hello mindenki!
Vikci! Én is szeretnék már pihenni, de sajna még nem lehet. Bár sok pihenésben úgysem lesz részem, mert a lányzónk rettenetes aktív gyerek, így ha délután ledőlök egy kicsit, akkor vagy a fejemen ugrál, vagy hangosan énekel, csak hogy vele foglalkozzak:-) Szerintem kicsit féltékeny a kistesóra, bár azt mondja, hogy nagyon szereti, meg sokat simogatja a hasam. Tegnap is hallotta, hogy arról beszéltünk, hogy reggel véres lett a wc-papír, és teljesen megrémült, hogy akkor most mi lesz a kistesóval.
Szóval nekem táppénz kb. nov. 1-től. Bár a cégnél nem nagyon örülnek, de mivel suliba is járok, és mondjuk nem januárban szeretnék 8 hónaposan vizsgázni, ezért előbbre kell hoznom a vizsgáimat, amire ugye fel is kell készülnöm.
De természetesen, ha mondjuk az orvos úgy látja jónak, hogy előbb el kell jönnöm, akkor nem gondolkozom.
Én is leírom a szülés-sztorimat, közepesen hosszú
)
Szóval: 2002. június 23-ra voltam kiírva, de már két héttel előtte imádkoztam, hogy csak jöjjön előbb, mert olyan hőség volt, mint most júliusban. Dehát csak nem jött a picurka. Aztán 25-én reggel elkezdtem vérezni, elment a nyákdugó. De fájás sehol. Persze egyből bementem a kórházba, mert a dokim azt mondta, ha vérzést tapasztalok, azonnal menjek.
Megvizsgáltak, tágulás sehol, fájás sehol, az NST sem mutatott semmi érdekeset. Szóval vártunk.
Aztán másnap reggel hüvelyzselével megindították a szülést, fél órán belül lettek is fájásaim, persze még csak 15-20 percesek. A dokim mindig jött, megkérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy fájásaim vannak, azt mondta ez még semmi, akkor nem vigyorognék így
Gondoltam, Úristen mi lesz később??
Aztán szépen fokozatosan sűrűsödtek a fájások, de nem igazán akartam tágulni. A két fájás közötti méhszájvizsgálat az borzalmas, rosszabb mint maga a szülés! Lefolyt a könnyem minden vizsálat alkalmával.
Aztán egész délután le-föl járkáltam, anyukám volt ott velem, az ex-férjem, csak be-be nézett, mert szegény nem bírta a strapát, ő nem bírta, én meg kínlódtam... na mindegy.
Aztán közbe óránként mentem NST-re, nézték, hogy minden okés-e. Majd 6 órakor kellett volna mennem legközelebb, és előtte szóltak, hogy pihenjek már le egy kicsit, ne járkáljak egyfolytában. Le is dőltem, egyszer csak egy olyat éreztem a hasamban, mintha valami húrt megpendítenének, és elkezdett folyni a magzatvíz. Megrepedt a burok, irány a szülőszoba. Aztán a magzatvíz egyfolytában spriccelt, ami nem jelentett jót, mert a baba túl fent volt, nem akart lejjebb jönni. Ez volt 6 órakor. Ja és akkor gyorsan volt egy kis beöntés, isteni volt, két fájás között egy cső a fenekemben, na nem részletezem...
Sajnos bekötötték az oxitocint, amit már utólag megbántam, és ennél a szülésnél nem fogom engedni, de akkor nem igazán tudtam, hogy mi a jó és mi nem. Szóval elkezdtek orbitális fájásaim lenni, 5-4-3-2 percesek, majd a végén 1 percesek.
Közben egyfolytában NST-ztek, ami szörnyű volt, mert feküdnöm kellett, és úgy majdnem megdöglöttem a fájásoktól. Ahogy jött a fájás, oldalra kellett fordulnom, ami azt eredményezte, hogy kezdhették előről az NST-t.... Mivel hordozható nem volt.
Egyébként labdán ültem, ami nagyon jó volt, sajnos csak ennyi volt az alternatív szülés kelléke, mert ülve sokkal jobban viseltem a fájásokat, mint fekve. Közben már annyira fáradt és kába voltam, hogy sokszor majdnem elaludtam, aztán mindig eszembe jutott, hogy hoppá szülnöm kell, ébresztő!
Majd úgy fél 8 tájban éreztem, hogy talán most jött el a pillanat a tolófájásokhoz, és jól éreztem, mert a doki bácsi megvizsgált, leparancsolt a labdáról, fekvés az ágyra. Ja persze előtte azt akarták, hogy pisiljek, marha jókat kérnek, nem ment, ezért kaptam egy aranyos katétert. Mondhatom életem legszebb élménye volt.
Aztán három tolófájás után, némi könyökös rásegítéssel, 20:10-kor meglett a kislányom. A tolófájás a világ legszebb, legeuforikusabb élménye, soha ilyen csodálatosat még nem éreztem. Közben vágtak gátat, de észre se vettem, és utána minden fájdalom megszűnt, hihetetlen volt! És akkor odahozták a kis drágámat, rámnézett, de olyan hálás tekintete volt, hogy egyből elsírtam magam. Csodálatos érzés volt megtekinteni a lányomat, és akkor azt mondtam, hogy bármikor jöhet a következő bébi. Semmire nem emlékeztem a fájdalomból, csak arra a csodára, amit a kislányom jelentett.
Szóval senki ne parázzon a szüléstől, én leginkább attól féltem, hogy majd nem tudom, hogy mikor kell menni, vagy nem veszem észre, hogy fájásaim vannak, de így végül is nem kellett ettől tartanom, pedig azért jobb szerettem volna úgy "rohanni" a kórházba, és megszülni pikk-pakk; de így is életem legszebb élménye volt.
Összesen 11 órán keresztül tartott, de megérte.
Majd meglátjátok, hogy milyen fantasztikus élmény.
Aki azt mondja, hogy neki annyira szörnyű volt, hogy többször nem akar szülni, ott elég nagy baj van az agyban... szerintem. Aki igazán akar gyereket, és képes feláldozni magát a világ legszebb élményéért, annak megszépülnek a rossz emlékek, ez tuti.
Na most befejezem, majd estefelé még írok.
Amúgy vérzés nincs szerencsére, talán csak tényleg ez a mensi dolog játszott közbe.
További szép napot mindenkinek!
Kata