Orsko!
Hogyan gondoltad a diót? Nekünk épp kimentek a diófáink; amelyik még él, annak a termése se sokra jó sajnos.
Nagyon hiányzik.
Indianyó!
Almaecet (bármilyen gyümölccsel működik elvileg, én még csak almával csináltam): Egy üvegbe gyűjtögeted a hulladék gyümölcsöt (héj, lemosott csutka, rohadt, de nem penészes), öntesz rá annyi vizet, hogy ellepje, raksz hozzá kis mézet (cukrot is lehet, ha úgy tetszik, én mézzel szoktam). Lefeded egy szellős anyaggal. Vársz, vársz, vársz, néha megkevered, mert a gazda szeme hízlalja a jószágot, és mert úgysem bírod ki, hogy ne kevergesd.
Első alkalommal sokat kell várni, még nem az a cél, hogy kinyerd az ecetet, csak hogy meglegyen az ecetágy. Ha megvan (kész az ecet), leszűröd, neked a lé kell. Most azt öntöd az üvegedbe (én 5l-esbe szoktam), és abba dobálod a gyümölcsöt, töltöd a vizet és a mézet. Ha már annyi a gyümi, hogy nem tudom kanállal sem a vízszint alá nyomni, akkor szoktam tölteni a vizet, és én az 5l-es üvegbe 3 csurgatás mézet rakok: egyet az elején, egyet a közepén, egyet a végefelé. Ha már ecetágyból indulsz ki, gyorsan megy. Látni fogod, hogy forr az ecet. Mikor teli az üveg, és leállt a folyamat, leszűröd. Én még át szoktam szűrni egy zokni-szerű teaszűrőn is, hogy ne annyira rostos almalé legyen belőle. Az a tapasztalatom, hogy elrakom üvegbe a zavaros lét, és hetek alatt gyönyörűen kitisztul, alul meg összegyűlik a zacc. Olyan jól néz ki, mindenki azt hiszi, valami finom szörp.
Felül is van rajta nekem valami, azt annyira nem szeretem, de mind1. Isteni, árnyalt íze van, a boltinál lehet, hogy kicsit gyengébb (az 5%os), úgyhogy elég sok kell belőle mindenbe. Mikor kezded az új üveget csinálni, mindig egy kis kész ecet az ecetágy.
Te csinálsz sajtot, ugye? Leírod a kedvenc receptedet? Vagy nem csinálsz?