Írok példát: délutáni alvásból hamarabb ébred Bobó, leülök vele mesélni, mondókázni. Egy idő után Réka is ébred és odajönne, de Bobó tiltakozik, hogy nem jöhet, sőt durvul, ha olyanja van. Ilyenkor nem mondhatom Rékának, hogy "anya most nem neked mesél, hanem Borkának", hiszen igenis oda akar jönni és rosszul esne neki, ha elküldeném. (Én legalábbis nem érezném jól magam az ő helyében, de a sajátomban sem!) Mondjuk ő egyébként is olyan, hogy semmiből nem akar kimaradni. Ezért olyan nehéz az egész. Ha valami jót találok Borkának, akkor Réka is jönne, de akkor már Bónak nem tetszik, mert ő csak velem, vagy csak egyedül akarta csinálni.
Olyan külön progi kéne, ami személyre szabottan tetszik mind a kettőnek és egyik sem érzi, hogy kimaradt valami jóból. Csakhát nem vagyok varázsló. 
Egyébként nekem is mindig az szokott eszembe jutni, ha másnak van valami ilyen baja, hogy alábecsüli a gyerekek intelligenciáját, de most hogy nekem "fáj", nem annyira érzem ezt.
Na mék, mert mindjárt az asztal alatt vagyok.
Az mi? 
