Jó reggelt!
Most csak gyorsan, mert éppen átolvastam, amiket írtatok, és szeretnék Julcsinak reagálni. Bővebben meg majd alvásidőben tudok úgyis jönni.
Szóval, bilizés!
Nálunk nincs is ilyen, mivel abszolút nem értik/érdekli őket. Pár hete vettünk bilit, a WC-ben leledzik, hogy azért ne legyen annyira szem előtt, mert csak bohóckodnak vele, tologatják, azt meg nem szeretném. Ha én WC-re megyek (természetesen jönnek utánam
), akkor általában kicibálják az előszobába, és ráülnek, közben vigyorognak ezerrel. Ennyi a tudásunk. Mivel szoktam ilyenkor mondani, hogy: psss, ezt mondogatják ők is. De nem csinálnak semmit. Nálunk még azt sem mondják, hogy van-e kaki a pelusban, szóval én még nagyon korainak tartom. Lemaradva úgy érzem, hogy nem vagyunk, persze nekem is vannak rosszabb pillanataim, amikor szar anyának tartom magam, aki vmit vagy mindent nem csinál jól, de próbálom győzködni magam. Tudom, hogy minden - számomra - mérföldkövet kicsit végigparáztam, úgy mint, "sose tanulnak meg ülni, állni, menni", és eddig mindegyik megvalósult. Mostanában a beszéd és a bilizés miatt érzem néha ezt, de meg kell tanulnom bízni a gyerekeimben, okosak, ügyesek, eddig még mindenkinek sikerült ezeket is megtanulnia, nekünk is menni fog. Én örülni fogok, ha 3 évesene szobatiszták lesznek, és mehetnek oviba. Addig meg bízom a jövő nyárban.
Az okos, tanácsokat osztogató emberek meg menjenek a sunyiba. Távlatokból már könnyen dumálnak, idővel minden megszépül, még ha nehezen is vették ők is annó az akadályt. Nálunk ugyan még a bili téma nem jött elő az utca emberénél, de múltkor már átkiabáltak nekem a túl oldalról, miközben a boltból jöttünk haza BABAKOCSIVAL, hogy "De azért már tudnak menni, igaz?". Szóval, azt is simán elvárnák, akiknek fogalmuk sincs az ikrek neveléséről, hogy két, örökmozgó, önállósódó, saját akarát érvényesíteni szerető 1,5 évessel gyalog menjek a boltba egy olyan főúton, ahol tőlünk 2 méterre egymást érik a száguldozó kamionok. Nekem sajnos ez nem megy. Mégha át is kiabálnak ezért az emberek a túloldalról mindenféle okosságot. És úgy döntöttem, hogy nem is érdekel, fontosabb a gyerekeim biztonsága, egészsége. Már a helyi boltba is rémálom a vásárlás, mert oda nem fér be a babakocsi. Így egyik gyerek a kezemben, abban, amelyikben a kosarat is cipelem, a másik kezemmel vezetem a másik gyereket, hogy többé-kevésbé arra menjen, amerre mi, és a harmadik kezemmel pakolom a cuccokat. És közben arra figyelek, hogy egyik gyerek keze se érjen el sehova, mert akkor tuti rámolnak lefele. A pénztárnál viszont muszáj mindkettőt leraknom, mert fizetni nem tudok másképp, de volt már olyan, hogy az alatt a 2 perc alatt mindkettő elrohant, és a raktárból bányásztam őket elő. Persze ehhez a turnénkhoz kell a boltosnénik empátiája, segítőkészsége, ha mást nem abban, hogy ne kapjunk rosszalló pillantásokat. Az már hab a tortán, hogy legtöbbször vki hozza utánam a bevásárlókosarat, és teszi bele azt, amit mondok. Csak én érzem magam ilyenkor rém hülyén.
Na, kicsit elkanyarodtam a témától, de olyan sokszor felháborítanak az emberek a hülye kérdéseikkel, beszólásaikkal, pedig próbálom trenírozni magam ellenük.
Szumma szummárum, Julcsi, semmiről nem vagytok lemaradva, nagyon ügyesek a lánykáid, ha majd csak egy év múlva tökélesedik is ki a bilizés, mint olyan, akkor is nagyon ügyesek lesznek, más meg foglalkozzon a saját dolgával!!!!
Ami az ikerséget illeti, nem szabad akkor sem megijedni, ha az egyik manód már ügyesek bilizik, a másik meg abszolút nem még, mert lehetnek ilyen téren is teljesen mások. Szeritem egy a lényeg: bízni kell bennük, ha megérnek rá, akkor bilizni fognak, az meg teljesen természetes, hogy ki előbb, ki utóbb.
Nagy-nagy tapasztalatot sajna nem tudtam megosztani veled, mert mi sem tartunk még ott, hogy legyen, de bátorítani mindenképp szeretnélek, mert nagyon ügyesek vagytok!!!!!