2007.08.10 09:55
Szerző: anubias
Hú ezt olvastam,hogy éjszaka vérzel,nem nagyon tudom mitől lehet,de az biztosan jó,hogy már nappal nem és a hízás is szuper.Gratulálok.akkor azért már talpon vagy?csak lassan,kényelmesen mindent.Már amennyire a gyerekek mellett lehet.Az Uh-hoz szurkolok.Remélem addígra szinte nem is lesz ott a hematóma.
Lányok,látom milyen népszerűek a szüléssztorik,akkor én is bemásolom,még tavaj írtam meg.
Csupa szép történet után leírom az enyémet is,ami nem olyan szép és nem is tökéletes,de az enyém és azt hiszem nagy könnyebség lesz majd megszabadulni tőle.1997.dec 27-e volt,pont amikorra ki voltam írva. Délután már éreztem enyhe és rendszertelen időközönként fájásokat,de nem gondoltam,hogy szülök. Az esti film alatt ezek rendszeressé és erősekké váltak,majd egyre sűrűsödtek. Első baba révén hívtam is a dokimat,nehogy a végégn még megszüljek,mielőtt beérnék. Éjfél volt,mire a korházba értem. Az ügyeletes orvos fogadott,aki becsmérlő megjegyzéseket tett,miszerint nem úgy nézek ki,mintha tényleg fájásaim lennének,szerinte menjek haza aludni.Apukám hosszasan győzködte,hogy messziről jöttünk,az utak le vannak fagyva és hát mégiscsak fájássaim vannak. Megvizsgált és azt mondta,hogy másfél újnyi a méhszáj,bent alhatok az osztályon,ha ennyire ragaszkodom hozzá,de előtte menjek a vajudóba,és rámcsatolják a gépet,ami méri az összehúzódásokat.Na ez volt a szerencsém,ott ugyanis fogadott szülésznőm és egy fiatal kezdő lelkes dokinő fogadtak és hát a mért fájások engem igazoltak,még akkor is,ha nem ordítoztam fájdalmamban a portán befelé jövet.Szóltak is a férjemnek,hogy öltözzön be,mert szülünk.Közben megérkezett a fogadott orvosom,amitől nagyon megkönnyebbültem.Azt mondta,minden ok,és reggelre meglesz a babám.Lezuhanyoztam,és kérésemre eltekintettek a beöntéstől és a borotválástól is.Sétalgattunk a folyosón,és közben telefonon hivogattam a családot,barátokat,szóval itt még birtam a dolgot.Állandóan pisislni jártam.Megvizsgált a doki és úgy döntött burkot repeszt,amitől majd felgyorsulnak az események.Sajna nem nagyon tágultam,még mindíg csak 2 ujnyi a méhszáj.Nagyon féltem a burokrepesztéstől,de nem éreztem semmit. A magzatvíz tiszta volt. Újabb séta kezdődött,bugyi nélkül egy lábközé szorított pelussal.Mókás volt. Nagyon furi volt,hogy sokkal kisebb lett a hasam és szinte simogattam a kisbabámat a pocakomban.Éreztem a testrészeit.Valóban gyorsultak az események,mert innentől kezdve felerősödtek a fájásaim és már nem tudtam sétálni,úgy éreztem muszáj feküdnöm.Az orvos nem volt elégedett,mert egyáltalán nem tágultam tovább,így elkezdte kézzel tágítani a méhszájam,ami leírhatatlanul fájt,közben el is hánytam magam,úgyhogy abbahagyta és bekötöttek egy infúzióban oxitocint,hogy végre táguljak.A szülésznőm végig mellettem volt,türelmes volt és szeretettel vett körül. A férjemet nem nagyon engedtem közel magamhoz.Megnyugtatott,hogy ott ül az ágyam végében,de nem akartam,hogy hozzámérjen,vagy kommunikáljon.Úgy éreztem kizökkentene a belső világomból,amiben vagyok.Most már olyan erősek voltak a fájásaim,hogy úgy éreztem,nem birom elviselni,úgyhogy a kezemet haraptam és ráztam a fejemetütemesen.Szép látvány lehetett.Így voltam csak képes némán elviselni a fájásokat. Közben eljött a reggel és én még mindíg 2 újnyi voltam,úgyhogy újabb adag oxitocint kaptam a dokimtól,aki kedves volt és biztatott.Innentől kezdve elvesztettem az időérzékemet,és nem érzékeltem a fájások közti szünetet sem csak haraptam a kezem,ráztam a fejem és abban bíztam,hogy a doki meg fog császározni.Mikor legközelebb bejött,fel is vetettem neki ezt az ötletet,hiszen úgy éreztem jártányi erőm sincs,szomjan halok és nem vagyok képes végigcsinálni.De ő azt válaszolta,hogy a fájdalom nem ok a császárra és még egy adag oxitocint kaptam.Ekkor már úgy dél körül lehetett.Innentől kezdve tényleg úgy éreztem magam,mint aki haldoklik és elviselhetetlen állandósult fájdalmat kezdtem érezni a gerincem alsó szakaszán és a medencémben. Éreztem,hogy ez valami más,olyan,amit nem szabadna éreznem,úgyhogy szóltam a szülésznőnek,meg a dokinak,de nem vették komolyan,hiszen honnan is tudnám mit kell éreznem,ha most szülök először. Megvizsgált a doki és közölte,hogy a méhszáj eltünt,szülünk.Eszméletlenül megijedtem.Nem tudom miért,de rettegtem és úgy éreztem képtelen vagyok átvonszolni magam a szülőszobába. Felmásztam az ágyra és közölték velem,hogy a következő fájásnál nyomjak. Nekem viszont egyáltalán nem voltak tolófájásaim,legalábbis semmi olyan,amiről hallottam,olvastam,csak a gerincem és a csípőm akart eltörni. Hát én csak nyomtam és nyomtam,minden fájásnál,ki tudja hányszor,mígnem rámordított a dokim,aki az egész terhesgondozás és a szülés ezt megelőző fázisában maga voltv a tökély. Azt mondta,hogy gyengül a baba szívhangja és azonnal hagyjam abba a nyomást.Majd kiabált velem,hogy mi az,hogy nem tudom megszülni a gyereket,mi lett volna velem a középkorban,mire én annyit válaszoltam,hogy nyilván belehaltam volna.Mindenki otthagyott,nagyon hosszú időnek tünt ez a magány,pedig gondolom egy perc sem lehetett.Összehívtak egy konzíliumot és egy csomó doki jelent meg a szobában. A hasamba feküdtek és préselték ki belőlem a kisfiamat én pedig azt gondoltam,hogy soha többé nem szülök,csak ezen legyek túl és a kisfiam egészséges legyen.Majd gátmetszés és vákum,nem kérdeztek,csak hallottam,hogy mi történik körülöttem.Addígra már nem hallották a baba szívhangját ésn pedig az eddigi ném a szenvedés után ordítozni kezdtem,hogy csináljanak már valamit. És aztán megszünt a világ.Délután fél 4-kor megszületet a kisfiam,azonnal felsírt és a történtek ellenére gyönyörű volt. Abban a pillanatban elfelejtettem mindent ami előtte történt.Leírhatatlan érzés volt.Ezután összevarrtak,ami nagyon fájt,szana szét repedtem a vákumtól. Bálinka 4kg 5 dkg-al jött a világra.Mindehez én 158 cm vagyok és baba náélkül 50 kg.Nem semmi,ugye?Nem csoda,hogy nem ment simán. Ezután a kutacson keresztül ultrahanngal mevizsgálták a fejét és egy cisztát,vérömlenyt találtak a fejében. A babám beékelődött a kismedencébe,ez volt az éles fájdalom és ezért nem voltak tolófájások sem. Ahogy szorította őt a medencecsont oxigénhiányos állapotba került és gyakorlatilag egy pici agyvérzést kapott. Azt mondta a doki,hogy amozgatóidegeket érinti és ha okoz majd problémát,akkor a jobb kezét és lábát húzni fogja a gyerek. Egyértelműen császározni kellett volna.Másfál évesen egy MRI-n megállapították,hogy felszívódott a vérömleny nyomtalanul. A fiam most megy harmadikba,most voltunk kontroll MRI-n,ami negatív,de a fejlődésneurológus látja sajnos a visszamaradt károsodást,máshogy terheli a jobb lábát és csúnyán,nehezen ír,rajzol. Persze ezek a tünetek laikus szemére észrevehetetlenek,és én minden nap hálát adok az Istennek,hogy ilyen szerencsésen végződött ez a kis "tévedés" a dokimtól,akit azóta sem láttam. MOst tervezzük a tesót. Ősztől mehet a babagyártás.Igen,kellett egy kis idő,hogy lelkileg úgy érezzem,képes vagyok szülni. Másik korházban és másik orvosnál tervezem mindezt.(ez a szülés a II.sz Női Klinikán történt)Sok is merősöm szült itt,mindenkinek jó tapasztalatai voltak,csakúgy mint a dokimról is. Hát én elég peches voltam.Összességében mégis a legcsodálatosabb élmény,hogy anya lettem,és vagyok lassan 9 éve.
Puszi
Eszter