Sziasztok!
köszi a véleményeket, tapasztalatmegosztásokat a játékokkal kapcsolatban!!!!!!!!!!!!!!
Olyan sok jót írtatok, s jó, hogy mindenki picit mást, ebből is látszik, hogy mindenkinek sikerült gyerektől, életkortól, mentalistástól, stb. függően megvalósítani az elképzeléseit
Kettő nyomkodós-"zenélős"-t tegnap sikeresen visszaadtunk az anyósomnak; azért mertem, mert használtan hozta őket, kölcsönben, s úgy lett, ahogy sejtettem, nem sértődött meg, abszolút tiszteletben tartja a hozzáállásomat. Azt is bevallotta, hogy ő is utálta a hülye játékokat (csak nyilván ő mást tartott haszontalannak anno, mint én most) , s gondban volt, vele, kinek hogyan mondja meg, hogy ilyet ne. Szóval ő már járt ebben a cipőben, ezért eszébe sem jutott neheztelni. Nagy megkönnyebbülés volt!!!
Egy-két hete, mióta felmerült ez a téma, próbálom finoman beadni a rokonoknak és barátoknak, mi a véleményem a nyomkodós játékokról, s úgy tűnik, sértődés nélkül veszik az adást, és még hibbantnak sem tartanak nagyon, mert eddig mindenki egyetérteni látszott
Nagyon tetszik, amit Pindi írt, hogy "nem szabad elrakni a beleegyezése nélkül, mert akkor ő sem fogja tisztelni mások tulajdonát".
GyeZsu, írtál az ajándékozó személyéről. Ami pl. a (használt vagy nemhasznált) ruhákat, vagy bármilyen használati tárgyat illet, azzal mi is úgy vagyunk, hogy bár nem mindig, de emlegetjük. Amit írtál, hogy úgy éreznéd, hogy a félretett játékkal együtt az embert is félretennéd... hmmm... igen, ez tényleg így van. És ez tiszteletlenség. Azt hiszem, ezért (is) próbálom megértetni a potenciális ajándékozókkal, hogy mit inkább ne, meg azért is hogy ne kelljen előttük nekünk, szülőknek sem hülye helyzetben éreznünk magunkat azzal, hogy megkapjuk a hülye játékot és 1. nem viselkedünk őszintén, és úgy teszünk, mintha tetszene, illetve nem teszünk úgy, hogy érezze, hogy nem igazán örülünk neki, és végül a szekrényben teljesedik be a sorsa VAGY 2. őszintén viselkedünk és az átadás pillanatában kerekperec megmondjuk, hogy ilyet ne (nekem ez nehéz lenne, mert -sajnos- nagyon utálok konfrontálódni
![Sad :-(](./images/smilies/icon_sad.gif)
(((, férjem kevésbé).
Szóval inkább próbálom megelőzni a majdani ilyen helyzeteket...
Egyébként pár hete a Szófia ('06-09-27) is kezd érdeklődni a nemjáték játékok iránt, ő is nagyon szereti az ásványvizes üvegeket egy kis folyadékkal benne. Kaptunk reklámajádékként anno egy 2.5 deci jó széles szájú Jana-t, az az egyik kedvence, mert nagyon kézreáll neki, s abból múlt héten megtanítottam rendesen üvegből inni is , úgy ahogy a nagyok is csinálják, s nem bekapva az egész száját az üvegnek (erre a papája most különösen büszke).
S bár néhányan talán nem a legjobb ötletnek tartják, de egyszer valahogy a kezébe keveredett a szabócenti, s annyira jól elvolt vele, rágta vég nélkül, hogy nem volt szívem elvenni tőle (bár lehet, másnak én is azt mondatm volna, hogy ez akár veszélyes is lehet). Aztán odáig fajult a dolog, hogy végül lesikáltam, hogy legalább tiszta legyen, s most bekerült a játékok közé. Egyelőre nem tartom veszélyforrásnak, mert a nap minden percében együtt vagyunk (nagyon-nagyon ritkán van olyan, hogy magára hagyom egy fél percre), s így nem tud annyira beletekeredni, hogy kárt tegyen magában...
A cinről egyelőre letettem a javaslatok alapján
Xilofont írtatok többen, a Pindi által küldött Katica-linken láttam több darabot, is. Mi két éve vettünk ajándékba, akkor egy hangszerboltan. Na, az nem volt hamis.
Viki