Lilla születéstörténete vagymi... ezt még a hazajövetel után írtam, gondolom már vannak benne elavult dolgok is
***
Azt ha jól emlékszem még írtam, hogy iszonyúan görcsöl a vesém és a dokik a sok víz ivásán kívül semmit sem tudtak segíteni. Hát, hétfőre úgy elfajult a helyzet, hogy elkezdtem vérezni. Fel is hívtam a dokim aki szabin volt de mondta, hogy SOS menjek be az ügyeletbe, hogy megnézzék mi is ez. 99%, hogy sima tágulási vérzés ami teljesen normális, de mivel terhesség alatt nem megengedett a vérzés ezért mindenképp menjek be a kórházba.
Bementem, ahol épp az egyik dokinő ügyelt (ritka hangulatember - eddig nem sok jót hallottam emiatt róla). Ő megnézett és újra megultrahangoztak ahol a vesemedencémben már mindkét oldalon tágulatokat stb. találtak. Na ennek fele sem tréfa, azonnal befekvés a kórházba, irány az urológia. Ott jófej volt a doki, megnyugtatott, hogy szerinte a méhem nyomhat valamit - esetleg vesekövem van de ha megszületik a baba akkor elmúlik, addig nyugodtan szedjek no-spát. Na itt kiakadtam, hogy ezt miért nem tudták szombaton mondani - akkor megspóroltam volna néhány falkaparósan görcsölős napot ami alatt a nap 24 órájában kőkemény volt a hasam...
Na ezek után azonnal kaptam egy no-spa - Algopirin mixet a fenekembe... és csodák csodájára egyszercsak mintha elfújták volna a csütörtök óta tartó fájdalmat. Kaptam egy doboz no-spát és onnantól kezdve Hawaii volt:) A bibi csak az volt, hogy mivel már napok óta nem ettem + görcsöltem, iszonyú székrekedésem volt amit még a jó kis kórházi hashajtók se tudtak megmoccantani... Szóval a lényeg az, hogy fogalmam sem volt mikor engednek haza, a dokim már ígérgetni se mert. Ja. És a hasamat sasolta állandóan, hogy miért ilyen kemény (miért - miért... mert már napok óta folyamatosan görcsöltem).
Szerdán reggel elkezdett fájni a hátam én meg jól beijedtem, hogy hűha, megint jön a vesegörcs. Na akkor sétáltam egy nagyot a gyönyörű időben (kb. 1,5 km) a kórház kertjében - a hátfájás nem igazán javult, de nem is volt zavaró, kb. olyan volt mintha elzsibbadtam volna. Egész délután jógagyakorlatoztam, hátha múlik. Délután a férjemmel is lenyomtam vagy 2-2,5 km. sétát...
Hajnalban már nem igazán volt kényelmes az oldalamon feküdni, forgolódtam egy sort - aztán inkább kimentem a WC-re, hátha utána már jobban fogok aludni - épp kiértem amikor elkezdett folyni valami - na mondom, bepisilni nem szoktam, ez gyanús. Roham vissza az ágyba, azonnal nővérhívó - hogy mondja meg, hogy mi a jele a magzatvíz folyásnak mert valami fura jön belőlem. A nővér először mondta, hogy feküdjek vissza és kész. Aztán rákérdezett, hogy van-e valami más bajom is, mondtam, hogy igazából semmi, csak fura volt, hogy keményedtem és utána jött a víz. Na akkor mondta, hogy jó, akkor fogjam meg a mappám a papírjaimmal és sétáljak át a szülészetre ott majd megmondják, mi a helyzet. Hát a helyzet az volt, hogy folyt a magzatvíz és már egy ujjnyira tág volt a külső méhszáj (ez 4:15-kor volt). Na akkor visszaküldtek a cuccaimért a szobámba és mondták, hogy pakoljam össze a többit is mert szülés után már másik szobába fogok költözni. Átcuccoltam, aztán előkészítettek stb. Na akkor szóltam a férjemnek, hogy készülődjön, de nem kell sietni mert a doki szerint ez még marha sokáig tart és én annyira az elején vagyok, hogy csak na, úgyhogy még a dokimnak sem szólnak inkább.
A férjem úgy 1/2 7 körül ért oda, még akkor sem éreztem semmi különöset, de ha egyszer azt mondták, hogy szülök, akkor szülök
Ekkor már 2 ujjnyira nyitva voltam asszem és a fájások is elindultak (alig érezhetően). A dokim is megérkezett.
Jófej volt, kérdezte, hogy akkor most mi van... mondtam neki, hogy szülök
Hátha addig nem vette észre
A fájások tankönyvszerűek voltak az NST szerint, a doki meg mondta, hogy még messze van azért a vége... Jókat beszélgettünk a szülésznővel (fiatal lány volt, aki csak lesett, hogy milyen jógás praktikákat művelek a vajúdás alatt:) Mondta, hogy na most ő is csak tanul és figyel:) Közben kétpofára nyomtam a csokit (jipiii... végre:)))))))))
Közben 3 ujjnyi lett a méhszáj, a dokim mondta, hogy mehet a kád ha akarom - naná... akkor már kezdtek iszonyúan bedurvulni a fájások, alig tudtam kontrollálni a légzésem. Na a kád borzalmas volt - tényleg... . Nem tudtam hova kapaszkodni, a víz sem volt elég meleg... grrrr... nagynehezen kimenekültem belőle (nehéz volt, addigra már iszonyúan sűrűn jöttek a fájások - néha még a hasam is hullámzott). Na akkor átmásztam a szülőkerékbe - hát az valami zseniális találmány... Ott vertem a fejem a falba, hogy nem próbáltam ki már hamarabb... Iszonyú kényelmes volt, marha jól lehetett benne kapaszkodni, egyszóval zseniális volt (megjegyzés: sem a dokimnál, sem a szülésznőnél nem szült még senki benne, a kórházban is egy kézen meg lehet számolni azoknak a számát akik abban szültek eddig... a dokik sem propagálják igazán mert nekik gugolniuk kell végig - vagy majdnem hasalni:) Mondjuk ilyenből asszem összesen 2 van az egész országban - és szerencsére az egyik pont itt volt.
Ott ücsörgök, levegőért kapkodok, erre bejön a dokim szép zöldbe öltözve. A férjem kérdezi tőle, hogy na, úgy látja itt készül valami - a doki meg csak legyintett, hogy á, messze van még. Azért mondta, hogy azért majd szóljak, ha székelési ingerem jöm majd valamikor. Mondtam neki, hogy hát nekem már a kád óta folyamatosan az van...
Na akkor derült ki, hogy itt a vége, jön a kitolás... Onnan már pillanatok alatt mentek a dolgok.
Sajna kicsit túl gyorsan, mert közben szépen megsérült a méhszájam + a hüvely is (a baba szépen felsértette), a gyors szülés miatt gátmetszés is kellett + az még szépen tovább is repedt...
Mondjuk a foltozásból tényleg alig jutott el valami az agyamig, mert közben végig a kezemben lehetett Lilla, úgyhogy nem is volt időm másra figyelni
A lényeg egyébként az, hogy szerintem könnyű volt a szülés, az utolsó előtti szakasz kivételével durván fájdalmasnak sem igazán mondanám (hála a fájások közti szüneteknek az összeset szépen ki lehetett pihenni), az utolsó előtti szakasz meg szerintem nem tartott olyan sokáig, hogy elviselhetetlen legyen... A gátsebem meg szépen gyógyul, fájni utána sem fájt, inkább kellemetlennek mondanám (csak nem tzudom mivel lehetne gyorsítani a gyógyulást). Ja. Én nem kértem semmi fájdalomcsillapítót / EDA-t és ennek így utólag is nagyon örülök. Végig teljesen magamnál voltam, pontosan tudtam mikor mi történik, teljesen jól tudtam kontrollálni a légzésem és így tompítani a fájásokat stb. viszont a kitolásnál pontosan tudtam követni amit kértek és tökéletesen el tudtam találni mikor és hogy kéne nyomnom/visszatartanom ami szerintem nagyon jó volt. Szóval a következőnél se lesz EDA.
Ja, apás szülés: a férjem oda volt meg vissza, hogy ő ezt semmiért sem cserélte volna el, hatalmas élmény volt neki, hála a szülésre felkészítő tanfolyamnak teljesen képben volt, végig ott adagolta nekem a homeós gyógyszereket stb. (Pedig ő speciel a komplett összevarrásomat stb. végignézte - és közben még evett is
(tudom, kicsit perverz de mondta, hogy érezte, hogy esik a cukra és ha ott összeesik soha nem vakarja le magáról, hogy az a vér miatt volt:)))))))
Ami szuper volt: ez szerintem egy igazi háborítatlan szülés volt. Talán ha kétszer vizsgáltak közben - azt is csak akkor amikor én mondtam, hogy ok, most lehet, az NST-ből is 2 volt, egyébként meg csak néha néztek szívhangot (utánam rohangáltak valami kütyüvel) ha én azt mondtam, hogy most lehet, ezen kívül a szülésnél senki sem piszkált, a szülésznő is csak pislogott mert látta, hogy nincs rá szükség, a dokim is csak néha nézett be, hogy ne zavarjon. Sajna antibiotikumot kellett adni mert több mint 6 órája kezdett folyni a magzatvíz, aminél a dokim be akart kötni valami izét a vénámba de amikor mondtam neki, hogy ne kössön be nekem olyat akkor nem kötött és simán beadta az antibacit.
Szóval tényleg nagy élmény volt
A kórház viszont kikészített
Nem tudtam aludni, a dokik meg ránk se néztek a 4 napos ünnep alatt (az enyém is szabin volt), minden nap 10* kértem, hogy vágják fel végre Lilla nyelvét (kicsit le volt tapadva de mivel ez szerintük minimális volt és nem zavarta a szopizásban ezért nem siettették a dolgot - amit megjegyzem a véresre csócsált mellbimbóm bánt) ... amit végül a hazajövetel napján csináltak meg.
Hála a jó égnek Lilla alvókája nagykönyv szerinti, ritka nyugodt baba, alig sír, alig hisztizik (igazából ha kap kaját és azonnal tornáztatjuk ha elkezd fájni a hasa akkor soha), éjjel is alszik, max. 1-2 alkalommal kell fel (min. egy órás menetek mert ha nem mozgatom kajálás után és nem tud rottyantani akkor fáj a hasa úgyhogy ezt hozzá kell számolni a szoptatási időhöz), úgyhogy az etetések közti szünetekben talán végre sikerült nagyjából kipihennem magam (szerintem a vesegörcsök miatt már majdnem 2 hete nem aludtam).
Mondjuk én nem bánnám ha gyakrabban enne, mert tegnap is nekünk kellett 3 óránként ébresztgetnünk, de szépen kakil (a nyakig xaros az azt hiszem jó kifejezés a teljesítményére:), jó erős baba (a gyerekorvos szerint kész életveszély, nehogy egy pillanatra is felügyelet nélkül hagyjuk az ágyon, mert tutira le fog róla mászni:))) így nem igazán aggódunk emiatt - és nem is méricskéljük. A védőnő is csak annyit mondott, hogy azért hetente egyszer ha tudjuk mérjük, de amíg elégedett és sok a kakija addig biztos, hogy jól érzi magát. Mondjuk azt nem bánnám, ha több tejem lenne de Lilla olyan furán eszik (egy etetés kb. 3 kisebb etetésből áll, a 3. után szokott elégedetten kidőlni - az első után általában csuklik, a 2. után meg jól meg kell mozgatni a hasát, hogy ne fájjon neki), hogy nem merem rögtön kajálás után lefejni a maradékot.
Ja igen. Én egyébként a lefejt tejet a fürdetővizébe öntöm - azt használjuk a gyógyszertári fürdetőkrém helyett. A védőnő meg is lepődött, hogy neki nem olyan száraz a bőre minta kisbabáké általában
Úgyhogy amíg van felesleges tejem az megy a fürdetővízbe... Mondjuk nincs is annyi lefejt tejem, hogy azt érdemes lenne fagyasztani.
Na most ennyi:)
(azért ne kövezzetek meg mert én így, több mint egy hét után kipihentebb vagyok, mint terhesen
Én most arra edzek, hogy mi lesz ha Lillának is kinyílik a csipája és ő is üvölteni kezd
(na jó - ha jön a hidegfront azt azért mi is észrevesszük, az elmúlt 2 éjszaka alig hagyott aludni - aztán ma éjjel szerencsére megkegyelmezett és 8-ig húzta a lóbőrt egyetlen jó nagy éjszakai kajálással:) (tudom, tudom... max. egy kajáltatást lehetne kihagyni... de semmi kedvem éjjel egy órán át ébresztgetni, hogy egyen végre. Ha éhes úgyis ébreszt)
Ja... nekem az első héten a férjem volt a segítségem, teljesen körbeugrált. Mást nem is viseltem volna el. Anyósom egyszer jött fel, alig vártam, hogy eltűnjön. Direkt itt ragadt a fürdetésre és végig beleszólt a dologba - amit hagytam a francba de az tuti, hogy ezt nem fogja még egyszer eljátszani mert elhajtom... (azt mondtam neki, hogy engem most fárasztanak a látogatók - amit tudomásul is vett aztán itt ragadt...). A szüleim szerencsére tapintatosak, még nem jöttek - ma fognak jönni egyszer de mondták, hogy csak addig maradnak amíg nem zavarnak. (a kórházba is ők jártak be, hordták a kaját aztán szépen mentek is haza, hogy hagyjanak pihenni... hála a jó égnek az anyós nem jött be a kórházba:)