és a szüléstörténet:
2007. szeptember 4-én reggel 6-kor indultunka kórházba, mivel már túlhordásba voltam a doki befektetett. Egésznap ott volt velem a párom, meg a csalad hátha lesz valami. Vizsgálatnál szűk két ujjnyi voltam, Ctg-n nulla fájás....Uh-, mindent rendben találtak. Amnioszkópiát is igértek én meg csak vártam és vártam,mondván utána felhívom a dokim, hogy mi van. Közben a fél család távozott hiszen az osztályos orvos azt mondta ma még tuti nem lesz baba.
Majd már 3-4 óra lehetet rákérdeztem a vizsgálatra, erre közölték inkább csak holnap reggel. OK.
Felhívtam a dokit, és mondtam neki mi van, a Ctg-n nulla fájás, pedig egésznap mensis görcseim voltak, plusz véreztem, de erre is az volt a válasz hogy a vasárnapi amnioszkópia miatt.
Megbeszéltük a dokimmal, hogy várunk egy órát majd azt hazudom, hogy jobban görcsölök, hogy újból megvizsgáljanak, Ok.....Ez is megvolt. Nyuaglomba hazaküldtem a párom, meg anyut, hogy menjenek csak nem lesz baba.
Párom még viccelt is, hogy tuti fél útról jöhet vissza.
Alig, hogy elmentek néha belenyílalt a hasamba, gondoltam elkezdem fogyelni, közben ismerkedtem a szobatársakkal.
Párom hazaért és hívott, hogy minden ok, közebn újabb görcs jött, amit pon elkapott a nővér is, mondta ha letettem menjek megnézett. Letettem a telcsit, irány a vizsgáló. Kb fél hat lehetett. A doki megvizsgált és beszédes arcot vágott, majd közölte mehetek le a vajúdóba, szűk három ujjnyi vagyok. Összeszedtem a kis cuccom, majd irány a vajudó.
Lementem és a fájások öt percenként jöttek, közben értesítettem a családot, hogy lehet visszajönni:)
A fájásokból nem sokkal később 2 percesek lettek. Közben osztáylátadás volt és jött az éjszakás, hogy megvizsgál. Kérdezte, hogy elfojt-e a magzatvíz, mire mondtam, hogy nem. Abban a pillanatban hatalmas pukkanás és minden csurom vizes lett. Hívták a dokimat, hogy jöhet.
APA megérkezett, majdnem hétkor, ami nagyon jó volt,mert sok erőt adott és sokat segített. Nagyon ari szülésznőm volt és modnta csak arra várunk, hogy renbe tegyék a szülőszobát és mehetünk is át.
Átmentük és én egyből birtokba vettem a labdát, a szülésznő meg közben elárulta azárt aggódik, hogy befut-e a doki?!
De megjött kb. 8 körül, mondta most már négy ujjnyi. Innentől kezdev nem nagyon vagyok képben, csak arra emlékszem, hogy a párom egyfolytában azt magyarázta nézem majd meg 22:10-re baba lesz.
Újabb vizsgálat a fájás közebn doki: a fejét fogom, de még minimumm egy fél óra mire a feje ok lesz. na negyed óra múlva a szülésznő úgy szaldt érte. Beállt a feje és indult a nehez....erre nem is emlékszem, csak arra, hogy két fájás közben
elaludtam:)
Majd a vége következett és három nyomásra 22-10 percre megszületett szerelem csupor!!!
Kiderült, hogy a köldökzsinór tényleg a nyakán volt, de szerencsére jó hosszú volt, így nem lett belőle baj.
majd a küret és a varrás következett, én meg közben csak csodáltam Mátét, ahogy apa karjaiban ismerkedett a világgal. Utána magunkra hagytak és innentől egy család lettünk. Éjjfélig együtt voltunk sé egyből cicit támadtunk.....Azóta pedig minden egyes nap borzasztón boldogan és még kiscit fáradtan telik.
De azóta is arra gondolok, hogy megérte megkérni Mátét, hogy a szülésnél segítsen. Hihetetlenül jó volt, hogy alig négy óra leforgása alatt nekem is siekrült egy új kis csodát a világra hoznom!!!
Bocsi, hogy ilyen hosszú lettem...........