Pocok!
Most olvastam el mégegyszer,hogy mit írtál nekem,és eszembe jutott,hogy mit is akartam mondani!
![Surprised :o](./images/smilies/icon_surprised.gif)
Szóval:A férjemmel sokáig jártunk együtt,és végig azt hajtogatta,hogy ha lesz gyerekünk Õ a babát fogja szeretni jobban nem engem...
Na nekem se kellett több, magammal szépen megbeszéltem hogy akkor szülök én gyereket,ha piros hó esik! Így akartam azt biztosítani,hogy a férjem szerelme örökké meg maradjon.
Hiszen már elörre láttam lelki szemeim elött,hogy el leszek hanyagolva,nem fog igazán szeretni,csak úgy éldegélünk majd csendes békében,és a többi.....
Aztán az esküvõ elõtt jártunk jegyeskurzusra a templomba.
(gondolom más is átesett ezen nem is részletezem hogy néha milyen "érdekes" tud lenni)
De ott szó esett a témáról is ami megváltoztatta a férjem véleményét,és ezzel talán az életünket is....
Az történt hogy a pap aki az elõadást tartotta feltette a kérdést: ha gyermek születik kit kell jobban szeretni a házastársat vagy a gyermeket?
Persze a férjem egybõl azt mondta,hogy a gyereket!
Erre a pap mosolygott és rázta fejét...Ha a gyermek felnõ,kirepül, el kell engedni az életbe, nem szabad elvárni tõle hogy egész életében az anyuka apuka kislánya-kisfia legyen....támogatni kell,de csak olyan mértékben és módon ahogyan azt Õ szeretné....és akkor ki marad? Csak az élettárs!
Egyszóval a párunkat kell elsõsorban (és nem jobban!) szeretnünk,hiszen Õrá számíthatunk abban, hogy a (nem kevésbé) szeretett gyermeket segít felnevelni,és késöbb támogatni is!Késöbb aztán öreg éveinkben is Õ marad mellettünk,hiszen a gyermeknek lesz saját családja,és persze nem felejt el bennünket,de nem tud annyi idõt velünk tölteni,amennyit mi szeretnénk...
Ezt a férjem is megérti,és eszerint készülünk a babára...
Most már én is megnyugodtam, és tudom hogy a férjem nem fog kevésbé szeretni a baba érkezése után sem.
Na persze azért aggódom hogy lesz e idõnk ezt egymásnak kimutatni????
Ezzel az egésszel nem azt feltételezem,hogy Te nem szereted a férjed, vagy Õ Téged,sõt biztos vagyok benne,hogy remek pár vagytok!
Csak azt akartam elmondani hogy ELSÕSORBAN Õt kell szeretned!
Remélem nem bántottalak meg a mondandómmal,ami (most látom) eléggé hosszúra sikerült.
Sokat olvastam már Tõled itt is és más topicban is,és nagyon aranyosnak és szimpatikusnak talállak,és semmiképp nem akartam bántó lenni...
![Surprised :o](./images/smilies/icon_surprised.gif)
Remélem nem tûnik prédikációnak,vagy okoskodásnak az, amit itt leírtam,ezt semmiképp nem szeretném....
Köszönöm,hogy "meghallgattatok"!
Sziasztok a legközelebbi "találkozásig"!
névtelen