Kedves esztelánc,
nem volnék hisztis tyúk csak lehet, hogy egy kicsit árnyaltabban gondolkodom a dolgokról, mint ahogy te most képes voltál, illetve jobban körül nézek. Ha te nem ezt teszed, lelked rajta. idéznék neked is, és a többi kétkedőnek is egy orvost, a tanulmány teljes terjedelmében a
www.csaszarvarosok.hu oldalon található
Az otthon szülés elemzése, illetve ellenzése kapcsán kevés szó esik azokról a lehetséges szövődményekről, amelyek kizárólag a kórházi szülések velejárói. E szövődmények egy része a kórházhoz mint intézményhez kapcsolódik. Ilyen például a nosocomialis fertőzés lehetősége, vagy az a tény, hogy a várandós anya kontrakciói a kórházba szállítás közben sok esetben leállnak, ezáltal a szülés folyamata lelassulhat, elakadhat. Ugyanilyen, kórházhoz kapcsolódó tény az, hogy egyes anyák – saját elmondásuk szerint – nem érzik magukat olyan biztonságban idegen környezetben, mint saját otthonukban. Mivel a szülés folyamatát e pszichológiai tényezők nagymértékben befolyásolják, ezért a csökkent biztonságérzés miatt nem zárható ki a szülés folyamatának esetleges zavara. (Természetesen a jelenség fordítva is igaz: azoknál a várandós asszonyoknál, akiknek a kórházi környezet biztonságfokozó tényezőt jelent, időhiány miatti kényszerű otthon szülésnél szintén adódhat nehezített szülés.) A kórházhoz kapcsolódó szövődmények másik része a mai magyarországi szülészeti gyakorlatot jellemző szemlélethez kapcsolódhat. Az egyik legeklatánsabb példa az újszülöttek kulcscsonttörése, ami a magyarországi otthon születettek egyikénél sem fordult elő, a magyar szülészeti tankönyvek viszont természetes jelenségnek tartják. Nem tartom feladatomnak e jelenség részletesebb elemzését, pusztán jelzem, hogy az általam említett tudományos vizsgálat kitérhet ennek mélyebb vizsgálatára is, s ezáltal adott esetben a kórházi szülészeti gyakorlat biztonságát is tovább lehetne fejleszteni. További példaként említhetjük a burokrepesztést, a gát körüli szőrzet borotválását, a szülés alatti testhelyzet orvos általi meghatározottságát, a gátmetszést, a beöntést, a szülés mesterséges megindítását, a kontrakciók gyógyszeres fokozását, a szülőnő „éheztetését” a szülés alatt. Ezek a tényezők, tiltások olyan beavatkozásnak tekinthetők, amelyeknek felesleges alkalmazása kockázatot jelenthet a szülőnőre, illetve magzatára (2). Az ismert nil nocere elv megköveteli, hogy amennyiben egy beavatkozásnak nincsen bizonyítható haszna, akkor – a mellékhatások elkerülése végett – tartózkodnunk kell ezektől.
Egyébként a magzatkilökő reflex nem egyenlő az orvos által alkalmazott haspréssel, amit ugye rutinszerűen csinálnak.
Az, hogy meg tudják szülni az anyák a gyermekeiket, nem azt bizonyítja, hogy megvolt a reflex, na de ezt tájékozatlanoknak inkább nem ecsetelem.
Dönteni, döntehtek, ha hagyják, és tájékoztatnak, de nem tették, nem teszik.. Szívesen alá is írtam volna, ha lehetett volna.
Ildikó