Jó reggelt,
Megint bazi hosszú leszek, igyekszem többször jönni, és nem litániázni a jövőben.
Lorca,
A térdelős kép címe eredetileg „táráááá”, lett volna, és én is megnézegettem a szoba változásait.
Ágiboldi,
A habtapit nem lehet beletenni a járókába, mint csúszásgátló?
A céklát én hámozatlanul megfőzöm, aztán állítólag ki lehet csúsztatni a bőréből, utána botmixerrel turmixolom, és ennyi, a maradékot jégkockatartóban fagyasztom.
Tudom, hogy csak magamat ismétlem, de amikor ilyeneket írsz, mindig elkap a türelmetlenség, hogy lássam mi lesz Boldiból, előbb-utóbb ki fog derülni a nyugtalanság oka, lehet, hogy iszonyú érzékeny, és zenész vagy képzőművész lesz, vagy nagyon türelmetlen, és sportoló, stb. lesz. Senki nem volt ilyen a családotokban? Az öcsém totál problémás volt az elejétől, sajnos azt kell mondanom, hogy később sem lett könnyebb vele, csak most már látják, hogy miért.
Tegnap a 14 éves öcsém figyelt Sebire, amíg nem értem rá, és csak azt láttam, hogy hurcibálja fel-le, aztán eltűnnek a szobában, sírás (ekkor próbálta többedszerre letenni), majd újra hurcibálás, és közben magyaráz neki kitartóan, „Sebi, de hát megrokkanok, miért nem játszunk egy kicsit a szőnyegen?”
Az én hozzátápis heppem, hogy még csak ellenőrzött (megkérdezem, hogy permeteztek-e), „ökogazdaságból” (valamelyik családtagunk kertje) származó terméket etetek a Sebivel. Ezért már nyár eleje óta fagyasztgatok, két szem szilvákat kunyerálok, a céklát is Bajáról hoztuk, szegény Anyáék próbálják őrizgetni a földben, utána a pincében, hogy legyen még következő adag is. De a hétköznapokban elég jól beválik a rendszer, mert most még nem eszik adagokat, így elég pl. két bari kockát kiolvasztani és hozzákeverni a kölespéphez, később meg a vegyes kajákat lehet egyszerűen összeállítani (egy ilyen, egy olyan, stb kocka), nem kell minden nap pacsmagolni.
Sebinek a legújabb, hogy ordít játék közben/helyett, ugyanazon a hangon, mint a sírás, de nincs semmi baja, csak tátott szájjal üvölt egy nagyot. Szerintem méri, hogy hogy gyorsulok százra, aztán rám nevet (én meg megpróbálok visszanevetni).
Nanica,
Hát igen, Sebiapu sem ájult el a gyönyörtől, amikor meglátta magát atlétában-gatyában, de hát ő is ritkán veszi fel a szmokingját itthonra, úgy voltam vele, hogy Gedeiapu után már elég edzett a banda. Na majd Linus apuról teszek fel minitalis képet (amint a Drágám méltóztatik hazahozni a laptopjáról őket).
Kiságyba átemelés, alvó gyerek mellől kiosonás, na ezek a témák megérnének egy kandikamerát. Szerintem, csak aki altatott már gyereket az tudja bokaizomból, szálfaegyenesen kiemelni a testét, egy képzeletbeli vonal mentén, hangtalanul. Méghogy a kismamák punnyadtak…
De jó az uh vs. valóság kép!
Plútó,
Szegény Eszti. Még mindig megbámulom, ahogy ül. Nyalókapálca
.
ÉS a tegnapi nap eseménye: sikerült neki másznia egy-két „lépést”!!! Úgy izgultam, miközben figyeltem, mint egy olimpiai tudósításon. Teljesen szabályosan csinálja. Ajtórácsot kell szereznünk sürgősen (a Brendonban járóka-árban vannak).
Ma pedig 8-kor felsírt, mire összekaptam magam visszaaludt, azóta felébredt, de még mindig nem kellett bemenni hozzá, az előbb megtalálta a cumiját, most meg racsítozik.