Bizony, Rita, az utolsónál én nem "kántáltam", ill. nagyon nehezen lehettt volna annak nevezni. Még az elején csak-csak, de a kitolásnál, meg az utolsó centiknél már biztos nem.
Olyan érdekes: nekem a
kitolás is fájdalmas volt, mindig. Döbbenettel olvasom a csomó szüléstörténetet, ahol azt írják, hoyg a kitolás már nem fájt, csak nyomni kellett és az már megkönynebbülés volt. Tény, hogy nyomni kellett, de a megkönnyebbülés csak az egész után jött... Timó feje ráadásul félúton megállt, pont a legszélesebb résznél, azt hittem, most megtapasztalom, milyen, ha nyakig össze kell varrni...
Rita,
mindig akartam kérdezni, hogy miért mondják, hogy ha nincs gátmetszés, tág lesz a hüvely, megromolhat a szex, stb. Nem voltam intimtorna tanfolyamon, csak a könyvem van meg, de úgy látom/érzem/gondolom, hogy a hüvely maga így is, úgy is kitágul, hogy átengdje a testet, és annak a tónusán nem a gátmetszés javít. A méhsüllyedésnek pedig a tartószalagokhoz van köze, nem a gáthoz.
Vagy a gátmetszés abban segít, hogy ne legyenek azok az izmok olyan sokáig kinyúlt állpotban, mert hamarabb kibújik a baba? Még erre tudok gondolni.
Mit nem értek, mit látok rosszul? Valós-e a fenti ok, vagy eltúlzott, amit szorgalmas intimtornával simán korrigálni lehet (ahogy sztem sokunknak szépen sikerül is.)
(Én jelenleg a gátmetszés egyetlen hasznát a nagyfokú repedés elkerülésében látom, vagy ha eü okokból kell gyorsan befejezni a szülést).