Sziasztok!
Annyira ég a képem, lányok!!! Nagyon hanyagoltalak benneteket! Azt hittem két (és mennyivel több!!) lovat is meg tudok ülni egy s...el, de tévedtem! És még mekkorát!!! Jaj!!!
Köszönöm, jólesett, hogy hiányoztam kicsit... így leglább érzem, hogy megérzitek a hiányomat!
Na, jól van, nem leszek disznófülű...
Kész vagyok, mint a paprikás krumpli. Zombiként lézengek, és naponta kb. 4 kávé kell, hogy életben tartson. A férjem nem jöhetett haza szabira, pedig nagyon kellett volna a segítsége. Teljesen lepukkantnak érzem magam. Jövő héten kell mennem kontrollra (6 hetes), de tuti le leszek cseszve... semmit nem pihentem! A tizenkilós gyerekeket emelgettem, cipeltem, pakoltam, szóval mindent csináltam, csak nem szótfogadtam a dokinak. És nagyon fáj a hasam...
Ráadásul a sebem sem a legszebb. A bal oldalon szép vékony a hegem, a bal oldalon viszont ha megnyomom olyan, mintha egy vastag kemény valami lenne benne. Hogy is mondjam, mintha a doki "benne hagyta volna a damilt"... És mindig a jobb oldalam fájt inkább. Most is az fáj, a bal nem. Ebből gondolom, hogy le fog tolni a doki. Na, mindegy. Majd meglátjuk.
Látom sokatoknál elkezdődött az ovi, isi. Hát, nálunk is. Enikő most kezdte. Nagyon tetszik neki, szeret oviba járni. Danika is még ovis, mert visszatartották. Logopédiai fejlesztésre szorul. Állítólag jobb kezes, jobb lábas, de bal szemes. Ez nekem sokat nem mond, Ti biztos jobban értitek, de valahogy úgy magyarázták, hogy az agyban ez okoz némi gubancot (állítólag az a jó, ha minden egyoldalas, akár jobb, akár bal...), ezért kicsit lassabb a gyerek. ez meg a suliban okozhat lemaradást. Most fejlesztik. Ja, meg járunk hetente két logopédiára, egy fejlesztő pedagógiára és egy pszichológiára is, meg Enikőt hordom hetente kétszer táncra. Amúgy jól vagyok...
Azt szoktam mondani, hogy minden oksi, csak a tö....mről hiányzik a viharlámpa....
Mint említettem, a nagyok elkezdték az ovit, mindkettő nagyon élvezi, imádnak oviba járni. Hétvégén meg igyekszünk programokat szervezni nekik, hogy ne üsse fel a fejét nagy mértékben a féltékenység.
A kislány szépen fejlődik, már 2,80 kg. Napról napra változik, én meg egyre szerelmesebb vagyok belé. Élvezem a babázást, minden perce öröm (na, jó azért vannak kevésbé jó pillanataink is, mondjuk mikor éjjel óránként felébreszt, mert éhes...)....
Én nem vagyok annyira toppon, fáj a hasam és a derekam, amúgy derekasan. Pihennem kéne, de időt nem ád az ég holmi lustulásra. A férjemmel soxor tele van a hócipőm. Nem igazán könnyíti meg az életemet. Általában a hétvégék sem arról szólnak, hogy leveszi a vállamról a terheket, vagy legalább könnyíti, inkább saját tréningeket talál ki, melyeket előszeretettel alkalmaz is: ilyen például az anyós-, após- és a különböző rokonok ebédmeghívása, a földön összevissza heverő gyermekjátékok laza átlépése, a szennyes ruha halom kiemelt szinten történő növekedésre serkentése, a koszos edények zsonglőröket meghazudtoló módon halomba rakása, a porszívó átugrálása, az internet-használat témakörben történő Guiness-rekord folyamatos megdöntése, valamint a gyerekek és a feleség fejének folyamatos leüvöltése a maradj csendben, ne rohangálj és a (ez utóbbi nekem szól) miért nem pihensz, majd megcsináljuk?! szlogenek hangoztatásával. Persze a többes szám általában engem érint, ilyenkor a királyi többest élvezem... értsd: "majd megcsinálod ha nem leszek itthon és nem kell végignéznem az ezzel járó felfordulást, és ami a fő... nem kell segítenem! Ráadásul ha gond lesz a hasaddal, még jól leordíthatom a fejed, hogy miért nem vigyáztál magadra????!!!!!"