Sziasztok!
Linácska!
Bármikor, ÖRÖMMEL!!!! megbeszéljük majd, lehet, h Ábelt apára bízom .
Szorítok, h legyen már valami!!!!!!!
Apróbetűvel akartam irni, de mégsem teszem. Szóval aki nem akar a kínjaimról hallannni, az ugorgyon
OFF
Azt hiszem utolért a gyesbetegség. Tegnap borult a bili, lehet, h a front rátett egy lapáttal. Elegem van, h itthon vagyok, nem tudok senkivel sem beszélgetni, a férjem dolgozik mindennap. Amikor hazajön fáradt, vagy alszik vagy híradót néz vagy agyal a munkán. Közösségbe nem igazán akarja, h menjünk Ábival, mert fél, h beteg lesz. Én nem félek, de mi van, ha mégis beteg lesz, akkor engem is bántana a dolog. Nagyon szeretem a férjem és a fiam, nekem csak ők vannak, de nagyon nehéz. Nem szeretnék mást, csak beszélgetni, érezni, h fontos vagyok, h figyelnek rám, játszani hármasban a fiunkkal, elmenni közösen sétálni...
Nagyon jó dolog elmenni nyaralni, ajándékot kapni, de én az vallom, inkább mindennapra jusson egy pici ajándék, mint egyszer egy óriási...
Ábel rendszeresen sír pelenkacsere közben (nem tudom az okát, hónapok óta így van) és tegnap én is bőgtem. Mire a fiam elkezdett kacagni. Tudom, h igaza van, a sírás nem old meg semmit, de én ilyen érzékeny liba vagyok.
Drága lányok! Amíg itt Ti reménykedtek a "zebrában" én meg valahogy azt kívánom, h ne jöjjön még Tirza, mert egyedül, segítség nélkül, két gyerekkel félő, h összeomlanék még jobban és bele se merek gondolni a következményekbe..........
ON