó nektek kiönteni a szívem.
Jaj de jó, Bufoék mennek haza???!!! De szuper! Végre fellélegezhet Zsuzsi. Istenem, mennyi aggodalom!
Éva, ez a sztori nagyon tetszik!!! Mármint a bőrdzsekis... nem készült véletlenül fotó? Szívesen megnézném!
Hát, nem lehet egyszerű hallod a fiaddal! De tényleg próbálj határozottabb lenni, tudod, ha egyszer rákapnak a jó dolgukra, akkor a fene se tudja majd leszoktatn őket róla.
Baromi nehéz lehet, mi is folyton azt beszéljük, hogy nem fogjuk elkényesztetni... aztán valamelyik este, ahogy Dani itt jártkált vele, puszilgatta, simogatta, ringatta, kérdeztem, hogy nem arról volt szó, hogy nem kényeztetjük majd el?
De persze, igen, de el fogjuk!
Én igyekszem tartani magam, mindig rögtön szopi után mérlegelés, büfi próbálgatás, és be a kiságyba. Ha sírdogál, akkor bemegyek hozzá, megsimogatom, picit suttogok hozzá, és lassan megnyugszik. A cumi a végső, ha látom, szopit keresne, holott már túl vagyunk az evésen.
Igyekszem nem pótolni a kajákat, ma csak 50 grammot evett mindkét ciciből, pedig jött volna még, de abbahagyta, meg már csak nyammnyogott, úgyhogy levettem a ciciről.
Éjszaka a 60 gramm után még éhes volt, úgy sírt, hogy muszáj volt adnom a lefejt tejemből még 20 grammot. De ez a jó dolog, hogy a sajátomat tudom neki odaadni.
Ha így lesz a továbbiakban is, akkor nem bánok semmit, fáj ami fáj. Csak legyen még több, mert a két ciciből egyelőre így max 60-70 grammot sikerül kicsikarnom!
Jaj, már megint csak magunkról regélek.
Jucikám, nagy fába vágjátok... de remélem, gyorsan megtaláljátok álmaitok telkét! Ezekről a magasfeszültségekről lövésem sincs, de majd Gábor biztosan fog tudn véleményt mondani.
És addig hogy lesz? Ha elkel a ház, és ki kell költöznötök, akkor merre mentek addig? Vannak már konkrét tervek, vagy majd csak nyilván akkor, ha meg lesz a telek... oké, hülye kérdés volt!
Hát, Te aztán nagyon ügyes vagy ezekben az akciós dolgok kifogásában. Ez is az Auchanban volt?
Én is úgy tervezem, igyekszem majd néha én is benézni - egyelőre - a Babyoutletbe, mert a múltkor, mikor voltunk, volt egy-két dolog ugyanígy leárazva, ami baromira megérte volna.
Bár ha én megyek majd, akkor tuti semmi nem lesz. Ez csak úgy jön, és akkor kell megvenni. Ha keresgélek, tuti semmi nem lesz.
A múltkor úgy otthagytam az Auchanban az akciós pelust, most már tudom, jó lett volna, mert a mienk még nagy, pedig 3-6 kg-t vettem, de picit bő. Mindegy, majd belenő. Már nem veszek, mert van 140 darabom belőle.
Drága Mesi, úgy szeretnék már tudni felőletek. Lehet, hogy írtál már egy csomó mindent, de egyszerűen képtelen vagyok visszaolvasni az elmúlt 2 hét eseményeit.
Mi újság nálatok? Hogy bírod? Férjeddel mi a helyzet? Anyukádékkal továbbra is változatlan a helyzet? Nem segítenek?
Istenem, pedig most az volna a megváltás számodra.
Elkezdted a sulit? Hogy tetszik?
És mi a helyzet a vállalkozással? Hogy tudsz Te ennyi mindennel foglalkozni?!
Lányok, én úgy várom már, hogy icipicit nagyobbak legyünk - csak kár, hogy jönnek a hideg idők - és tudjunk majd jönni-menni mindenfele. Elkérjük majd apától a kcsit - remélem, nem lesz ellenvetése - és megyünk majd látogatóba mindenkihez. Ez legalábbis a tervem!
Évikém, jut eszembe, hát bármikor szívesen látlak!!! Akármikor!!!
Na, megyek, még fejek egy kicsit, aztán reggeli, apa keltegetés, aztán ébred a bébi szerintem.
Puszilunk mindenkit!!!
röngen is!
De ha ilyen ritkán látod.....
Boti babónak pedig pont megy a szeméhez..
