2007.06.27 10:56
Szerző: moni
Vissza még mindig nem olvastam... Csak Beukát... Aki beszél vele adja át neki jókívánságaimat, és kívánom hogy épüljön fel hamar, és a köv. baba jó helyre tapadjon!!
De az ígért szüléstörténet:
Péntek reggel voltam NST-n, minden oké volt.
Ebéd után aludtam egy jót, utána átmentünk a gyerekekkel kutyázni barátnőmékhez, mert aznap hozták haza a kiskutyájukat. Orvosom épp ügyeletes volt. Semmi extrát nem csináltam. De már alvás után is, meg este is bővebb, tojáfehérje-szerű váladék jött. Nem értettem mi lehet, mert azt tudtam, hogy a nyákdugó véres. Férjemmel a gyerekek lefektetése után be kellett mennünk az egyik cégautóért az Isis parkolójába, mert a munkatársa otthagyta, és Férjem nem akarta, hogy éjjel feltörjék. 8 óra körül elindultunk. Útközben mondtam férjemneknak, hogy felhívom az orvosom a fentiekért, meg keményedéseim is voltak, persze azok már ugye nagyon régóta vannak. Férjem mondja, hogy már megint hisztizek, nem hiszi el, hogy 3. gyereknél nem tudom eldönteni, hogy elindult-e a szülés. Mondtam neki, hogy nem azért, de nyugtalan vagyok. Beszéltem az orvosommal, mondta menjek be, vár. Mondtam férjemneknak jöjjön be, de szerinte nagykislány vagyok már, meg különben is a gyerekek egyedül vannak otthon. Így én kiszálltam az Isisnél, átültem a cégautóba, mentem a kórházba, Férjemmeg jött haza.
Orvosom megvizsgált, mondta, hogy 2111 a méhszájam. Ebből a hétvégén szülés lesz. Fel-alá járkált, hogy mi legyen. Majd mondta feltesz NST-re. Jó darabig lenn az ambulancián ment az NST. Közben elment elintézni valamit, majd jön, és csóválja a fejét. Odahívja az aszisztensnőt, nézik a gépet. Majd elkérte a de.-i NST eredmény, és megkérdezte mit csináltam du. Ugye én a fentieket mondtam. Gépet leállította elém tette a két papírt. Kérdezte látom-e a különbséget. Mondom igen. Ugye a de.-in mikor Ramóna mozgott a szívhang megemelkedett(ez ugye a normális), a mostanin meg amikor mozgott, akkor leesett... Mondta, hogy vagy a méhlepénnyel vagy a köldökzsinórral van gond és méhlepénytesztet csinál oxitocinnal. Ha nem javul a szívhang azonnali császármetszés, ha javul, akkor majd meglátjuk. Én haza akartam jönni a cuccaimért, de nem engedett. Csak azt hajtogattam, hogy én nem szülni jöttem... Akkor gyors telefon a Robinak, hogy mi a helyzet, majd a barátnőmnek, hogy menjen haza, mert ő meg nem volt otthon. Orvosom leszervezte, hogy hogyna kerüljön a cégautó haza, majd a gyerekek át hozzájuk, hogy Férjembe tudjon jönni. Kaptam hálóinget, felmentünk,és 21:30-kor bekötötték az infúziót, feltették az Nst-t, Ctg-t. Egy kismama vajúdott. Közben befutott Férjemés barátnőm. Fájások nem indultak, de egy kicsit jobb lett a szívhang, így a császárt megúsztam. Nagyobb adagra kapcsolták az oxitocint. Lettek fájásaim, de nem éreztem továbbra sem őket, csak a derekamat. Nem tudom mennyi idő telt el, kb. egy óra, mikor mondta Kornél megnézi, hogy tágultam-e. Már két ujjnyi voltam, mondta burkot repeszt. Közben Robiék hazajöttek átvinni a gyerekeket, hogy visszatudjon Férjem jönni. Leszedték az Nst-t, Ctg-t, és átsétáltam a szülőágyra. Burokrepesztéskor már 3 ujjnyi voltam. Orvosom mondta, látja hozom a formámat, gyorsan tágulok. Szülésznő meg is lepődött. Azon poénkodtunk, hogy nehogy beelőzzem a másik kismamát, akinek a férje már nagyon türelmetlen volt, hogy mikor lesz meg a baba, mert akkor biztos kitört volna a botrány (ő fél 5 óta volt benn). Kb. 11 körül ért vissza a férjem. Akkora már azért kezdtem érezni fájásokat. Közben elkezdődött a kitolás a másik kismamánál. Szólt az orvosom, hogy feküdjek fel az ágyra, hogy nálam lassítsuk le az eseményeket. Igen ám, de már én is éreztem, hogy ezek a fájások már tolófájások. megnézett az orvosom, majd szólt a szülésznőnek hogy eltűnt nálam is a méhszáj... Mivel még elég fenn volt Ramóna feje, így átmentek a másik kismamához, és mondták tartsam vissza a nyomást. Szerencsére viszonylag hamar megszült kb. 11:10, 15 körül, így miután meglett a méhlepény is egyből jöttek hozzám. Az első nyomást elbénáztam, Férjem meg is jegyezte, na mi van elfelejtettél szülni? 2.-nál kibújt a feje búbja, közben folyamatosan masszírozta a gátam a szülésznő. Nem volt kellemes, mert feszített nagyon, mondtam is, ha vágni kell vágjanak, de jött is köv. fájás, nyomtam egyet. és egyszerre kibújt Ramóna. 11:27-kor. 11:23-kor kezdtem nyomni, mert pont akkor hívta a barátnőm férjemet, hogy állunk, mert Viki nem aludt még el...
Az orvosom mondta a férjemnek, hogy akkor jöhet a 4., ugye? Persze csak cikizte, mert tudja, hogy Férjem annyira nem szeretne, mint amennyire én igen. Az összevarrás nem volt kellemes, mondta Férjem jól jegyezzem meg, hogy ne akarjak 4.-et.
nagyon féltem az oxitocintól, hogy biztos sokat fogok szenvedni, de nem így lett szerencsére. Ha nincs a másik szülés, sz.tem gyorsabb is lehetett volna...
, de igyekszem azért majd válaszolni. Néha eszembe jut, hogy pár órára bébiszittert hívok, mert B. is mindig későn jön haza munkából és a nagyszülők is messze laknak. 
csak tudnam, h miert kesik...
Sok örömöt a picihez! Remélem mielőbb hazaengedik, és együtt lesz a család!!Az olyan jó!!
es feletek mi ujsag 
Jó éjszakát!!
