Andi
még nem voltam a 2in1-ban. Egyelőre egy szoknyát hordok, aminek oldalt a zipzárját csak félig húzom fel, meg egy pocakbetétes halászgatyát a hűvösebb napokon. Egész jól elvagyok velük. De tervezem, hogy benézek, csak most külföldi rokonok voltak itt, és nem volt időm ilyesmire.
Tontica
éppen én is ezt mondtam: de ugye ne rozsdásat? Kiderült, hogy minél rozsdásabb lesz annál jobb, az mutatja, hogy megindult a vasionok kioldódása a savas, nedves almában. Jópofa, ugye? Csak megszúrni nem szabad magad a rozsdás szöggel a mindenféle baci miatt.
Dorka
de még mennyire hogy látszik a pocakod! Csudaszép a ruhád!
Akkor megvárom míg a védőnő hív, nem fontoskodok fölöslegesen.
Tegnap szörnyű élményünk volt. Külföldi rokonok ma reggel mennek vissza, tegnap beültünk vacsizni találomra egy vendéglőbe az új Váci utcai részen. Neve:Galilei. Szégyellhetnék magukat, mert ikerterhes létemre nem ettem semmit. Először hidegen hozták ki a férjem kajáját. Visszavitette, hogy melegítsék meg. Aztán hidegen hozták ki a nővérem és az én marhapörköltünket (marha = sok vas!
), visszavitettük, hogy melegítsék meg. (Közben mindenki megette már a magáét, mert nem egyszerre hozták ki). Visszahozták, és úgy nézett ki, mint amikor 1000 fokra, 1 órára beteszünk valamit a mikróba, és rásül a kaja a tányérra úgy, hogy még a szélén is ott vannak a száraz, szétszóródott ételmaradványfoltok. És ezt még hajlandó lettem volna elfogadni, de utólag még úgy megsózták, hogy a tányér széle teljesen be volt terítve sókristályokkal. Gyakorlatilag ehetetlen volt. Szerintem direkt szívattak minket. Azt mondták, az a díszítés. És hozzá gusztustalan módon, gúnyosan mosolygott a főpincér, és még a pincérek is poénkodtak rajtunk. Visszavitettük mindketten, és nem is kértünk enni, anniyra kiakadtunk ezen az egészen. Nem folytatom. Annyira elszomorítóak ezek az állapotok, hogy nem tudtam aludni éjszaka, és még most is felfordul a gyomrom, ha arra a helyre gondolok (és nem a kaja miatt).
Szép napot, lányok!
Reméljük többet nem fordul elő!
)
Oda sem megyünk! (Ha elvetődnénk arrafelé 
, de azért kibuliztam...)
Mert en ahanyszor felallok olyan mintha egyre lejjebb jonne a cuccos, megneztem magam allul tukorrel es nagyon csunya lilas dudorok figyelnek ki belollem. Tok gaz! 
