És akkor Bende születéstörténete:
(Végre eljutottam idáig...
)
2007.09.04-én éjfél után nem sokkal arra ébredtem a kórházban, hogy csikar a hasam. Na most jön a must, amit előző nap bevedeltem… Legalább a székletemmel nincs baj.
Gondoltam. De aztán kb 20 percenként kellett menni 1 óra tájékán. Ekkor már úgy tűnt, mint valami menstruációs fájdalom, de mivel korábban is csikart így a hasam, ezért biztos voltam, hogy az. Aztán gyanús lett a dolog és elkezdtem nézni az órát. Ekkor már hajnali 2 óra lehetett. 10-8-6 percenként volt fájás, de rendszertelenül. 3 óra körül szóltam a nővérnek, akivel fel is mentünk a szülőszobára, hogy megnézzék, esetleg nem szülünk-e és a babával minden rendben van-e. Ott is jöttek a görcsök, de a gép alig jelezte és továbbra is rendszertelenül. Az ügyeletes doki megvizsgált, szűk 2 ujjnyira mondta és tiszta volt a magzatvíz. A szülésznő fél4-4 körül mondta, hogy csak jósló fájások lehetnek, próbáljak meg aludni. De vissza már nem engedtek a szobába, mert reggel újra meg akartak vizsgálni. Persze nem ment az alvás a szülőszobán… (próbálta már valaki???
)
Reggel 6-kor a doki újra megnézett, de semmi változást nem tapasztalt. Ennek ellenére én egyre intenzívebben éreztem a fájásokat. Szerencsére felkelhettem és sétálhattam, ami nagyon jó volt, és néha az ágyra támaszkodva hintáztattam a csípőmet. Apát 7 körül hívtam, hogy lehet, ma szülünk, de azért ne vegye készpénznek, mert itt csak jósló fájásoknak mondták. Apa kb 5 perc alatt beért, és szerencsére egy nagyon kedves szülésznővel keveredtem össze, aki behívta Apát, de addig is, míg nem jöhetett be, közvetített neki mindent. A dokim épp nem volt aznap, de szóltak neki, hogy jöjjön be és ő döntse el, mi legyen a további fejlemény. Kb 10 órára ért be, addig én megkaptam az előkészítést, hogy ha esetleg mégis szülünk, akkor ne azzal kelljen foglalkozni. A dokim szerint már szűk 3 ujjnyira voltam tágulva, és bekötötték az oxitocint. A kérdésemre, hogy mikor várható baba, azt mondták, kb kora estére. Hát nem biztattak túlságosan. A dokimnak el kellett menni, de mondta 2 óra múlva visszajön. Szerencsére hamarabb jött, mert fél 12-kor már majdnem teljesen kitágultam, csak nem tűnt el a méhszáj. Ekkor már a 2 órát célozták be, de Apa és a szülésznő megbeszélték, hogy jó poén lenne, ha délre megszületne. Ez volt 3/4 12-kor. Ekkor volt néhány vaságyat markoló fájásom, de csak néhány nyögésig futotta tőlem, meg Apától igyekeztem a szünetekben a nedves gézlapot szopogatni. A doki ezután mondta, hogy menjek el fürdeni, meg pisilni. Na a Wc-ig kijutottam, de már ráülni nem tudtam, mert éreztem a tolófájást. „rohantam” vissza a szülőágyra. Nagy nehezen felkászálódtam az első tolófájás alatt, de mire felértem éppen vége lett. Aztán már jött is a következő fájás. Kb 3-ra megszületett 12:15-kor Bende!
Apa fotózott, és elvágta a köldökzsínort, aminél kértem, hogy várjon még, mert fotózni akarom. Erre felültem és fotóztam.
Utána a mellkasomra tették a babát, de csak néhány pillanatig. Gyönyörű volt!!!!!!
A csecsemős nővér elvitte, és kb a varrás utánra hozta vissza, amíg a 2 órás megfigyelésen voltam. De olyan gyorsan elszaladt az a 2 óra! Alig vártam, hogy lekerüljek a szobámba és újra magamhoz ölelhessem!
Hát lehet, hogy szerencsés vagyok, de azt kell mondanom, bármikor újra kezdeném!!!!!