Sziasztok!
Hol van mindenki????
Tegnap én sem jöttem, még a gépet sem kapcsoltam be, mert szóltak, hogy reggel jön végre a szántó. Már fél 8-tól haptákban álltam, egész nap, azt hiszitek elvégezte végre a munkáját????? Áááááááá
Reggelről kiszedtem az évelőket (sóska stb), mert pont ott ástunk, ahol eddig fordulni szokott, és új helyet kellett csinálnom. Nem tudom marad-e belőlük valami így kiszedve…
Gabi!
Ha minden igaz, most majd gyártok neked olvasnivalót.
Első hetekben a maratoni szopik alatt annyit olvastam én is! Még a neten is viszonylag sokat, de inkább feküdtünk és így, kényelmesen falhattam a könyveket.
Beájulós kép a kedvencem!
Virágok:
Nekem csak egy muskátlim van, tavalyról maradt vmi csodálatos módon, mert még egy évben sem sikerült áttelelteni őket, így most nagyon hepi vagyok! Meg van két viharvert szerelemvirágom, azok már kint vannak –férjem jóvoltából… Majd ládákba szeretnék egynyáriakat, de még nincs nagy kínálat. A nagylánnyal már tervezgetjük a színeket..
Kapálás: ejnye-bejnye, gyermekágyas kismami, mit csinálsz?!
Férjed-szakál: én emberem is bozontos most.
Nyáron növesztett szakált magának, ahogy szabin volt, fazonra vágta, és olyan jól állt neki, hogy kértük hagyja meg. A pici születésénél ő is vissza akart vedleni simabőrűvé, de aztán mégis így maradt.
Nem szúr, inkább csikiz.
Őt is „öregíti” egyébként – bevallom, én ezért is hagyattam meg vele, legalább annyinak látszódjon már mint én!
Szuzy!
Alváslabor: Pesten csinálják, gyermekkórházban. Műszerekkel vizsgálják az alvás közbeni viselkedést, életfunkciókat meg ki tudja miket. Mondjuk olyan esetekben, amikor már elég nagy gondot okoz, hogy a kisgyerek nem alszik éjjel és nem tudnak rájönni az okára. Nálatok ugye most fognövekedés van, ez okozhat gondokat, meg 1 éves korukig sokat fejlődnek a babák még… Csak kérdeztem a múltkor. De ha gondolod, nézz utána a neten.
Timi!
Nekem inkább azért szól a férjem, hogy üljek már a gép elé, mert küldött vmit (már pár napja) és nem néztem meg, vagy vminek utána kell járni.
A bnetezés igazából tök minimális idő, mikor idejutok végre, gyorsan beírom a mondókámat, és ez áltban hétköznap napközben van, nem is tud róla.
Ha otthon van a család eszembe sem jut a szgép, mindig annyi minden más van.
Múltkor Ildi írta, hogy vmelyik fórumon 3 gyerekes anyuka egész nap netezget…:shock:
Hááát, nem tudom.
Én, ha tehetném sem csinálnám, de ő tudja hogyan osztja be az idejét. Ha tehetném, hogy legalább havi egyszer hívjak egy takarítót (amit csak azért nem lehet, mert annyira megszólnának érte a környezetemben, hogy ennyit nem ér), a fennmaradó időt így gondolatban már vagy tucatnyi fontosabb dologra elosztottam. Én pl. elsősorban a családomra fordítanám, vagy más munkákat végeznék a ház körül, elmennék futni v. úszni (végre, mert annyira vágyom egy kis mozgásra), előkaparnám a jegyzeteimet, hogy csináljam a dolgozatokat legalább mert nagyon le vagyok maradva a sulival, vagy pótolnám a privát levelezésemben a lemaradásaimat…… szóval, bármilyen kellemes is egy jó csapatban beszélgetni a neten
, naphosszat tuti nem tudnám csinálni. (Csak zárójelben: én nem is bírok órákig egy helyben ülni, monitort nézni – tv-t sem, nem is köt le és nagyon fáraszt.
)
Gyorsan még egy kicsit rólunk, mert ébredezik a pici és majd megyünk el….
Képzeljétek, múlt héten alkalmam nyílt kipróbálni, milyen lenne, ha dolgoznék. 3 napom volt úgy, hogy reggel kelés, pancsi, öltözés, evés, lakás pánikszerű elhagyása majd utazás a városba, gyerekleadás, ezután kb. 7-8 órás egész napi megnemállás, gyerekösszeszedés, hazautazás, vacsikészítés, vmi rendrakásféle, pancsi – vacsi, férjmegvárás, ágybazuhanás. Na, az 1. nap kb 6-kor már azt hittem kipurcanok
. De a másik két napom már könyebb volt, hozzászoktam. A negyedik napon otthon voltam, próbáltam pótolni a főzést, mosást, takarítást, még az 5. napon is, de a 6-dikon már csak bámultam ki a fejemből, mint a zombi….(ja, meg ettem egész nap, pótoltam a heti mulasztást)
De azért jó volt!
Azért jött ki így mert besegítettem anyumnak az egyik rendezvényén. Iparművészeti jellegű ruhákból szervezett egy bemutatót, és én is felvonultattam néhány szép darabot. Nem akartam elvállalni ( azért önkritika is van a világon
), de a nagy méretekre nem talált senkit, és ennyivel (meg még sokkal többel) tartozom neki. Szerencsére nagyon jól sikerült a bemutató, nem rontottam a színvonalat és nekem is jó kikapcsolódás volt a hétköznapi taposómalomból.
Közben a bébi megtízóraizott, sőt már a fél karomat is lerágta, úgyhogy megyek...