kitartás! Azt kell szem előtt tartani, hogy az a 10 grammocska is többet jelent a semminél! Emlékszem, mikor a kórházban először sikerült mérhetőt szopiztatnom - 10 grammot -, de olyan aranyos volt a csecsemősnővér, úgy megdícsért minket, hogy az már valami, hogy a mai napig hallom az ő kedves bíztatását és erre gondolok, még ha csak 20-30-max.40-et sikerül fejnem.
Most kezdek arra beállni, hogy a drága szorgalmas kislányomat hagyom szopizni ( ő lesz a katalizátor), a dömperke türelmetlen "nagyfiam" meg kapja majd, amiket lefejtem.
napszemcsi,
ezért nehéz rendszert találni a rendetlenségben, mert 2 manóra kell figyelni, akiknek valószínűleg más-más az igénye. Én azt sem tartom következetesen, hogy hagyom őket a saját idejükben felébredni, vagy keltsem egyiket a másik után. Valahogy a helyzet hozza, hogy éppen melyik. Mert ugye az sem jó, ha nem tudsz rájuk úgy figyelni, ha épp egyszerre bömbiznek, meg az sem jó, ha egész nap csak etetsz és semmi másra nem jut idő. Úgyhogy váltogatom. De mára már ez sem gond, valahogy kialakult, hogyha egyszerre ébrednek, megpróbálom szopispárnával egyszerre cicire tenni őket, vagy Noncsit szoptatom, másik kezemmel meg Benit üvegből etetem. Bárhogy is van, a lényeg, hogy nagyon szeretem őket és bízom benne, hogy emiatt tudok rájuk annyira figyelni, hogy megértsem, nekik mi a jó. Ne a külső elvárásokra figyelj.
Az egyéb teendők mint pl. evés-ivás-WC is, hát nem mindig jut rá idő. TUlajdonképpen - főleg a délelőtt olyan, hogy - akárhová megyek a lakásban, mindenhol van valami tennivaló, de már nem izgatom magam. Első a gyerekek komfortérzete, csak utána jön minden más, ha nem ma, akkor holnap. De többnyire délutánra rendeződnek a dolgok.
Nekem a legtöbb gondom a vendégekkel (főleg anyósékkal) volt - de erről írtam is -, hogy tényleg magamra nincs időm (sokszor tényleg még a klotyóig sem jutok el), ők meg folyton betolakodnának, hogy "csak egy percre ugranak fel". Csak ez akaszt ki. Ez szorítja háttérbe a szoptatást, meg a fejést. Pedig tudom, nekem kéne erőszakosabban tudatosítanom, hogy a tejcsi a legfontosabb, csak ez meg mások marhára nem értik, hogy nem mindenkinek ömlik akkor és amennyit akar.
Amúgy az elején anyukám főzött ránk vagy 2-3 hétig, most meg már mi is rendelünk. Nagy segítség, hidd el.
Alvás: vannak jobb és rosszabb éjszakák, de mivel dél körül van, hogy mindig jobban elálmosodok, ilyenkor magam mellé veszem a gyerekeket a nagyágyba, és ott nagyon jókat alszunk együtt!
(Persze már látom, hogy ez lesz majd a köv. probléma, az együtt alvásról leszoktatni őket. Már mindenhol jobban szeretnek aludni, mint a saját kiságyukban!)
icsilya,
köszi a tanácsokat visszamenőleg!
hajni,
üdv itt, jó, hogy átjöttél!
(Na monnyuk fel is kúszott pár kiló, hiába dicsekedtem itt a nagy szülés utáni fogyásommal...)
), akkor szoktam fejni, hogy pótoljam a készletet. Mert ha mászkálok ebben a melegben a gyerekkel, nekem határozottan kevesebb a tejem estére... (Ma muszáj volt a gyümölcsleveimet beszerezni, mert már nem volt mit innom... 
) A hosszú átaludt éjszaka nekem is a mumusom, még hasra fordulni se merek, nehogy baja legyen a cicimnek... Nekem is mindig bekeményedik, becsomósodik.
[/url
), már a törölközést is szereti. Elég vicces, hogy rögtön kiszúrja, ha nem azzal töröljük és élénk tiltakozásba kezd 
Jaj, szegény annyira rendes, próbál nekik is, nekem is mindent megadni. Persze, hogy nem megy, legalábbis nem mindig. Én mondanám, hogy ennyi idősen már hanyagolhatná egy kicsit a szüleit, de akkor rám haragszik meg.
