Indi
Sárga gyopár: virágait használják festésre. Virágzáskor összegyűjtik, árnyékban megszárítják, s mielőtt használnák, késsel apróra vágják. Élesztős korpaciberével összekeverik és egy napig állni hagyják. Ekkor kisajtolják a levét és a gyopárt friss vízben megfőzik. A belőle kifőtt vöröses léhez timsót adnak és hozzá öntik a sárga színű, élesztős korpaciberés gyopárlevet. Ebbe a keverékbe teszik a Napra, vagy gyenge tűz mellett főzik, míg a kellő sárga színt el nem nyeri.
Égerfa: kérgét megfőzik, majd a leszűrt főzetben pác nélkül megfőzik a gyapjúfonalat, mire az téglavörös színt nyer. Szoktak a főzetbe vasgálicot tenni, miáltal sárga színt ad, ha több vasgálicot adunk hozzá, világosbarna színt nyerünk.
Dió: zöld kopácsát egy edénybe teszik vékonyan elterítve, ezután gyapjút terítenek rá, majd megint diókopácsot, aztán ismét gyapjút. Ezután vizet öntenek rá, hogy ellepje, aztán főzik. Mikor javában fő, többször megkavarják. Ha a szín jó, akkor kiveszik, kiöblítik és megszárítják. HA kevés diókopácsot veszünk, akkor a főzet kávébarna lesz. Tartósabb színt nyerünk, ha pácot is használunk. A pác vasgálic, rézgálic, timsó, korpacibere, káposztalé, lúg, hamu vagy ezek kombinációja.
Pácos festés: a dió zöld kopácsát egy edényben hagyják, hogy megrothadjon. Ezután kéz között jól összedörzsölik, levét kisajtolják, gálicot adnak hozzá, beleteszik a gyapjút és felfőzik. Ha megfogta jól a színt, kiveszik, megszárítják, száradás után kimossák és újból megszárítják.