baloldalt a 2 menüpont a Petíciók, ha rákattintasz, kijön egy másik ablakocska, fent 3 választási lehetõség, az elsõre kattints, Aktív petíciók, majd a miénkre onnan. Megtaláltad?
Nadin,
Virág
Új privát üzeneted érkezett!
2002.12.11 15:20
Utánanéztem, mit lehet a petícióba írni, hogy komolyan vehetõ legyen. Nem tûnik egyszerûnek, keresni kell egy ügyvédet, lehetõleg olyat, aki nem kér pénzt, csak simán egyetértésbõl ad tanácsot. Próbálok keresni (más fórumon, valamint ismeretségi körben), de egyelõre nem sok sikerrel. Ha tudtok valakit (nem nagy munka, csak pár kérdés lenne), akkor várjuk.
Adrienn
Adrienn
Szabó istvánné
2003.01.26 20:38
Sziasztok, a héten hallottam a Kossuth rádióban egy riportot, hogy rengeteg bejelentés érkezett az ORTT-hez a programok csúszása és a programok minõségével (amikor pl. anális szexrõl beszéltek normál mûsoridõben).
Az ORtt azt mondta hogy nincs elnökük, és így olyanok mint a fej nélküli lovas. Azaz nem tehetnek semmit sem.
Majd februárban lesz döntés az elnökrõl.
A fogyasztóvédelmisek is rengeteg bejentést kaptak, mert az újságok nem hozzákle pontosan a mûsorokat így becsapják õket ...
Õk tovább passzolták az ORTT-hez ...
No komment...
LÁgi
Az ORtt azt mondta hogy nincs elnökük, és így olyanok mint a fej nélküli lovas. Azaz nem tehetnek semmit sem.
Majd februárban lesz döntés az elnökrõl.
A fogyasztóvédelmisek is rengeteg bejentést kaptak, mert az újságok nem hozzákle pontosan a mûsorokat így becsapják õket ...
Õk tovább passzolták az ORTT-hez ...
No komment...
LÁgi
2003.02.25 07:03
index Tóta W. Árpád
2003. február 24., hétfõ 8:20
A Heti Hetes ugyebár több mint három éve mûködik, három év alatt pedig sok
víz és egyéb lefolyik. Nem csupán az unalom tehette fásulttá jobb napokat
látott nevettetõinket, három év után a médiaszemélyiségek nagyjavítása
esedékessé válik; korunk rohanó világa gyorsabban fogyasztja a neveket, mint
a békeidõk, amikor évtizedekig tündökölhetett egy-egy állócsillag,
zenebutikosan szólva. Ha muszáj errõl valami frappáns elméletet felállítani,
akkor valami olyasmirõl lehet szó, hogy a médiafogyasztás sokkal
intenzívebbé vált, míg az ember képességei végesek, így a jóval éhesebb
hangyasereg hamarabb széttépi a közéjük vetett bogarat. Még idõleges
kiszolgálásuk is megköveteli - amire ugyanebben a mûsorban láthattunk példát
-, hogy a maguk körében népszerû, a szereplés alapjait elsajátított figurák
vadiúj, gyári arcimplantátumok segítségével próbálják megtöbbszörözni
lehetõségeiket, kupacba gyûjtött posztmodern keményfiúskodás tetejérõl
bazsalyognak a világra, vastag smink mögül. De mivel hiszünk a szeretet és
az összefogás erejében, rögtön tegyük hozzá, hogy amikor sok évi nélkülözés,
szorgalmas ceruzarágicsálás után felajánlják végre a büntetést, az ember
hajlamos jutalomnak nézni.
A fáradtság, a szellemi kimerültség tehát bizonyosan szerepet játszhat
abban, hogy egyes nagyágyúk tompábban dörögnek ma már, másoknak talán elõ is
készítették azt a mokány fadugót, amit a Hadtörténeti Múzeum mögött
felállított aknavetõkbe szoktak tömni, nehogy valaki elsüsse õket hozott
anyaggal.
A Heti Hetes politikai tartalma valaha kiérdemelte a nemzetvesztõ jelzõt,
mivel sebesen és hegyesen reagált az akkori kormánymanõverekre. Mára táblás
játékká fajult az a sport, hogy minél kevesebb lépésben eljussanak a mai
hírektõl az akkoriakig; valamiféle nosztalgia fûti ezt a szenvedélyt, hogy
ha azt mondod, Medgyessy, azt mondom, Simicska, tavalyi és tavalyelõtti
hóembereket ébresztgetnek elkeseredetten. Akár az egy évvel ezelõtti híreket
is felolvashatnák, akkor nem kellene erõlködni. De vajon érthetetlen-e ez a
múltba révedés, ha nem a magyarok istenének szigorú szemével nézzük, hanem
emberként, felebarátként szemléljük ezeket a régi nonreciprok ismerõsöket?
Ugye nem. Mert elõször is: õk akkor voltak fiatalok, márpedig Teknõs Péter
Kérdezz! Felelek mindenre címû gyermekfelvilágosító mûvében éppen ezzel
magyarázza, hogy nagymama és nagypapa esetleg jókat mesélnek a felszabadulás
elõtti idõkrõl. Sokkal fiatalabbak persze nem voltak a hetek, de mint
fentebb beláttuk, a mosónõk korán halnak. A kabaré viszont akkor volt a
csúcson, tehát akár jó ötletnek is tûnhet az ismétlése, leszámítva, hogy
azzal az akkori csúcsot lehetett elérni - kedv s öröm röpkedtek -, de az a
csúcs most kõhalom. Más gondolkodók szerint: ha észreveszed, hogy döglött
oroszlánt rugdalsz, szállj le róla.
Másrészt meg, ha nekilátunk kegyetlenül, minden mûvészi, közírói,
gondolkodói kvalitásunkat bevetve felfedni egy kormányzat hibáit, akkor az
illetõ kormány bukásakor szinte elkerülhetetlenül úgy érezzük, ez a mi
gyõzelmünk is, nem okoskodtunk hiába, hallgatnak ránk, de még ha nem is
foglalkozunk a gondolatok hatásával (dehogynem!), még akkor is azt érezzük:
mi vagyunk többen. Képzeljük el, hogy megszállottan keressük a Grált, majd
tizenöt év ásás, kosz, malária, túsztörténet és moszkitóanyázás után a
kiszámított lelõhelyen találunk egy csuprot, amely legkorábban 1950-ben
készülhetett, és világoskék tûzzománccal rá van írva, hogy Igyál, Papa!
(Esetleg találunk egy még kevésbé antik köztársasági érdemrendet.) Nyilván
felfogjuk, hogy ez nem pont a legendás krisztusi vesetál, de hazavisszük, ha
már ennyit szívtunk érte. Az okosabbja azért idõvel leszokik arról, hogy
szépnek lássa a leletet - ahogy itt is elröppentek már óvatos kisselemérek
két kayaibrahim között.
Magánügyekrõl, hajdani sportolókról folynak a szétesõ és érdektelen sztorik;
a pad alatt lopva fellapozott Hahota ötletei kerülnek elõ. "Én nem tudom,
milyen a mûpénisz, de ha te tudod, akkor biztosan szükséged van rá". "Kövér
Lászlóról nekem a pszichiátria jut eszembe" - az ilyen tréfákért kinézik a
gyerekeket a jobb homokozókból. Már csak az hiányzik, hogy Amerika, London,
Párizs, kérem maga nem normális. Deficites sztárok: felhalmozott
tartalékaikat élik fel, amit tesznek, egyáltalán nem rendkívüli, csak az
teszi még egy darabig azzá, hogy õket magukat annak állítják be.
Hátbaveregetõs, mûszak utáni bennfentes lazulás folyik csupán, holott ez
volna maga a mûszak, sõt ez már a mûszak legjobb pillanataiból összevágott
koktél. Ha ugyanezt egy kocsmában adná elõ hét szabadnapos melós, bizony nem
állnák körül az asztalt a vendégek, csak a kék köpenyes néni nézne feléjük
olykor: csöndesebben, fogyasszanak, kérem, záróra.
Mintha harminc éve elfelejtették volna cserélni a sorkatonákat; kiöregedett
Svejkek gurítják még mindig a kockákat ide-oda, a helyzethez igazított
kaszárnyahumorral szórakoztatják egymást, nehezebben mozdulnak már, pedig
folyton mozdulni kell. Csak azért nem lehet röviden kifutó arcoknak nevezni
õket, mert sehol sincsenek a befutó arcok (azazhogy másfele futnak, épp csak
átviharzanak a reflektor sugarán). A vákuum tartja õket a pályán. Úgy is
fogalmazhatunk, a szórakoztatásban tapasztalt ellátási zavarok oka, hogy
nemzetgazdaságunk egyelõre nem képes kiszolgálni a megnövekedett igényeket.
A fogyasztóknak javasoljuk, nézzenek külföldi vagy személyes források után,
további intézkedésig.
2003. február 24., hétfõ 8:20
A Heti Hetes ugyebár több mint három éve mûködik, három év alatt pedig sok
víz és egyéb lefolyik. Nem csupán az unalom tehette fásulttá jobb napokat
látott nevettetõinket, három év után a médiaszemélyiségek nagyjavítása
esedékessé válik; korunk rohanó világa gyorsabban fogyasztja a neveket, mint
a békeidõk, amikor évtizedekig tündökölhetett egy-egy állócsillag,
zenebutikosan szólva. Ha muszáj errõl valami frappáns elméletet felállítani,
akkor valami olyasmirõl lehet szó, hogy a médiafogyasztás sokkal
intenzívebbé vált, míg az ember képességei végesek, így a jóval éhesebb
hangyasereg hamarabb széttépi a közéjük vetett bogarat. Még idõleges
kiszolgálásuk is megköveteli - amire ugyanebben a mûsorban láthattunk példát
-, hogy a maguk körében népszerû, a szereplés alapjait elsajátított figurák
vadiúj, gyári arcimplantátumok segítségével próbálják megtöbbszörözni
lehetõségeiket, kupacba gyûjtött posztmodern keményfiúskodás tetejérõl
bazsalyognak a világra, vastag smink mögül. De mivel hiszünk a szeretet és
az összefogás erejében, rögtön tegyük hozzá, hogy amikor sok évi nélkülözés,
szorgalmas ceruzarágicsálás után felajánlják végre a büntetést, az ember
hajlamos jutalomnak nézni.
A fáradtság, a szellemi kimerültség tehát bizonyosan szerepet játszhat
abban, hogy egyes nagyágyúk tompábban dörögnek ma már, másoknak talán elõ is
készítették azt a mokány fadugót, amit a Hadtörténeti Múzeum mögött
felállított aknavetõkbe szoktak tömni, nehogy valaki elsüsse õket hozott
anyaggal.
A Heti Hetes politikai tartalma valaha kiérdemelte a nemzetvesztõ jelzõt,
mivel sebesen és hegyesen reagált az akkori kormánymanõverekre. Mára táblás
játékká fajult az a sport, hogy minél kevesebb lépésben eljussanak a mai
hírektõl az akkoriakig; valamiféle nosztalgia fûti ezt a szenvedélyt, hogy
ha azt mondod, Medgyessy, azt mondom, Simicska, tavalyi és tavalyelõtti
hóembereket ébresztgetnek elkeseredetten. Akár az egy évvel ezelõtti híreket
is felolvashatnák, akkor nem kellene erõlködni. De vajon érthetetlen-e ez a
múltba révedés, ha nem a magyarok istenének szigorú szemével nézzük, hanem
emberként, felebarátként szemléljük ezeket a régi nonreciprok ismerõsöket?
Ugye nem. Mert elõször is: õk akkor voltak fiatalok, márpedig Teknõs Péter
Kérdezz! Felelek mindenre címû gyermekfelvilágosító mûvében éppen ezzel
magyarázza, hogy nagymama és nagypapa esetleg jókat mesélnek a felszabadulás
elõtti idõkrõl. Sokkal fiatalabbak persze nem voltak a hetek, de mint
fentebb beláttuk, a mosónõk korán halnak. A kabaré viszont akkor volt a
csúcson, tehát akár jó ötletnek is tûnhet az ismétlése, leszámítva, hogy
azzal az akkori csúcsot lehetett elérni - kedv s öröm röpkedtek -, de az a
csúcs most kõhalom. Más gondolkodók szerint: ha észreveszed, hogy döglött
oroszlánt rugdalsz, szállj le róla.
Másrészt meg, ha nekilátunk kegyetlenül, minden mûvészi, közírói,
gondolkodói kvalitásunkat bevetve felfedni egy kormányzat hibáit, akkor az
illetõ kormány bukásakor szinte elkerülhetetlenül úgy érezzük, ez a mi
gyõzelmünk is, nem okoskodtunk hiába, hallgatnak ránk, de még ha nem is
foglalkozunk a gondolatok hatásával (dehogynem!), még akkor is azt érezzük:
mi vagyunk többen. Képzeljük el, hogy megszállottan keressük a Grált, majd
tizenöt év ásás, kosz, malária, túsztörténet és moszkitóanyázás után a
kiszámított lelõhelyen találunk egy csuprot, amely legkorábban 1950-ben
készülhetett, és világoskék tûzzománccal rá van írva, hogy Igyál, Papa!
(Esetleg találunk egy még kevésbé antik köztársasági érdemrendet.) Nyilván
felfogjuk, hogy ez nem pont a legendás krisztusi vesetál, de hazavisszük, ha
már ennyit szívtunk érte. Az okosabbja azért idõvel leszokik arról, hogy
szépnek lássa a leletet - ahogy itt is elröppentek már óvatos kisselemérek
két kayaibrahim között.
Magánügyekrõl, hajdani sportolókról folynak a szétesõ és érdektelen sztorik;
a pad alatt lopva fellapozott Hahota ötletei kerülnek elõ. "Én nem tudom,
milyen a mûpénisz, de ha te tudod, akkor biztosan szükséged van rá". "Kövér
Lászlóról nekem a pszichiátria jut eszembe" - az ilyen tréfákért kinézik a
gyerekeket a jobb homokozókból. Már csak az hiányzik, hogy Amerika, London,
Párizs, kérem maga nem normális. Deficites sztárok: felhalmozott
tartalékaikat élik fel, amit tesznek, egyáltalán nem rendkívüli, csak az
teszi még egy darabig azzá, hogy õket magukat annak állítják be.
Hátbaveregetõs, mûszak utáni bennfentes lazulás folyik csupán, holott ez
volna maga a mûszak, sõt ez már a mûszak legjobb pillanataiból összevágott
koktél. Ha ugyanezt egy kocsmában adná elõ hét szabadnapos melós, bizony nem
állnák körül az asztalt a vendégek, csak a kék köpenyes néni nézne feléjük
olykor: csöndesebben, fogyasszanak, kérem, záróra.
Mintha harminc éve elfelejtették volna cserélni a sorkatonákat; kiöregedett
Svejkek gurítják még mindig a kockákat ide-oda, a helyzethez igazított
kaszárnyahumorral szórakoztatják egymást, nehezebben mozdulnak már, pedig
folyton mozdulni kell. Csak azért nem lehet röviden kifutó arcoknak nevezni
õket, mert sehol sincsenek a befutó arcok (azazhogy másfele futnak, épp csak
átviharzanak a reflektor sugarán). A vákuum tartja õket a pályán. Úgy is
fogalmazhatunk, a szórakoztatásban tapasztalt ellátási zavarok oka, hogy
nemzetgazdaságunk egyelõre nem képes kiszolgálni a megnövekedett igényeket.
A fogyasztóknak javasoljuk, nézzenek külföldi vagy személyes források után,
további intézkedésig.
2003.03.05 13:30
Ezt most találtam.
Szexözön
Írta: Dr. Lux Elvira (szakpszichológus, A Magyar Szexológiai Társaság elnöke)
Forrás: www.szexologia.hu
Dátum: 2003.02.02.
A televízió ontja a szex témát. A Nagy kukkoló testvér, a Valótlan világ, C. és J. délutáni adásai igen jól elszórakoztatják válogatott közönségüket. Azok a gyerekek, akik délutánonként tanulás helyett a tv.-t bámulják, nem kevés téves információval lesznek „gazdagabbak". A papa, mama, akik éppen hazafelé tartanak munkahelyükrõl nem is sejtik, hogy kulcsos nebulóik tiltott területen kalandoznak. Amikor nyílik az ajtó, egyetlen mozdulat és kattanás, s a gyerek megszakítja az „izgis" adást. Kielégítetlen kíváncsiságát aktuálisan kénytelen elfojtani, eltenni „holnapra". Nem baj, majd máskor, hiszen a tisztelt mûsorvezetõk elég gyakran szerepelnek a kamerák elõtt, ha nem is mindig szex témában butítják a tanulékony nézõközönséget.
Az egyik mûsorban szó volt egy olyan pincérõl, amely nyilván a tudatalattit hivatott szimbolizálni. Itt szexuális kiszolgálást lehet kapni, önkéntes partnerektõl -potom 1000 Ft. belépti díjért. Ez valóban jóval olcsóbb, mint a prostitúció valutája. A pincét népszerûsítõ, tv. meghívott vendégei bátran vállalták nemi hovatartozásukat. Az egyik biszexuális, a másik homoszexuális, a harmadik -feltehetõen - transzvesztita volt. Csak éppen a saját nevüket nem vállalták. Elképesztõ amoralitásról tettek tanúságot.
A tudatalatti vágyak pincéjében van egy terem, melyben az érdeklõdõ vendégek figyelik mikor ürül valamelyike a 14 fülkének. A fülkék különbözõ ínyencségeinek lelõhelyét táblák mutatják. Irány a heteroszexuálisok, biszexuálisok, melegek hetedik „mennyországa" felé. A fülkék falán tenyérnyi lyukak biztosítják a kommunikatív jó szomszédságot. Így lehet orális kiszolgálást kapni a „klub-társtól", hogy nem is kell megismerkedni az örömszerzõvel csak át kell dugni a falon a hímvesszõt, aztán lesz, ami lesz. A mûsort ezzel a csábító lehetõséggel reklámozta az ominózus csatorna elõzetes mûsorajánlója Nem hiszek a szememnek és a fülemnek. Ez lesz a holnap délutáni mûsor program. Harmincöt éve foglalkozom szexuális probléma megoldással, de mégsem éreztem magam elég „fejlettnek" ahhoz, hogy elfogadjam a nemiségnek ezt a fajta megcsúfolását. Meg kell néznem ezt a mûsort.
Úgy látszik még mindig tudok csodálkozni .Figyelmemet a reklámszöveg frivolitása ragadta meg. Elismerem, a reklám valóban figyelemfelkeltõ volt. Tény, hogy minden reklámnak ez a dolga, de nem minden áron és módon. Megnéztem az adást, ha úgy tetszik: „hivatalból", mint a Magyar Szexológiai Társaság elnöke. Megdöbbentett a töménytelen ízléstelen gátlástalanság. Gondolom ez az ajánló bejátszás nemcsak az én figyelmemet keltette fel, hanem a délután tanulás helyett tv. nézõ tizenévesekét is.
Hát itt már mindent szabad a demokrácia zászlaját lengetve? Délután. a tanuló ifjúság fõ mûsoridejében:? Arra buzdítják az ifjúságot, hogy legyen a vendégük?
Ez után a mûsor után közvetlenül a pornó film nézésére buzdított a mûsorvezetõ és vendégeinek zöme. Egy férfi, pornósztár azonnal bemutatta egy vetítõ vásznon, árnykép formájában, hogy õ képes bárkit, bármikor. Neki minden „korál". A. közönség zavartan röhögcsélt, a mûsorvezetõ nõ hangosan vihorászott. Két szép fiatal lány volt a meghívottak között, akik tiltakoztak a pornó nézés ellen. Bíztatták õket, hogy mondjanak érveket miért utasítják el ezt a lassan kötelezõvé váló „ajzószert"? Hát ezt kell megmagyarázni, nem azt, hogy miért az a jó, ha valaki pornó film nézése közben szeretkezik a barátnõjével, vagy éppen a feleségével. Talán azért, mert máskép nem megy?
Egy egészséges szexualitású férfinek nincs szüksége szexuális mankóra. Ha mégis van, akkor beteg. Vajon miért nem az egészséges szexualitás hibáinak javításán tüsténkednek a kereskedelmi adások irányítói? Pedig igen nagy szükség lenne rá. Hiszen a házasságoknak hazánkban a fele válással végzõdik, szaporítva a válási árvák számát. Ók azok, akik majd „újratermelik" a szülõk hûtlenségét, válását, hiszen, mint tudjuk a leghatásosabb nevelési eszköz a példa. Ez akkor is így van, ha a gyerek számára fájdalmas szüleinek a válása.
A válások hátterében jelenleg szexuális problémák húzódnak meg. Válási ok:
„Elhidegültünk egymástól". Mit jelent ez? Kihûlt a szexuális vágy, amivel nem tudtak a felek jól gazdálkodni, mert valóban a szexuális kultúra nálunk igen alacsony színvonalú. A szexuális kultúra nem a devianciák, az eltévelyedett nemi vágyak tárgyának vállalásában rejlik, s nem a pornófilmek „oktató - nevelõ" információinak ismeretében.
Micsoda szellemi eltévelyedett az, aki ezt gondolja, hogy egy ócska barakkba kell mennie, lyukon át szexelni és akkor mindjárt kultúrált lesz az, akinek ez tetszik. Vártam, hogy mikor propagálják már a kecskét. Könnyebb lenne beletalálni biológiai berendezésébe falon át, mint a nõi hüvelybe. Meg is kérdezte az egyik nõvendég, hogy a nõk megint kimaradnak a „jóból"? Mert, hogy õk mit dughatnak át a kis „szerelmi" nyíláson?
A televízió feladata a vizuális és auditív mûsorközlés szintézise. Információ közlésre való, felvilágosításra, nevelésre, ízlésfejlesztésre, helyes szemlélet kialakítására, morál formálásra stb. .Jó találmány. Sok mindent lehetne profitálni az adásokból, amelyek személyiségünk fejlõdését szolgálhatnák, s épülésünkre hasznosíthatnánk. Ezek a mûsorok nem szolgálják a szexuális kultúrát hanem megbecstelenítik azt, csakúgy, mint egymást azok, akik egy lyukon át paráználkodnak. Az ember nem egy két lábon járó nemi szerv. Vagy mégis? Ilyen szegények volnánk, hogy ilyesmire fanyalodunk, mert máskép nem megy?
Sajnálatos módon egyéb területeken sem villogunk nagyon kulturális képességeinkkel.
A kulturális igényt szolgáló kvíz- mûsorok mûveltség növelõ célzatú adások. A tisztes törekvés csúfos bukásának megdöbbentõ demonstrációi. Általában az derül ki, hogy „ki mit nem tud"? Ugranak a milliók.
Az általános közmûveletlenség miatt zavarba jövök, s gyakran kerül kínos helyzetbe a mûsorvezetõ is. Csodálom õt, hogy bírja cérnával? Csak ritkán önti el az epe, s nagy szerencséje van, hogy még nem ütötte meg a guta. Majd fogja. Beleképzelem magam a kérdezõ és a kérdezett helyébe. Legtöbbször kínos érzéseim vannak. Elképzelem mi lenne, ha én nem tudnám azt, amit tudnom illenék. Nem így a diplomás, egyetemet végzett egyének , akik pironkodás nélkül kérnek segítséget ahhoz, hogy megtudják végre, mikor is volt a mohácsi vész? Ám, leginkább az bosszant, amikor valaki azt mondja: „nem ugrik be". Nem ám, mert soha nem hallott, olvasott arról, amit kérdeznek, de õ legalább röstelli. .Úgy tesz, mint az egyszeri diák: „Tudtam, csak elfelejtettem." Hol van már az az idõ, amikor a fiatalságot arra bíztatták, hogy tanuljanak meg valamit, amiben kiválóak lehetnek? S oly sokan lettek is. „Ki mit tud"-ok helyett, most olyat játszunk: „ki mit nem tud" és a „ki miben tudós" helyett azt, „ki miben tudatlan? S ez senkinek nem tûnik fel?
Visszatérve témámhoz. A szexuálisan deviáns, beteg emberek adnak példát arról, hogy mi is a helyes szexuális magatartás? Olyanok, akik még csak nem is hallottak sem erkölcsrõl, sem tisztességrõl, de esetleg soha nem is volt részük normális nemi történésben. Kioktatják a szegény kis hülyéket, - minket tv. nézõket is - arról, hogy mi vagyunk ketrecben és õk a „szabadok". Érzelmekrõl, szerelemrõl, tisztességrõl, hûségrõl szó sincs, hiszen az „baromság". szerintük. Jobb, ha tõlem tudják meg: a normális szexuális attitûd nem szégyen.
Hasonlóan bugyutának néznek minket „nagy testvéreink". Panem et circenses. Kenyér a szereplõknek, cirkusz a népnek. Közönség-sztárt csinálnak nem szereplõ szereplõikbõl. Aztán majd jön az ejtés. Roppant érdekfeszítõ, hogy mit is csinál hetekre összezártan „12 dühös ember," azon túl, hogy áztatják magukat a pezsgõfürdõben. Mindnyájan gyõzni akarnak és ennek velejárója, hogy egy-egy sorstársukat kiutálják a 15 millióból. S, aki nyer miért fogja kapni a több, mint 10 évre szóló anyagi biztonságot? Ez ma nálunk a semmittevés alap - díja?. Így kell ezt csinálni, Gyerekek!
A magyar ember keresi a pénzt, a német megszolgálja, az olasz, a spanyol és a francia nyeri, az angol csinálja. Erre utalnak a nyelvi vonatkozások. A társadalom exhibicionista luxus heréinek nem kell keresgélnie a milliókat, mert némi önmutogató produkcióval már meg is nyerik azokat. Nem õk az elsõk Magyarországon akik nem keresik, hanem találják a pénzt. Esetleg egy kis szexeléssel a paplan alatt, vagy fölött, ami nem kerül pénzbe. „Pénz az ablakban", a rendelõ gavallérosan fizet. A pornó sztárokat sem fizetik jobban.
Megéri, jöhet a következõ kukkoló kamera. Paranoiditás kizárva, hiszen vannak olyan „elmebetegek",. akik feljelentik a kukkolót, mert nem szeretik, ha benéznek életük intimitásának ablakán. Nem, itt a luxus körülmények közötti semmittevést díjazzák. És azt, hogy valaki kiütéseket kap, ha nincs meg a heti betevõ orgazmusa. Ugyan már, Mancika! Mi kukkolunk és drukkolunk nekik, hátha a mi keresetünket is õk találják meg. Soha nem hittem volna, hogy ennyi voajõr van kis hazánkban. Az élet intim szféráiba való betörési merénylet az emberi méltóság ellen való. Kár, hogy ezt a tévések nem tudják, sem itthon, sem külföldön. Szerencsétlen marionett-bábúikon akarnak meggazdagodni. A „Fülemüle" nekik fütyül.
Még szerencse, hogy ez a mézes Eldorádó-börtön nem arra sarkallja a résztvevõket, hogy megöljék egymást. Hiszen három hónap permanens frusztrációitól ez elvárható lenne. Nem, még nem az agresszió dominál, legfeljebb abban merül ki, hogy hetente egy-egy társukat eltávolítják. Hulljon a férgese! Ez a megoldás az agresszió levezetésére kiválóan alkalmas. Nyomába lép érzelmi párja a :depresszió. Elsiratása a kihullott tagoknak. Ez a fõ téma. Persze érthetõ, nem babra megy a játék.
Maradnak a színtelen háttér figurák. Ettõl viszont a mûsor egyre unalmasabb lesz. Már csak attól kap némi színt az elõadás, hogy a „szereplõk" összekötõ szövegeinek obszcén szavait egy fütyülõ hang ál-kiszûrése tarkítja. Azért a káromkodásokat jól lehet érteni. Miután ilyen szavak másodpercenként hangzanak el, mégsem lehet az egész szöveget „kifütyülni", mert akkor nem marad semmi mondandó, abból, ami nem is volt. Káromkodni is jól megtanítanak a „nagy testvér" kis bugyutái, ha valaki nem tudna nélkülük is rondán beszélni.
Az én agresszióm ez a kritika. „Rossz kedvünk tele" egyet jelent ezzel bemutatással.
Állítólag ilyenek vagyunk. Ezt esszük. Már akinek nem akad meg a torkán ez a morális nihil. A mûsor -állítólag - népszerû. Ki tudja miért? Csak nem azért, mert ilyenek vagyunk? Similis simili gaudet. Hasonló, a hasonlónak örül. Hasonlóak volnánk? Szeretném nem ezt hinni.
Szexözön
Írta: Dr. Lux Elvira (szakpszichológus, A Magyar Szexológiai Társaság elnöke)
Forrás: www.szexologia.hu
Dátum: 2003.02.02.
A televízió ontja a szex témát. A Nagy kukkoló testvér, a Valótlan világ, C. és J. délutáni adásai igen jól elszórakoztatják válogatott közönségüket. Azok a gyerekek, akik délutánonként tanulás helyett a tv.-t bámulják, nem kevés téves információval lesznek „gazdagabbak". A papa, mama, akik éppen hazafelé tartanak munkahelyükrõl nem is sejtik, hogy kulcsos nebulóik tiltott területen kalandoznak. Amikor nyílik az ajtó, egyetlen mozdulat és kattanás, s a gyerek megszakítja az „izgis" adást. Kielégítetlen kíváncsiságát aktuálisan kénytelen elfojtani, eltenni „holnapra". Nem baj, majd máskor, hiszen a tisztelt mûsorvezetõk elég gyakran szerepelnek a kamerák elõtt, ha nem is mindig szex témában butítják a tanulékony nézõközönséget.
Az egyik mûsorban szó volt egy olyan pincérõl, amely nyilván a tudatalattit hivatott szimbolizálni. Itt szexuális kiszolgálást lehet kapni, önkéntes partnerektõl -potom 1000 Ft. belépti díjért. Ez valóban jóval olcsóbb, mint a prostitúció valutája. A pincét népszerûsítõ, tv. meghívott vendégei bátran vállalták nemi hovatartozásukat. Az egyik biszexuális, a másik homoszexuális, a harmadik -feltehetõen - transzvesztita volt. Csak éppen a saját nevüket nem vállalták. Elképesztõ amoralitásról tettek tanúságot.
A tudatalatti vágyak pincéjében van egy terem, melyben az érdeklõdõ vendégek figyelik mikor ürül valamelyike a 14 fülkének. A fülkék különbözõ ínyencségeinek lelõhelyét táblák mutatják. Irány a heteroszexuálisok, biszexuálisok, melegek hetedik „mennyországa" felé. A fülkék falán tenyérnyi lyukak biztosítják a kommunikatív jó szomszédságot. Így lehet orális kiszolgálást kapni a „klub-társtól", hogy nem is kell megismerkedni az örömszerzõvel csak át kell dugni a falon a hímvesszõt, aztán lesz, ami lesz. A mûsort ezzel a csábító lehetõséggel reklámozta az ominózus csatorna elõzetes mûsorajánlója Nem hiszek a szememnek és a fülemnek. Ez lesz a holnap délutáni mûsor program. Harmincöt éve foglalkozom szexuális probléma megoldással, de mégsem éreztem magam elég „fejlettnek" ahhoz, hogy elfogadjam a nemiségnek ezt a fajta megcsúfolását. Meg kell néznem ezt a mûsort.
Úgy látszik még mindig tudok csodálkozni .Figyelmemet a reklámszöveg frivolitása ragadta meg. Elismerem, a reklám valóban figyelemfelkeltõ volt. Tény, hogy minden reklámnak ez a dolga, de nem minden áron és módon. Megnéztem az adást, ha úgy tetszik: „hivatalból", mint a Magyar Szexológiai Társaság elnöke. Megdöbbentett a töménytelen ízléstelen gátlástalanság. Gondolom ez az ajánló bejátszás nemcsak az én figyelmemet keltette fel, hanem a délután tanulás helyett tv. nézõ tizenévesekét is.
Hát itt már mindent szabad a demokrácia zászlaját lengetve? Délután. a tanuló ifjúság fõ mûsoridejében:? Arra buzdítják az ifjúságot, hogy legyen a vendégük?
Ez után a mûsor után közvetlenül a pornó film nézésére buzdított a mûsorvezetõ és vendégeinek zöme. Egy férfi, pornósztár azonnal bemutatta egy vetítõ vásznon, árnykép formájában, hogy õ képes bárkit, bármikor. Neki minden „korál". A. közönség zavartan röhögcsélt, a mûsorvezetõ nõ hangosan vihorászott. Két szép fiatal lány volt a meghívottak között, akik tiltakoztak a pornó nézés ellen. Bíztatták õket, hogy mondjanak érveket miért utasítják el ezt a lassan kötelezõvé váló „ajzószert"? Hát ezt kell megmagyarázni, nem azt, hogy miért az a jó, ha valaki pornó film nézése közben szeretkezik a barátnõjével, vagy éppen a feleségével. Talán azért, mert máskép nem megy?
Egy egészséges szexualitású férfinek nincs szüksége szexuális mankóra. Ha mégis van, akkor beteg. Vajon miért nem az egészséges szexualitás hibáinak javításán tüsténkednek a kereskedelmi adások irányítói? Pedig igen nagy szükség lenne rá. Hiszen a házasságoknak hazánkban a fele válással végzõdik, szaporítva a válási árvák számát. Ók azok, akik majd „újratermelik" a szülõk hûtlenségét, válását, hiszen, mint tudjuk a leghatásosabb nevelési eszköz a példa. Ez akkor is így van, ha a gyerek számára fájdalmas szüleinek a válása.
A válások hátterében jelenleg szexuális problémák húzódnak meg. Válási ok:
„Elhidegültünk egymástól". Mit jelent ez? Kihûlt a szexuális vágy, amivel nem tudtak a felek jól gazdálkodni, mert valóban a szexuális kultúra nálunk igen alacsony színvonalú. A szexuális kultúra nem a devianciák, az eltévelyedett nemi vágyak tárgyának vállalásában rejlik, s nem a pornófilmek „oktató - nevelõ" információinak ismeretében.
Micsoda szellemi eltévelyedett az, aki ezt gondolja, hogy egy ócska barakkba kell mennie, lyukon át szexelni és akkor mindjárt kultúrált lesz az, akinek ez tetszik. Vártam, hogy mikor propagálják már a kecskét. Könnyebb lenne beletalálni biológiai berendezésébe falon át, mint a nõi hüvelybe. Meg is kérdezte az egyik nõvendég, hogy a nõk megint kimaradnak a „jóból"? Mert, hogy õk mit dughatnak át a kis „szerelmi" nyíláson?
A televízió feladata a vizuális és auditív mûsorközlés szintézise. Információ közlésre való, felvilágosításra, nevelésre, ízlésfejlesztésre, helyes szemlélet kialakítására, morál formálásra stb. .Jó találmány. Sok mindent lehetne profitálni az adásokból, amelyek személyiségünk fejlõdését szolgálhatnák, s épülésünkre hasznosíthatnánk. Ezek a mûsorok nem szolgálják a szexuális kultúrát hanem megbecstelenítik azt, csakúgy, mint egymást azok, akik egy lyukon át paráználkodnak. Az ember nem egy két lábon járó nemi szerv. Vagy mégis? Ilyen szegények volnánk, hogy ilyesmire fanyalodunk, mert máskép nem megy?
Sajnálatos módon egyéb területeken sem villogunk nagyon kulturális képességeinkkel.
A kulturális igényt szolgáló kvíz- mûsorok mûveltség növelõ célzatú adások. A tisztes törekvés csúfos bukásának megdöbbentõ demonstrációi. Általában az derül ki, hogy „ki mit nem tud"? Ugranak a milliók.
Az általános közmûveletlenség miatt zavarba jövök, s gyakran kerül kínos helyzetbe a mûsorvezetõ is. Csodálom õt, hogy bírja cérnával? Csak ritkán önti el az epe, s nagy szerencséje van, hogy még nem ütötte meg a guta. Majd fogja. Beleképzelem magam a kérdezõ és a kérdezett helyébe. Legtöbbször kínos érzéseim vannak. Elképzelem mi lenne, ha én nem tudnám azt, amit tudnom illenék. Nem így a diplomás, egyetemet végzett egyének , akik pironkodás nélkül kérnek segítséget ahhoz, hogy megtudják végre, mikor is volt a mohácsi vész? Ám, leginkább az bosszant, amikor valaki azt mondja: „nem ugrik be". Nem ám, mert soha nem hallott, olvasott arról, amit kérdeznek, de õ legalább röstelli. .Úgy tesz, mint az egyszeri diák: „Tudtam, csak elfelejtettem." Hol van már az az idõ, amikor a fiatalságot arra bíztatták, hogy tanuljanak meg valamit, amiben kiválóak lehetnek? S oly sokan lettek is. „Ki mit tud"-ok helyett, most olyat játszunk: „ki mit nem tud" és a „ki miben tudós" helyett azt, „ki miben tudatlan? S ez senkinek nem tûnik fel?
Visszatérve témámhoz. A szexuálisan deviáns, beteg emberek adnak példát arról, hogy mi is a helyes szexuális magatartás? Olyanok, akik még csak nem is hallottak sem erkölcsrõl, sem tisztességrõl, de esetleg soha nem is volt részük normális nemi történésben. Kioktatják a szegény kis hülyéket, - minket tv. nézõket is - arról, hogy mi vagyunk ketrecben és õk a „szabadok". Érzelmekrõl, szerelemrõl, tisztességrõl, hûségrõl szó sincs, hiszen az „baromság". szerintük. Jobb, ha tõlem tudják meg: a normális szexuális attitûd nem szégyen.
Hasonlóan bugyutának néznek minket „nagy testvéreink". Panem et circenses. Kenyér a szereplõknek, cirkusz a népnek. Közönség-sztárt csinálnak nem szereplõ szereplõikbõl. Aztán majd jön az ejtés. Roppant érdekfeszítõ, hogy mit is csinál hetekre összezártan „12 dühös ember," azon túl, hogy áztatják magukat a pezsgõfürdõben. Mindnyájan gyõzni akarnak és ennek velejárója, hogy egy-egy sorstársukat kiutálják a 15 millióból. S, aki nyer miért fogja kapni a több, mint 10 évre szóló anyagi biztonságot? Ez ma nálunk a semmittevés alap - díja?. Így kell ezt csinálni, Gyerekek!
A magyar ember keresi a pénzt, a német megszolgálja, az olasz, a spanyol és a francia nyeri, az angol csinálja. Erre utalnak a nyelvi vonatkozások. A társadalom exhibicionista luxus heréinek nem kell keresgélnie a milliókat, mert némi önmutogató produkcióval már meg is nyerik azokat. Nem õk az elsõk Magyarországon akik nem keresik, hanem találják a pénzt. Esetleg egy kis szexeléssel a paplan alatt, vagy fölött, ami nem kerül pénzbe. „Pénz az ablakban", a rendelõ gavallérosan fizet. A pornó sztárokat sem fizetik jobban.
Megéri, jöhet a következõ kukkoló kamera. Paranoiditás kizárva, hiszen vannak olyan „elmebetegek",. akik feljelentik a kukkolót, mert nem szeretik, ha benéznek életük intimitásának ablakán. Nem, itt a luxus körülmények közötti semmittevést díjazzák. És azt, hogy valaki kiütéseket kap, ha nincs meg a heti betevõ orgazmusa. Ugyan már, Mancika! Mi kukkolunk és drukkolunk nekik, hátha a mi keresetünket is õk találják meg. Soha nem hittem volna, hogy ennyi voajõr van kis hazánkban. Az élet intim szféráiba való betörési merénylet az emberi méltóság ellen való. Kár, hogy ezt a tévések nem tudják, sem itthon, sem külföldön. Szerencsétlen marionett-bábúikon akarnak meggazdagodni. A „Fülemüle" nekik fütyül.
Még szerencse, hogy ez a mézes Eldorádó-börtön nem arra sarkallja a résztvevõket, hogy megöljék egymást. Hiszen három hónap permanens frusztrációitól ez elvárható lenne. Nem, még nem az agresszió dominál, legfeljebb abban merül ki, hogy hetente egy-egy társukat eltávolítják. Hulljon a férgese! Ez a megoldás az agresszió levezetésére kiválóan alkalmas. Nyomába lép érzelmi párja a :depresszió. Elsiratása a kihullott tagoknak. Ez a fõ téma. Persze érthetõ, nem babra megy a játék.
Maradnak a színtelen háttér figurák. Ettõl viszont a mûsor egyre unalmasabb lesz. Már csak attól kap némi színt az elõadás, hogy a „szereplõk" összekötõ szövegeinek obszcén szavait egy fütyülõ hang ál-kiszûrése tarkítja. Azért a káromkodásokat jól lehet érteni. Miután ilyen szavak másodpercenként hangzanak el, mégsem lehet az egész szöveget „kifütyülni", mert akkor nem marad semmi mondandó, abból, ami nem is volt. Káromkodni is jól megtanítanak a „nagy testvér" kis bugyutái, ha valaki nem tudna nélkülük is rondán beszélni.
Az én agresszióm ez a kritika. „Rossz kedvünk tele" egyet jelent ezzel bemutatással.
Állítólag ilyenek vagyunk. Ezt esszük. Már akinek nem akad meg a torkán ez a morális nihil. A mûsor -állítólag - népszerû. Ki tudja miért? Csak nem azért, mert ilyenek vagyunk? Similis simili gaudet. Hasonló, a hasonlónak örül. Hasonlóak volnánk? Szeretném nem ezt hinni.
2003.03.09 11:51
Névtelen, köszi a cikket!
Teljesen ezt érzem én is, és örülök hogy Lux dr nõnek is bántja a csõrét ez a sexuális borzalom.
Be se kapcsoltam kb fél éve. Én.
de a gyerekkel mi lesz?
5 éve ilyen mûsorok még éjfélkor se mentek, manapság meg délután!!
Szörnyû!!
Az ORTT meg SEMMIT nem csinál!!
Teljesen ezt érzem én is, és örülök hogy Lux dr nõnek is bántja a csõrét ez a sexuális borzalom.
Be se kapcsoltam kb fél éve. Én.
de a gyerekkel mi lesz?
5 éve ilyen mûsorok még éjfélkor se mentek, manapság meg délután!!
Szörnyû!!
Az ORTT meg SEMMIT nem csinál!!
2003.04.04 13:13
Eddig vártam-vártam, de hiába. Ti, akik olyan érzékenyek vagytok gyermekeitek lelkivilágára és azt gondoljátok, hogy egy BB-tõl v. egy Claudia-show-tól lesz rossz a világ vagy tér le a helyes útról a fiatal, egyikõtöket sem zavart az Irigy Hm. vasárnapi cigányozása. Ez nem ártalmas a hamvas lelkeknek? Csak a szex meg a cigi az, amitõl "rossz a mai világ"?
2003.04.04 21:32
Biztos zavart volna, ha néznék ilyesmit. De ki ül vasárnap a tévé elõtt? Én nem. De ha mégis, akkor sem azt a mûsort néztem volna. Úgyhogy ezért nem szúrt szemet. De persze, csúnya dolog, ha csakugyan cigányoztak. Viszont az a csatorna biztos jól keresett a mûsoron. Ahogy a BB-n és a VV-n is. Sajnos.
2003.04.12 20:55
Vagy talán azért, mert akik máskor billentyûzetet ragadnak, azok ebbe a mûsorba nem mélyedtek bele - szerencséjükre. Én például azt se tudtam, hogy volt ilyen. A folytatásos szexsókról azért tudunk a reklámokból meg innen-onnan. Ez viszont egy egyszeri dolog volt, és aki nem szokta nézni az olyan jellegû mûsorokat, az nem nézte most ezt se. Márpedig akik itt "ugranak minden erkölcstelenségre", azok fogadni mernék, nem is látták ezt a mûsort.
2003.04.13 07:40
Mivel en is cimzettnek erzem magam, ezert reagalok. De csak egyszer, mocskolodasban nem akarok reszt venni. En "lemaradtam" /nem jo szo, mert ha tudom, mikor lesz, akkor se nezem valoszinuleg/, mert egyszeruen a BB es tovabbi igenytelen musorkinalata /es az olvashatatlan teletextje/ miatt a TV2-t helybol atugrom lapozaskor. Igy hiaba reklamoztak hetekig Nem tudom, hanykor volt pontosan ez a musor, de raadasul nalunk 7-9 kozott esti lefektetesi ceremonia zajlik.
-Afonya
En "lemaradtam" /nem jo szo, mert ha tudom, mikor lesz, akkor se nezem valoszinuleg/, mert egyszeruen a BB es tovabbi igenytelen musorkinalata /es az olvashatatlan teletextje/ miatt a TV2-t helybol atugrom lapozaskor. Igy hiaba reklamoztak hetekig Nem tudom, hanykor volt pontosan ez a musor, de raadasul nalunk 7-9 kozott esti lefektetesi ceremonia zajlik. -Afonya
2003.04.13 10:49
Asszem, én is ez erkölcscsõszök közé tartozom itt. 
És én se láttam a mûsort! Apacska ragadta aznap magához a távirányítót, és valami mással óhajtotta nézetni magát.
Amit hallottam róla, az annyi, hogy szándék szerint nem a romákat, hanem a mi elõítéleteinket akarta volna nevetségessé tenni. Hát nem így jött ki...
Borcsa
És én se láttam a mûsort! Apacska ragadta aznap magához a távirányítót, és valami mással óhajtotta nézetni magát.
Amit hallottam róla, az annyi, hogy szándék szerint nem a romákat, hanem a mi elõítéleteinket akarta volna nevetségessé tenni. Hát nem így jött ki...
Borcsa
Borcsa
2003.04.15 13:50
Már egyáltalán nem nézünk Tv-t, így ezt a mûsort sem láttam. ezért fogalmam sincs hogy mennyire voltak durvák a mirigyesek, de azt tudom, hogy kb 10-15 éve a Hofi kabarékban kimondta a Hofi, hogy a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, párttitkárok így meg úgy.
Az nem volt durva? Semmi botrány nem lett belõle akkor sem...
Akinek meg nem inge, ne vegye magára!
De a többi mirigy szöveg is elég lényegretapintó és bántónak is tûnhetnek, ezért ez sem bántásnak szánhatták. Ez egy ilyen mûfaj, ilyen a paródia.
Az nem volt durva? Semmi botrány nem lett belõle akkor sem...
Akinek meg nem inge, ne vegye magára!
De a többi mirigy szöveg is elég lényegretapintó és bántónak is tûnhetnek, ezért ez sem bántásnak szánhatták. Ez egy ilyen mûfaj, ilyen a paródia.
Társoldalunk kínálatából
Szülőként még mindig az óvoda- és iskolaválasztáson görcsölünk, pedig ennek az időnek már rég vége!
„Most minden olyan gyorsan változik, hogy aki csak pislant egyet, máris... »
