Otthon szülés:
http://www.szules.hu/
Van két jó kórházi tapasztalatom. Egyik 5 nap, a másik 7 a szülés után. Nem vagyok az otthon szülés ellen, de nem szülnék itthon, bár a kórházban, szülés után felmerült bennem, hogy jobban jártam volna. A riportban volt, amit hallgattam, hogy évente 5-10 csecsemő hal meg kórházban hasonló komplikációk miatt.
Kórház, doki:
Szerintem nagyon fontos, hogy melyik. Nekem eddig a SOTE volt és a Péterfy. Mindkettő relatíve bababarát, mégis rengeteg különbség van közöttük. Szerintem nagyon is számít, ki hol szül!
Van kórház, ahol már a második napon belezsarolják a babába a tápszert, van, ahol azt mondják, szoptasson anyuka, szoptasson! Nekem az utóbbi jön be, van, akinek az első. Van, aki a szoptatást választaná, de mert peches volt, és az első kórházba jutott, hónapokig minden nap órákat tölt fejéssel, mert a kisbabája nem hajlandó szopni egy begyöpösödött és káros szokás miatt.
Ha már megvan a kórház, fontos a doki. Nagyon nagy különbség van, ha olyannál szülsz, aki nem egy elvégzendő munkának tekitnt és nem vesz figyelembe. Nekem a második dokim nem ért rá, kivárni a dolgok menetét, úgyhogy jól belehúztunk. Valószínű, hogy ennek az eredménye, hogy lett egy méhszájrepedés, amit még közölni sem talált érdemesnek, csak a zárójelentésből tudtam meg. Amellett, hogy fájdalmas (mondta, hogy alacsony a fájdalomküszöböm, mert nem tetszett, ahogy kapcsolgat, jobb szerettem volna, ha kapok valami hatásos fájdalomcsillapítót), a méhnyak sérülése az újabb terhességre, babára végzetes is lehet.
Kértem volna fájdalomcsillapítást a szüléshez, de mivel beavatkozott, erre már nem volt lehetőség. Jól szétszabdalva, összevarrva egy széken szoptattam napokig minden 3. órában, hosszasan, úgy, hogy még a járás is fájt, ülni meg nem is tudtam, csak csillagokat számlálva, mert Szabi egy emelettel lejjebb volt, koraszülött osztályon a sárgaság miatt. A varratszedéskor pedig kedvesen közölte, hogy milyen kár, hogy nem volt eda, mert akkor megúsztam volna az egész tortúrát, lehetett volna játszani (szó szerint idézek) még egy kicsit.
De még így is ok volt, simábban ment mint a nagyátlag, csak épp lehetett volna jobb is. Gyors volt, és ha nem lett volna a másik szülésem, akkor nem is tudnám, hogy valami el lett szúrva.
Nagyon nem mindegy, hogy kinél és hol. De Momihoz csatlakozom. Ez csak az én véleményem.
Harmadikanak már csak úgy állunk neki, ha megvan az a doki, akiben meg tudok bízni és több oldalról is megismerhetem. Nem csak személyesen szeretném látni, de minden pletyka is érdekel, mire csak fülemet rátehetem. Majd ha hallom, eldönthetem, mennyire fontos az én szempontomból, hogy becsukom a fülemet, vagy inkább továbblépek.
Én Natival nem voltam külön szobában egyedül. Nekem ez volt a nagy szerencsém.