Lányok, asszonyok, elég volt a rossz passzból!
Mandala, remélem gyógyulgattok! Az én férjem speckó útálja a mobilt, nehezére esik felvenni, de ha késik, akkor már ő is használja, mert megelégeltem, hogy nem adott életjelet magáról, ha késett, és ezek után volt, hogy én sem vettem fel a telefonom, ha elmentünk valahova. Na azt a leszidást, nem tettem a kontyom alá, amit akkor tőle kaptam, de mivel én sem hagytam a nyelvem az anyukámba, kiosztottam rendesen, hogy milyen is az, ha aggódik az ember a másikért.
Tegnap történt:
Ancsika már nem napközis, egyedül jön haza. Tegnap népitánc után, már gondoltam, hogy mindjárt itthon van, amikor csörög a telefon. A lelkem volt, és mondta, hogy a keresztanyáméknál van, mert véletlenül rossz buszra szállt. Én meg rögtön elkezdtem szapulni, hogy minek nem jött egyenesen haza, minek csámborog a sötétben. Szegény el is sírta magát.
Na amikor hazajött, akkor mondta, hogy csak azért ment be a keresztanyámékhoz, hogy feltudjon hívni telefonon, hogy minden rendben, csak később jön. Én meg marha rögtön neki estem szegénynek, pedig én tanítottam arra, hogy hívjon, ha valami történt.
Alziza, nyugi, szerintem mindenkinek vannak félelmei. Viszont nem szabad sokat foglalkozni ezekkel a rossz gondolatokkal, mert az is betegít.
Tulipán, képzeld, amikor 11 hetes terhes voltam, nekem is egyik percről a másikra megjelentek a testem össze-vissza piros foltok, amit nem tudtam hova tenni. Elmentünk az ügyeletre, ott kaptam egy kalcium injekciót, de nem lett jobb. Én a dobozos tejre gyanakodtam, már letargiába is estem, hogy allergiás lettem rá, mert mi volt a magyarázat, hogy a tehesség hajlamosít. Aztán vagy két napig nem ittam tejet, és félve de újra ittam, és akkor már nem volt semmi bajom. Lehet, hogy csak abban az egy dobozban volt valami, amitől kiütéses lettem.
Azóta sem volt ilyen.
Lépek, mert Peti üvölt...