Tinu!
Nagyon jól megfogalmaztad, amit én is írtam volna.
Winnie!
Bizonyára én is nagyon otthonszülés ellenes lennék, ha nem szültem volna 4 gyereket... De sokmindent tapasztaltam, ami miatt azt mondom, hogy megértem mindazokat, akik esetleg a nyugodt otthonukat választják egy kisbaba méltó, háborítatlan érkezéséhez.
Egyrész a kórház mellett szól Nátán érkezése, aki talán épp azért maradt ép, egészséges gyerek (2-szer a nyakán és 1-szer a vállán volt a köldökzsinór, és csak 4 ujjnyinál derült ki, hogy valami nincs rendben), mert az orvosom jól és időben döntött a császár mellett.
Másrészt viszont pl. ellene szól az, ahogyan az orvosok viselkedni tudnak. Amikor Simon született, én kórházat váltottam az utolsó pillanatban, na innentől a senki földjére kerültem (az javított a helyzetemen, hogy legalább fogadott szülésznőm volt), és picit megalázó helyzetekbe. Pl. UH-os próbababa lettem, akin gyakorlhatott az újonc orvos (nem oktatókórházban, és a megkérdezésem nélkül). És a felelősséget sem nagyon akaródzott vállalni senkinek.í00
Ha az orvosok (akiknek a zöme férfi lévén még soha nem szült gyereket) olyan alázattal tudna a szüléshez állni, ahogyan azt a nők egy része elvárná és nem az egészségügyben megszokott "isteni" pozícióból kezelné a dolgot, akkor talán nem lennének olyan nők, akik a "bizonytalan" otthonukat választanák "biztonságos" kórház helyett. Ma (általában
:D) nem szülünk 10-20 gyereket, hogy mindegy lenne, hogy hogyan születik, annak az 1-2 gyereknek (ami a magyar átlag) a szüléstését szeretné minden anyuka megélni úgy, hogy az egy életre szóló emlék legyen. És ugye nem mindegy, hogyan születik? Nekünk anyáknak sem! (Én azt gondolom, hogy a babának sem...) Még ha az idő megszépíti is. De azt pl. nehéz elfelejteni, ha megaláznak, tehetetlennek érezzük magunkat, kiszolgáltatotnak ebben az igen érzékeny időben.
Én nem hiszek az orvosok "istenségében", és sajnos abban sem, hogy a kórházban biztos minden t megtesznek, ami ma lehetséges. Ahhoz túl sok szüléstörténetet olvastam/hallottam.
Úgy gondolom, mint Tinu, hogy nem a teljes elutasításnak kellene történnie, meg annak emlegetésének, hogy ma a magyar egészségügyi helyzetben ez nem lehetséges... Mert mi lett a Napvilág születésházzal, amit épp azért hoztak (volna) létre az otthonszüléssel foglalkozók (ha jól tudom), hogy legyen hova menniük, ne a saját otthonukba kelljen szülni.
És annyi mindenben hátrafelé halad sokszor az egészségügy. Pl. az egyik szívügyem a Máv, ahol most nem szülhetnek a mamák, helyette szülhetnek "fakkokban" a Szabolcsban. Ha ez lenne az alternatíva, még én is megfontolnám az otthonszülést...
Snoopy!
Az a baj, hogy én nem hiszek a mindenáron kórház alternatívában a szülés kapcsán. Nekem egyáltalán nem mindegy a kórházi ellátás milyensége. Sőt úgy gondolom, hogy épp az hozhatna változást az egészbe (persze nem biztos, hogy igazam van), ha mindenki ki merne állni, ha az olyan intézményeket, ahol nem méltó körülmények között lehet szülni, messziről elkerülnék a mamák. Ha nem az orvosistenség lenne a meghatározó (akiről aztán pont szüléskor kiderülhet, hogy vagy nincs is ott, vagy nem is olyan, mint terhesrendelésen).
Brigó!
Én talán pont azért nem nevezném azokat az otthonszülőket felelőtlennek, akik tudatosan választják az otthonszülést, mert (úgy gondolom) a legtöbbjük valószínű sokkal alaposabb felkészülésben vesz rész, mint sok anyuka. Sokkal inkább tudatában vannak a kockázatoknak. A kórházi szülésnek is van kockázata...
És ezért tudatosan választanak, amire meg kell adni a lehetőséget.
Sokan azt mondják, hogy nem dönthetnek a gyermekük életéről...
És hogy pl. a mostani szülőpár utólag hogy érezheti magát, hogy vádolhatják magukat, hogy otthon szültek. Hadd kérdezzem meg, mennyivel kevésbé vádolja magát az az anyuka, aki egy orvosban bízott, egy kórházi személyzetben és meghal a babája. Még mindig nem 0 a kórházi szülések babahalálozási aránya sem! Az otthonszülők valószínű jobban tisztában voltak vele, hogy előfordulhat, míg a kórházba senki nem úgy megy! Akkor aki kórházba megy, az is felelőtlen?
Niki!
De neked már előrehaladott volt a szülésed, nem esetleg egy intenzív jósolgatás. Ahogy nekem is akartak repeszteni 4 ujjnyinál, de addigra jó masszív 3 perces fájásaim voltak, nem tiltakoztam volna a repesztés ellen. Csak megrepedt közvetlenül előtte (és nem az orvos csinálta, mert őt is felkészületlenül érte, alíg bírt elugrani, és még így is magzatvizes lett
).
De pl. a legnagyobbnál még nem kellett volna repeszteni, ott csak egy miatt fogadom el, hogy már így is túl volt hordva, volt már ritmusos összehúzódás, és még mindig ez volt a legenyébb módja az indításnak, ezen kívül nem csináltak mást.
Az oxitocinnal számomra meg az a gond, hogy azt is elmondták mellé, hogy mi lehet az esetleges rossz következménye és te dönthettél? Vagy rábeszéltek? Vagy csak mondták, hogy adnak és valamivel megindokolták? Mert szerintem éppen ez nem mindegy.
Még csak egyszer láttam a dokis rendelésen és így eltelt pár perc mire felfogtam ki is jött hozzánk 
Élelmes lányka!
ilyenek vagyunk cékla evés után
süti pogi (háttérben micimacis díszcsík)
csini rucis, állós kép
asztal alá bebújós, huncut
Nálunk egy helyettesítő védőnő keresztelő másnaoján jött, gondolhatjátok mi volt itthon..... 
[/url]
[/
