Sziasztok!
Jelzem - hosszú leszek!!
Mert itt a szülés és a korházban töltött napjaink sztorija! Előre jelzem, hogy nem tudok magyarul fogalmazni! Így, minden bizonnyal, össze vissza írtam… Bocsánatot kérek!
Vasárnap 22-én /április/ kezdődött az egész reggel még vígan elmentem barátnőmmel kávézni és vásárolgatni… Haza érve rám jött a takarítási láz.. lepucoltam az összes ajtót és ajtókereteket… És este PONTOSAN 19 órakor rám jött az első fájás… amelyet 15 perccel később követett egy másik…és másik..és másik… brrrrr A párom éppen Barcelona meccset nézet… Jeleztem neki, hogy fájok, és meccs után nem ártana bemenni a korházba.. Nos hát a félidőn végére már 3 percesek voltak a fájások… Egyszóval szegény apukánk azóta se tudja mi lett a meccs végeredménye…
Hála I-nek, hogy pont a szülésznőm /akivel még csak telefonon beszéltem/ volt ügyeletes!!! Megvizsgáltak és először fel se akartak venni engem, mert azt mondták, hogy teljesen zárva van a méhszáj, és hogy nem lesz ebből szülés… Aztán, látva, hogy 3 percenként ott esek össze ahol vagyok, mégis felvettek… Adták fenekembe egy fájdalomcsillapítós szúrit és azt mondták, hogy alszok itt a szülőszobán egy jót és reggel haza megyek… A szúri, by the way, nagyon jó volt… tuti, hogy alkoholos volt mert jó becsiccsentem tőle))))….
Vártunk 2 órát, tényleg kicsit elviselhetőbbek /hi hi… én hülye/ lettek a fájások.. és a páromat hazaengedve lefeküdtem aludni.. Na és akkor kezdődött az egész… 1 perces fájásokkal hajnali 1-30-től reggel 4-45ig… Úgy, hogy a „szülésznőm” végigaludta az éjszakát a szomszéd szobában…/OLYAN PIPA VOLTAM/ 2x jött megvizsgálni… Először semmit sem tágultam… 4-45re sikerült 2 újnyira… Akkor már tudtak segíteni rajtam… /pedig nekem az is nagy segítség lett volna, ha mellettem van ez a nő.. vagy akárki…/ 4-45-kor burkot repesztett…akkor derült ki, hogy MaxBaby bekakilt odabent ezért szeretne kijönni idő előtt… Ja… burok repesztés után és szülésig a szülésznőm EGYSZER cserélt alattam lepedőt!!! /olyan elhagyottnak, tehetetlenek éreztem magam mint még soha…/
Azt tanácsolták, kérjek edát, mert pihennem kell szülés előtt… Kaptam 2 adagot, ezek egy-egy órát hatottak… Mellé kaptam tágulás elősegítő gyógyszert, mert még mindig nem tágultam eléggé… Sőt… azt mondták, hogy lehet, hogy császár lesz belőle…
Időközben hívták a dokimat/ Kosztin dokit/ én hívtam a páromat…
7-30ra elment a fájdalomcsillapító hatása…. BRUTÁLIS volt…. Ja… és még mindig se szülésznő… se doki.. se párom… csak a szülésznőm beszólt, hogy most jó tenne, ha felváltva jobb és bal oldallomon vajúdnék… Aha… leírhatatlan fájdalom…. Háton sokkal „könnyebb”
9-15-re beért a doki /hétfő reggeli dugók/ és rögtön elkezdtünk szülni… Arra már nem emlékszem kristálytisztán, mert NAGYON fájt… Kicsit később beért a párom is /ez az átkozott közlekedés…/ … a fejemet és a jobb lábamat „kezelte”…. És olyan volt a szeme… olyan volt a szeme… Soha nem láttam és már, szerintem, soha többé nem is fogom látni ennyi szeretettet és együttérzést és sajnálatot az Ő szemében…
Hívták hozzánk gyerekdokit, hogy leszívhassa Max orrát, torkát a zöld magzatvíztől…
9-45kor Max kibújt!!! Rátettek a hasamra…. Leírhatatlan érzés…………………………
Ott hagyták minket hármasban… Aztán Párom elment fürdetni a fiát)))… Engem lemosták és elvittek pisilni.. mert kellett a szülőszoba – nagy lett a forgalom 8 kismama jött vajúdva….
Jah! Egyben TÖKÉLETES volt a szülésznőm… nem repedtem és nem kellett vágni…!!! Ezért mindent megbocsátok neki! És köszönöm szépen!
Levittek minket a szülészetre…
Első nap tökéletes volt… mindenki boldog! Max egészséges, nem éhes, alszik!
A bajok másnap kezdődtek…
Ez a „bababarátság” az agyukra ment…. SOHA… de SOHA többé nem megyek bababarát korházba!
Nem volt tejem… most sincs sok… akkor még nem volt szinte semmi… Üvöltött a gyermekem… Olyan éhes volt… És a nővérkék azt mondogatták, hogy olyan nincs, hogy nincs tej… tessék fejni… szoptatni… nem adunk neki semmit…
Csak a mások éjszaka VÉGRE megmértek 40 perces szoptatás előtt és utána… és kiderült, hogy 10m-t evett… Akkor adtak neki anyatejet… Aztán a következő etetésnél kezdődött minden újra…
Ja… ezt elmeséltem edzőmnek, akinek a felesége is Istvánban szült… Azt mondta neki se volt teje az elején.. nem adták pótlást a gyereknek és……. Kiszáradt… Győnörű…
Szóval… ha tapasztalt anyuka lettem volna vittem volna magammal legalább egy üveg babavizet… vagy tápszert… vagy valami… De még egyszer látni a gyermekemet órákon keresztül üvölteni éhségtől… Soha… És hát ezek a „bababarátok” honnan vettek, hogy ettől a stressztől több lesz a tejem…. Nem tudom… Megváltás volt haza jönni…
Most már jól vagyunk… Max nagyon jó baba!!! Eszik, alszik! Mint egy svájci óra… 3 óránként!))) Imádja a cumit!!! Imád fürödni! Tej még mindig nincs sok…. De, remélem, ez még változni fog!