Bobek!
Gratulálok! A mi babánk 5 hetes és 5 mm-es! Vigyázz nagyon rá!
Új privát üzeneted érkezett!
2007.03.14 18:56
Anubias, tudom ám, hogy sok a magánrendelő nőgyógyász, csak sajna a családi kassza kiapadt.. Nincs tovább, nem mehetek egy darabig magánrendelésre. Ez van. Pedig most van az első menzeszem, és kezdek idegeskedni, mert 10 napja megvan, és nem gyengül a fránya.. A fogigátlóból pedig már csak 11 szem van vissza. Hogy lesz ez így, nem tudom... 
2007.03.14 20:29
Zsálya!
Teljesen megértelek,én is szelektálni kényszerültem anyagi okok miatt,pedig szerettem volna elmenni egy halom vizsgálatra,de sajnos nem tehetem meg,csak a legfontosabbakat szorítjuk ki valahogy.Akkor viszont tényleg az marad,hogy válts házidokit.Érdeklődj az ismerősöktől,és ha ajánlanak valakit hívd fel és mondd el neki hogy jártál.Ha vállal és hajlandó felírni,akkor válts.Egyszerűen csak be kell menned és kikérheted a kartonod.Nagyon felháborító,hogy az ember ilyen helyzetbe kerül.Azt nem teljesen értem,hogy még van 11 szem bogyó és menstruálsz?Ez hogy lehet.És hogy már 10 napja? Ez szerintem nem túl jó.A nőgyógyászt kérdezted? Ha nem magánhoz mész,azért az is köteles ellátni,megvizsgálni...Legalábbis nagyon remélem.
Eszter
Teljesen megértelek,én is szelektálni kényszerültem anyagi okok miatt,pedig szerettem volna elmenni egy halom vizsgálatra,de sajnos nem tehetem meg,csak a legfontosabbakat szorítjuk ki valahogy.Akkor viszont tényleg az marad,hogy válts házidokit.Érdeklődj az ismerősöktől,és ha ajánlanak valakit hívd fel és mondd el neki hogy jártál.Ha vállal és hajlandó felírni,akkor válts.Egyszerűen csak be kell menned és kikérheted a kartonod.Nagyon felháborító,hogy az ember ilyen helyzetbe kerül.Azt nem teljesen értem,hogy még van 11 szem bogyó és menstruálsz?Ez hogy lehet.És hogy már 10 napja? Ez szerintem nem túl jó.A nőgyógyászt kérdezted? Ha nem magánhoz mész,azért az is köteles ellátni,megvizsgálni...Legalábbis nagyon remélem.
Eszter
2007.03.14 22:19
Hát, igen, ez van. 03. 04.-én jött meg, elkezdtem a fogamzásgátlót, és azóta vérzek.. Olvastam, hogy az első menzesz lehet hosszabb, de hogy ennyivel? Ráadásul a műtét után is nagyon sokáig véreztem. Akkor is visszamentem, de nem találtak semmi kórosat, azt mondták, előfordul.
Gondoltam 2 hét még belefér, de ha hétfőre sem múlik el, akkor visszamegyek ahoz, aki műtött. Ő kedden rendel. Szóval most épp idegeskedek.. Komolyan, már azon lepődnék meg, ha egyszer minden rendben lenne.. A körzeti orvos váltáson pedig most tényleg elgondolkodtam, mert még ráadásul más miatt is jól összekaptunk. Egy krónikus betegség miatt járna nekem adókedvezmény, de mivel ő nem biztos benne, nem írta alá a papírt. Szóval most mehetek szakorvoshoz, megint fizethetek vizitdíjat, és várhatok órákat, azért mert ő nem tudja.. Persze könnyebb lett volna, ha felveszi a telefont, és megkérdezi..
Gondoltam 2 hét még belefér, de ha hétfőre sem múlik el, akkor visszamegyek ahoz, aki műtött. Ő kedden rendel. Szóval most épp idegeskedek.. Komolyan, már azon lepődnék meg, ha egyszer minden rendben lenne.. A körzeti orvos váltáson pedig most tényleg elgondolkodtam, mert még ráadásul más miatt is jól összekaptunk. Egy krónikus betegség miatt járna nekem adókedvezmény, de mivel ő nem biztos benne, nem írta alá a papírt. Szóval most mehetek szakorvoshoz, megint fizethetek vizitdíjat, és várhatok órákat, azért mert ő nem tudja.. Persze könnyebb lett volna, ha felveszi a telefont, és megkérdezi..
2007.03.15 07:04
Zsálya: Hát, nem irigyellek! Amit Anubias mondott, fogadd meg! Szerintem sem árt átgondolnod a házidoki dolgot..... Ilyen makacs csak egy összvér lehet, nem egy orvos!!! Látszik, hogy nem a beteg érdekeit nézi! Az én dokim annyira édi! órákon át nézegeti a könyvecskéit, hogy biztos ami tuti, nehogy egy kismamának olyan gyógyszert adjon, amit nem lehet.... Pedig tudja fejből.... de a megerősítés fontos... néha az idegeimre megy az alaposságával, de inkább ilyen legyen! Szóval szerintem is válts! A mesi szerintem is túl hosszú. Két hétig azért már ne tartson!!!! Szerintem vm. hormongond lehet a háttérben. Nálam is volt ilyen. Csak fordítva. Én abbahagytam a gyógyszert és egy évig nem jött meg..... olyan beteg voltam, majd fölborultam! Szerintem is menj vissza a nőgyógyászhoz, és mondd el neki, hogy úgy érzed ez nem természetes dolog, és találjon ki valamit. Ő az orvos.... Az a tapasztalatom, amúgy, hogy sokszor a helyi "ingyen" nőgyógyász empatikusabb és alaposabb, mint a magán..... ott sajnos előfordul, hogy háromszor is visszarendel csak hogy csengess neki..... a másiknak inkább az az érdeke, hogy meggyógyulj..... remélem ez nem igaz..... de sajna van ilyen tapasztalatom is.... Mondjátok, hogy nincs igazam!!! Mondjátok! Én is magánhoz járok.....
2007.03.15 09:19
Lányok!
Én doki kérdésben nagyon nehezen nyilatkozok jót,mert annyi a negatív tapasztalatom,hogy már nem bízok meg feltétel nélkül egy orvosban sem.Sajnos az a véleményem,hogy a magán dokik annak ellenére,hogy pénzt kapnak nem olyan lelkiismeretesek,mint lehetnének,nálunk viszont az SZTK-s nőgyógyászat egy vágóhíd és az orvosok sem emberek.
Tehát marad a magán,amit szintén úgy váltogatok,mint más a fehérneműt.Akkor most mit mondjak. 
Csak bízni tudok benne,hogy a mostani új nődokimban nem csalódok.De nekem sajna az jön be,hogy a neten mindennek utánaolvasok és kérdésekkel megyek dokihoz,aki ezek hatására egyetért velem,de ha nem kérdezek elsiklik a dolgok felett.Ez nagyon elkeserítő.
Zsálya!
Én hosszú évekig szedtem fogigátlót,és úgy tudom és tapasztaltam,hogy a szedése alatt a vérzés elmúlik,majd abbahagyásakor megvonásos vérzés jelentkezik a hormoncsökkenés eredményeként.ha mellette vérzel az nem jó,de én azt is megkérdőjelezem,hogy egy ilyen dolog után tényleg a fogigátló a legjobb módszer.Bár van sok érv,ami mellette szól. Én nem véreztem igazán a műszeres befejezés uán,csak barna pecsételésem volt egy hétig,de rögtön hőmérőzni kezdtem és így láttam,hogy pont ahogy szokott lett pé és 28 napos ciklus lett,mint mindíg,most van az első normál menstruációm és már kezdünk is próbálkozni,amihez kérlek titeket,hogy szorítsatok nekünk.Tehát a te eseted szerintem mindenképpen orvosi kezelést igényel,ne ilyedj meg,csak ne hagyd magad,én egyszer mensruáltam ilyen hosszan és kaptam rá gyógyszert,sajnos a nevét már nem tudom.Válts nőgyógyászt is.Ugye több van a rendelőben? Most menj egy másikhoz,ne hagyd magad,mert sajnos úgy néz ki különben nem törődnek az emberrel.
Eszter
Én doki kérdésben nagyon nehezen nyilatkozok jót,mert annyi a negatív tapasztalatom,hogy már nem bízok meg feltétel nélkül egy orvosban sem.Sajnos az a véleményem,hogy a magán dokik annak ellenére,hogy pénzt kapnak nem olyan lelkiismeretesek,mint lehetnének,nálunk viszont az SZTK-s nőgyógyászat egy vágóhíd és az orvosok sem emberek.
Tehát marad a magán,amit szintén úgy váltogatok,mint más a fehérneműt.Akkor most mit mondjak. Csak bízni tudok benne,hogy a mostani új nődokimban nem csalódok.De nekem sajna az jön be,hogy a neten mindennek utánaolvasok és kérdésekkel megyek dokihoz,aki ezek hatására egyetért velem,de ha nem kérdezek elsiklik a dolgok felett.Ez nagyon elkeserítő.
Zsálya!
Én hosszú évekig szedtem fogigátlót,és úgy tudom és tapasztaltam,hogy a szedése alatt a vérzés elmúlik,majd abbahagyásakor megvonásos vérzés jelentkezik a hormoncsökkenés eredményeként.ha mellette vérzel az nem jó,de én azt is megkérdőjelezem,hogy egy ilyen dolog után tényleg a fogigátló a legjobb módszer.Bár van sok érv,ami mellette szól.
Én nem véreztem igazán a műszeres befejezés uán,csak barna pecsételésem volt egy hétig,de rögtön hőmérőzni kezdtem és így láttam,hogy pont ahogy szokott lett pé és 28 napos ciklus lett,mint mindíg,most van az első normál menstruációm és már kezdünk is próbálkozni,amihez kérlek titeket,hogy szorítsatok nekünk.Tehát a te eseted szerintem mindenképpen orvosi kezelést igényel,ne ilyedj meg,csak ne hagyd magad,én egyszer mensruáltam ilyen hosszan és kaptam rá gyógyszert,sajnos a nevét már nem tudom.Válts nőgyógyászt is.Ugye több van a rendelőben? Most menj egy másikhoz,ne hagyd magad,mert sajnos úgy néz ki különben nem törődnek az emberrel.
Eszter
2007.03.15 09:37
Anubias!
Én nagyon drukkolok Neked!
Érdekes, én is úgy érzem, hogy a műszeres befejezés után 2 héttel már volt peteérésem. Persze csak egy hét múlva derül ki, hogy igazam volt-e.
Te hány hónapot hagytál ki? Én most azon gondolkozom, hogy várjak-e nyárig, vagy ne.
3 hónapnál többet biztos nem várok, mert nem érdemes. Erre bizonyíték a nagyobbik fiam.
Én nagyon drukkolok Neked!
Érdekes, én is úgy érzem, hogy a műszeres befejezés után 2 héttel már volt peteérésem. Persze csak egy hét múlva derül ki, hogy igazam volt-e.
Te hány hónapot hagytál ki? Én most azon gondolkozom, hogy várjak-e nyárig, vagy ne.
3 hónapnál többet biztos nem várok, mert nem érdemes. Erre bizonyíték a nagyobbik fiam.
Boeske
2007.03.15 09:49
Igazatok van, tényleg nehéz jó orvost találni.. Viszont kedden voltam belgyógyászaton és egy annyira rendes, idős főorvossal hozott össze a sors, hogy győztem csodálkozni, hogy ilyen létezik. 
Már csak egy normális nőgyógyász kellene.
Aki műtött, éppen azért írt fel fogamzásgátlót, mert elmodtam neki a régi ciklusaim hosszát, és szerinte ez volt a jó megoldás. Meg mivel nehezebben jött össze nekünk a baba, szerinte ez is segíthetett volna kicsit, hogy az első próbálkozós hónapok sikeresebbek leyenek. Ő nagyon jól elmondta, hittem neki.. Rendes is, járnék hozzá, csak egy kis kórházban dolozik, ahol épp most szüntetik meg a szülészetet.. Puff neki. Azért még jövő héten meglátogatom.. Azt hiszem, most át kell gondolnia ezt a fogamzásgátlós dolgot. Én is szedtem évekig, azért is vagyok kiakadva, mert akkor 3-4 napnál nem volt hosszabb a dolog..
Már csak egy normális nőgyógyász kellene.
Aki műtött, éppen azért írt fel fogamzásgátlót, mert elmodtam neki a régi ciklusaim hosszát, és szerinte ez volt a jó megoldás. Meg mivel nehezebben jött össze nekünk a baba, szerinte ez is segíthetett volna kicsit, hogy az első próbálkozós hónapok sikeresebbek leyenek. Ő nagyon jól elmondta, hittem neki.. Rendes is, járnék hozzá, csak egy kis kórházban dolozik, ahol épp most szüntetik meg a szülészetet..
Puff neki. Azért még jövő héten meglátogatom.. Azt hiszem, most át kell gondolnia ezt a fogamzásgátlós dolgot. Én is szedtem évekig, azért is vagyok kiakadva, mert akkor 3-4 napnál nem volt hosszabb a dolog..2007.03.15 11:53
Boeske!
Köszi a drukkot én nem hagytam ki semmmit.Febr.12-én volt a műsz.bef,akkor arra gondoltam,soha nem szeretnék terhes lenni,inkább örökbe szeretnék fogadni.Aztán ahogy teltek a napok és persze a család is hatott rám,már úgy éreztem,nem bírok várni.Volt 4 hét pihi a beavatkozás után,aztán kontroll és én simán elmondtam a dokinak,hogy próbálkozni szeretnénk.Nem akadt ki,azt mondta,hogy 3 hónap az optimális,de ha előbb lesz + tesztem,akkor a méhnyálkahártya felkészült és ha elmegy a baba az nem attól lesz,mert nem vártam.Már előre megbeszéltük,hogy kapok utrot,ahogy lesz + tesztem.Azóta is hőmérőzök és valamiért azt érzem,hogy nem csak mi várjuk ennyire türelmetlenül ezt a kisbabát,hanem ő is ennyire szeretne már jönni hozzánk.Ő volna a kis Karácsonyi ajándék.Pont mint 10 éve a fiam.Tudom,hogy most nem lehet baj,mint ahogy akkor valahogy azt éreztem,nem felhőtlen az öröm.Hiszek az érzéseimben és nagyon bizakodó vagyok.Itt a tavasz és az ,ujjászületik a természet és kívánom,hogy minannyiunkban keljen ki egy-egy(na jó akár több)kis élet.
Eszter
Köszi a drukkot én nem hagytam ki semmmit.Febr.12-én volt a műsz.bef,akkor arra gondoltam,soha nem szeretnék terhes lenni,inkább örökbe szeretnék fogadni.Aztán ahogy teltek a napok és persze a család is hatott rám,már úgy éreztem,nem bírok várni.Volt 4 hét pihi a beavatkozás után,aztán kontroll és én simán elmondtam a dokinak,hogy próbálkozni szeretnénk.Nem akadt ki,azt mondta,hogy 3 hónap az optimális,de ha előbb lesz + tesztem,akkor a méhnyálkahártya felkészült és ha elmegy a baba az nem attól lesz,mert nem vártam.Már előre megbeszéltük,hogy kapok utrot,ahogy lesz + tesztem.Azóta is hőmérőzök és valamiért azt érzem,hogy nem csak mi várjuk ennyire türelmetlenül ezt a kisbabát,hanem ő is ennyire szeretne már jönni hozzánk.Ő volna a kis Karácsonyi ajándék.Pont mint 10 éve a fiam.Tudom,hogy most nem lehet baj,mint ahogy akkor valahogy azt éreztem,nem felhőtlen az öröm.Hiszek az érzéseimben és nagyon bizakodó vagyok.Itt a tavasz és az ,ujjászületik a természet és kívánom,hogy minannyiunkban keljen ki egy-egy(na jó akár több)kis élet.
Eszter
2007.03.16 09:43
Lányok!
Szerintem az a legnagyobb baj, hogy a dokik a könnyebb utat választják.... ahhelyett, hogy kinyomoznák a baj valódi okát, inkább rád nyomják a fogamzásgátlót, ami persze rendezi a ciklusodat (jó esetben), de nem azért mert a hormonháztartásod beáll a maga rendjére, hanem mert az elvonásos vérzések pont jó időben jelentkeznek.... Roppant kényelmes, csak szerintem a probléma etussolása..... Mindamellett még kitalálnak nagy bölcsességeket is, hogy majd rendeződik a ciklusod ha szültél..... hát ja! Nekem még mindig van soxor, hogy 45 naponta jön meg.... Pedig azért négy gyerek az négy gyerek.... szóval azt hiszem én már szültem..... vagy mégsem ez a megoldás akkor..???
Igazság szerint a ciklikusság pontos bállítása a legnehezebb feladatok egyike.... nem is igazán megy a dokiknak......
Szerintem az a legnagyobb baj, hogy a dokik a könnyebb utat választják.... ahhelyett, hogy kinyomoznák a baj valódi okát, inkább rád nyomják a fogamzásgátlót, ami persze rendezi a ciklusodat (jó esetben), de nem azért mert a hormonháztartásod beáll a maga rendjére, hanem mert az elvonásos vérzések pont jó időben jelentkeznek.... Roppant kényelmes, csak szerintem a probléma etussolása..... Mindamellett még kitalálnak nagy bölcsességeket is, hogy majd rendeződik a ciklusod ha szültél..... hát ja! Nekem még mindig van soxor, hogy 45 naponta jön meg.... Pedig azért négy gyerek az négy gyerek.... szóval azt hiszem én már szültem..... vagy mégsem ez a megoldás akkor..???
Igazság szerint a ciklikusság pontos bállítása a legnehezebb feladatok egyike.... nem is igazán megy a dokiknak......
2007.03.16 13:36
Zsálya!
Hát akkor sajnos nem tudok segíteni. Remélem hamar rendeződik a dolog.
Végre sikerült férjecskémmel beszélni a jövőről. Olyan rendes, rám bízta, hogy mikor vágjunk bele újra. Szívem szerint én is rögtön próbálkoznék, mint Anubias, de ha az eszemre hallgatok, akkor várnom kellene júniusig. Addigra vége a vizsgaidőszaknak, na meg túlesünk a költözésen. Igaz, nem megyünk messzire (bővítjük a házat), de talán nem kéne pocakosan bútorokat tologatnom.
Szóval egy ideig most még csak drukkolni fogok Nektek a pálya széléről.
Hát akkor sajnos nem tudok segíteni. Remélem hamar rendeződik a dolog.
Végre sikerült férjecskémmel beszélni a jövőről. Olyan rendes, rám bízta, hogy mikor vágjunk bele újra. Szívem szerint én is rögtön próbálkoznék, mint Anubias, de ha az eszemre hallgatok, akkor várnom kellene júniusig. Addigra vége a vizsgaidőszaknak, na meg túlesünk a költözésen. Igaz, nem megyünk messzire (bővítjük a házat), de talán nem kéne pocakosan bútorokat tologatnom.
Szóval egy ideig most még csak drukkolni fogok Nektek a pálya széléről.
Boeske
2007.03.19 09:51
sziasztok
mar jo ideje olvasgatok itt a babaneten.olvasgattam mikor megjott a batorsagom h a ket es fel eves kisfiamnak tesot vallaljak,akkor is nezegettem ide mikor a szulinapom utani napon,febr. 12-en pozitiv lett a tesztem.aztan erre ket hettel vlh ide tevedtem,majd marcius 5en kiderult h ide is tartozom.a baboka egyszeruen nem volt ott.ures petezsak,itthon igy mondjak ugye?en mint latni japanban elek,a ferjem is japan,es mivel a szuleivel es az apja szuleivel meg a sogorommal elunk egy fedel alatt,igy semmi szinte semmi nem jott ugy ossze a csaladalapitasosdiban ah almodtam.kislanykent.
na marmost a szulokkel jol megvagyunk,a dediekkel is csak ketszer veszekedtem a negy ev alatt,tehat nagy gond nincs.de magyar,eu-i nokent nehez.nehez volt h egymagam lettem anya a kisfiam mellett,a ferjem sokat dolgozik dolgozott,es mivel a szuloi hazban elunk,sosem fog felnoni.ez az elso masfel-ket evben sok depresszio kozeli idoszakot hozott,soxor voltam ugy h a gyerkocom hibazott h ide szuletett hisz en sok hibat kovettem el.meg most is sajna elkovetem.tehat emiatt kellett batorsag h erezzem magam erosnek ket gyerkoc mamajava lenni.alkalmazkodtam,nem annak elek amit elvartam egy hazassagtol,a ferjemtol,mint a szerintem idealis apatol...es igy boldogok vagyunk.de pont ezert alllllati nehez neha h a kicsikem ugy dontott kesobb jon.egyik nap orulok mindannak ami van es amit atelhetek igy,masnap pl. ma keseru vagyok es szomoru es felek ujra nem lesz erom.nem akarom majd h legyen erom....
bocsika.hosszura sikeredtem.de olyan sok minden mas itt mint otthon orvosi szinten,emberekben,annyi minden van bennem...
mar jo ideje olvasgatok itt a babaneten.olvasgattam mikor megjott a batorsagom h a ket es fel eves kisfiamnak tesot vallaljak,akkor is nezegettem ide mikor a szulinapom utani napon,febr. 12-en pozitiv lett a tesztem.aztan erre ket hettel vlh ide tevedtem,majd marcius 5en kiderult h ide is tartozom.a baboka egyszeruen nem volt ott.ures petezsak,itthon igy mondjak ugye?en mint latni japanban elek,a ferjem is japan,es mivel a szuleivel es az apja szuleivel meg a sogorommal elunk egy fedel alatt,igy semmi szinte semmi nem jott ugy ossze a csaladalapitasosdiban ah almodtam.kislanykent.
na marmost a szulokkel jol megvagyunk,a dediekkel is csak ketszer veszekedtem a negy ev alatt,tehat nagy gond nincs.de magyar,eu-i nokent nehez.nehez volt h egymagam lettem anya a kisfiam mellett,a ferjem sokat dolgozik dolgozott,es mivel a szuloi hazban elunk,sosem fog felnoni.ez az elso masfel-ket evben sok depresszio kozeli idoszakot hozott,soxor voltam ugy h a gyerkocom hibazott h ide szuletett hisz en sok hibat kovettem el.meg most is sajna elkovetem.tehat emiatt kellett batorsag h erezzem magam erosnek ket gyerkoc mamajava lenni.alkalmazkodtam,nem annak elek amit elvartam egy hazassagtol,a ferjemtol,mint a szerintem idealis apatol...es igy boldogok vagyunk.de pont ezert alllllati nehez neha h a kicsikem ugy dontott kesobb jon.egyik nap orulok mindannak ami van es amit atelhetek igy,masnap pl. ma keseru vagyok es szomoru es felek ujra nem lesz erom.nem akarom majd h legyen erom....
bocsika.hosszura sikeredtem.de olyan sok minden mas itt mint otthon orvosi szinten,emberekben,annyi minden van bennem...
2007.03.19 10:23
Kedves Iruka! Ha van kedved, priviben szívesen beszélgetek veled! Ez egy nagyon különleges élethelyzet és gondolom irtózatosan nehéz. Az ilyen együtt élések áldatlan helyzeteket teremtenek, főleg, mert nálunk azért más a család szerepe az utóbbi száz évben legalábbis, és hát te már ebbe születtél bele. A sok elfojtott érzés és sérelem, hiába nyomod el magadban, és hiába kedvesek veled alapvetően, hosszú távon nem tesz jót neked. Írj még magadról, azzal legalább kicsit könnyebb lesz talán. A babókát nagyon sajnálom, én kétszer éltem ezt át mostanában.
Zora
2007.03.19 11:51
Sziasztok,
Nem kevés idő kellett ahhoz, hogy rászánjam magam, hogy írjak Nektek. Most erőt vettem magamon, és megosztom Veletek az én történetemet.
Mandala hívott közétek, és láttam, már írt is rólam pár gondolatot akkor.
Hű, hogy is kezdjem…
A férjemmel nagyon régen együtt vagyunk, nyáron lesz 12 éve (és 6,5 éve volt az esküvőnk). Már hosszú évek óta terveztük, hogy legyen kisbabánk, de csak nem akart megfoganni. Voltunk néhány dokinál, és hát kiderült, hogy igazából „ágyban, párnák közt” nagyon kevés esélyünk van, mert mindkettőnkkel gond van. Tudtuk, hogy lombik-programra kell mennünk, de valahogy mindig húztuk, halasztottuk a dolgot, de végre tavaly eljutottunk a Budai Meddőségi Centrumba. Az ottani vizsgálatok is alátámasztották a korábbi diagnózist, így szeptembertől már kaptam, illetve adtam magamnak a szurikat, és szeptember 22.-én megtörtént a beültetés. Alapvető felfogásomból adódóan nagyon pozitívan álltam a dolgokhoz, és nagyon bíztam a sikerben. És így is lett: elsőre sikerült. Elmondhatatlanul boldogok voltunk, főleg, hogy elsőre sikerült. Aztán az első UH-ból kiderült, hogy ketten vannak odabent. Merthogy mindkét beültetett embrió megtapadt, és fejlődésnek indult. Sajnos csak a 9. hét környékéig voltak együtt odabent, akkor az egyik babó felszívódott. Szomorúak voltunk persze, de továbbra is nagyon boldogok is, hiszen egy szívecske továbbra is dobogott a pocimban. Persze minden UH előtt a torkunkban dobogott a szívünk, hogy minden rendben van-e, jól fejlődik-e, és a szokásos kismama-izgalmak… Minden rendben volt. A 20. héten elmentünk 4 dimenziós UH-ra is, és ott derült ki, hogy kislányunk lesz. Röpködtünk szinte örömünkben – amúgy a férjem végig érezte, hogy kiscsaj lakik odabent. Szóval minden szépen és jól alakult, teljesen átlagos terhesség volt. Egészen a 24. hétig.
Február 24.-én délelőtt kezdődött, hogy néha-néha elkezdett görcsölni a pocim. Igazából – mivel első babánkat vártam -, fogalmam sem volt, hogy ez mi. Azt hittem, hogy csak egy kis gyomorrontás, vagy a szénsavas üdítő okozza, szóval nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Estére egyre gyakrabban éreztem a görcsöket, úgyhogy éjfél körül bementünk a közeli kórházba, ahol görcsoldót kaptam (illetve egy olyan gyógyszert, ami elvileg leállítja a koraszülést, ha ez az), megvizsgáltak, a méhszáj zárt volt, kisbabám szívhangja rendben. Hazamentünk, bevettem a gyógyszert. Sajnos semmit nem hatott. Továbbra is görcsöltem, pedig a gyógyszert már akkor több, mint 1,5 órája bevettem. Férjem betelefonált a kórházba, hogy akkor most mi legyen, mivel, akkor már kb. 10 percenként jöttek a görcsök. Ekkor azt tanácsolta az ottani nővérke, hogy vegyek be még 2 No-spát, és ne figyeljük az időt, próbáljak meg aludni… A következő fájások már 7 percenként jöttek. Ekkor már tudtuk, hogy nagy baj van, összeborulva zokogtunk a férjemmel. Aztán elmentem a mosdóba, és vettem észre, hogy vérzek. Gyorsan taxit hívtunk, és visszamentünk a kórházba. Újra megvizsgált az ügyeletes orvos, és mondta, hogy már 1 ujjnyira kitágultam, úgyhogy átkellene mennünk a II.női Klinikára, mert, ha bármi sansza van a babának az életre, akkor az ott van. Újra taxi, szegény taxist lesokkolta a párom, úgyhogy kb. 150 km/h-val száguldottunk át. Nekem óráknak tűnt, de gyakorlatilag kb. 10 perc alatt értünk oda. Ahogy kiszálltam a taxiból, már ömlött belőlem a vér. Azonnal megvizsgáltak, és mondták, hogy sürgős császármetszés lesz. Ekkor kb. 45-50 percen keresztül szurkáltak, merthogy 2 vénát kellett szúrni, de elég nehezen jött össze (tény, hogy nem vagyok egyszerű eset ezen a téren). Kb. tíz szúrásból jött össze a két használható véna. Persze ekkor már kb. 2-3 percenként jöttek a fájások, és már lelkileg is nagyon összetört voltam. Nagyon féltettem a kis emberkét, aki odabent lakott, és akit annyira szerettem. A párom is teljesen összeomlott, hiszen a műtőasztalon ott voltam én és a kislányunk is. Rettentően féltett minket.
Szóval nagy nehezen sikerült elaltatniuk – éppen egy fájás közben – majd 2007.02.25.-én, 6 óra 22 perckor megszületett a kislányunk, Emese. Mivel a terhességem még csak 24+3 volt, így rettentően picinykén érkezett: 590 gramm, és 30 cm volt. De élt. Természetesen azonnal a koraszülött intenzívre került, ahol minden lehetséges dolgot megtettek, amit csak lehetett. Sajnos a kislányunknak több baja is volt a nagyfokú értetlenségen kívül. Állítólag azért indult be a szülés, merthogy a méhen belül megfertőződött, és emiatt levált a méhlepény. Tehát küzdött a fertőzéssel, tüdőgyulladása és agyvérzése is volt, valamint ezeken kívül még 2 betegsége is, mely szintén abból adódott, hogy nagyon korán érkezett. A PIC-en mindent megtettek érte, amit csak orvosilag tudtak (minden tiszteletem az ott dolgozóknak), Emese is nagyon küzdött, de csak 7 napig bírta a kis szervezete.
Az utolsó napján – telefonon is érdeklődtünk-, és mondták, hogy rettentően gyenge állapotban van, korábban indultunk be hozzá – férjem javaslatára. Megérezte, hogy sietnünk kell.
Kb. ¾ 10-re értünk be. Akkor már csak egyet-kettőt dobbant a szívecskéje percenként. Megvárt minket. Ölünkben tarthattuk, adhattunk neki puszit, megsimogathattuk. Utoljára.
10 óra körül a kicsi lánykánk nem bírta tovább. Nagyon erős volt, hogy eddig is bírta. Büszkék vagyunk rá. A kis hős Emesénk.
A fájdalmunk leírhatatlan, és igazából nincs rá szó. Rengeteg a „miért”, de magyarázat, válasz nincs rá. Rettentően hiányzik a pocimból, és nincs perc, mikor ne gondolnék rá. Most még kismaminak kellene lennem, de gyászoló anya lettem. Pénteken lesz a temetése.
Iszonyat a lelki fájdalom. Annyira vártuk már Őt, és annyira szerettük már akkor, amikor kis sejtecskeként megmutatták a beültetés előtt. Olyan kegyetlen az élet.
Néha arról álmodozom, hogy nemsokára valaki felébreszt ebből az egész rémálomból. De minden nap azt igazolja, hogy ez tényleg megtörtént. És nem mással, velünk.
Egy biztos, hogy ha a férjem nem olyan, amilyen, akkor én már nem valószínű, hogy élnék. De érte érdemes. Eszméletlenül sokat köszönhetek neki, nagyon erős ember. Igazi társ. Nagyon sok nehéz percen átsegített, és megmutatta, hogy kell előre nézni.
Sokan kérdezik, hogy próbálkozunk-e majd még? A válasz: igen. Nem adjuk fel, mert szeretnénk családot. Igazit. Ami csak néhány percre adatott meg nekünk...
Nem kevés idő kellett ahhoz, hogy rászánjam magam, hogy írjak Nektek. Most erőt vettem magamon, és megosztom Veletek az én történetemet.
Mandala hívott közétek, és láttam, már írt is rólam pár gondolatot akkor.
Hű, hogy is kezdjem…
A férjemmel nagyon régen együtt vagyunk, nyáron lesz 12 éve (és 6,5 éve volt az esküvőnk). Már hosszú évek óta terveztük, hogy legyen kisbabánk, de csak nem akart megfoganni. Voltunk néhány dokinál, és hát kiderült, hogy igazából „ágyban, párnák közt” nagyon kevés esélyünk van, mert mindkettőnkkel gond van. Tudtuk, hogy lombik-programra kell mennünk, de valahogy mindig húztuk, halasztottuk a dolgot, de végre tavaly eljutottunk a Budai Meddőségi Centrumba. Az ottani vizsgálatok is alátámasztották a korábbi diagnózist, így szeptembertől már kaptam, illetve adtam magamnak a szurikat, és szeptember 22.-én megtörtént a beültetés. Alapvető felfogásomból adódóan nagyon pozitívan álltam a dolgokhoz, és nagyon bíztam a sikerben. És így is lett: elsőre sikerült. Elmondhatatlanul boldogok voltunk, főleg, hogy elsőre sikerült. Aztán az első UH-ból kiderült, hogy ketten vannak odabent. Merthogy mindkét beültetett embrió megtapadt, és fejlődésnek indult. Sajnos csak a 9. hét környékéig voltak együtt odabent, akkor az egyik babó felszívódott. Szomorúak voltunk persze, de továbbra is nagyon boldogok is, hiszen egy szívecske továbbra is dobogott a pocimban. Persze minden UH előtt a torkunkban dobogott a szívünk, hogy minden rendben van-e, jól fejlődik-e, és a szokásos kismama-izgalmak… Minden rendben volt. A 20. héten elmentünk 4 dimenziós UH-ra is, és ott derült ki, hogy kislányunk lesz. Röpködtünk szinte örömünkben – amúgy a férjem végig érezte, hogy kiscsaj lakik odabent. Szóval minden szépen és jól alakult, teljesen átlagos terhesség volt. Egészen a 24. hétig.
Február 24.-én délelőtt kezdődött, hogy néha-néha elkezdett görcsölni a pocim. Igazából – mivel első babánkat vártam -, fogalmam sem volt, hogy ez mi. Azt hittem, hogy csak egy kis gyomorrontás, vagy a szénsavas üdítő okozza, szóval nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Estére egyre gyakrabban éreztem a görcsöket, úgyhogy éjfél körül bementünk a közeli kórházba, ahol görcsoldót kaptam (illetve egy olyan gyógyszert, ami elvileg leállítja a koraszülést, ha ez az), megvizsgáltak, a méhszáj zárt volt, kisbabám szívhangja rendben. Hazamentünk, bevettem a gyógyszert. Sajnos semmit nem hatott. Továbbra is görcsöltem, pedig a gyógyszert már akkor több, mint 1,5 órája bevettem. Férjem betelefonált a kórházba, hogy akkor most mi legyen, mivel, akkor már kb. 10 percenként jöttek a görcsök. Ekkor azt tanácsolta az ottani nővérke, hogy vegyek be még 2 No-spát, és ne figyeljük az időt, próbáljak meg aludni… A következő fájások már 7 percenként jöttek. Ekkor már tudtuk, hogy nagy baj van, összeborulva zokogtunk a férjemmel. Aztán elmentem a mosdóba, és vettem észre, hogy vérzek. Gyorsan taxit hívtunk, és visszamentünk a kórházba. Újra megvizsgált az ügyeletes orvos, és mondta, hogy már 1 ujjnyira kitágultam, úgyhogy átkellene mennünk a II.női Klinikára, mert, ha bármi sansza van a babának az életre, akkor az ott van. Újra taxi, szegény taxist lesokkolta a párom, úgyhogy kb. 150 km/h-val száguldottunk át. Nekem óráknak tűnt, de gyakorlatilag kb. 10 perc alatt értünk oda. Ahogy kiszálltam a taxiból, már ömlött belőlem a vér. Azonnal megvizsgáltak, és mondták, hogy sürgős császármetszés lesz. Ekkor kb. 45-50 percen keresztül szurkáltak, merthogy 2 vénát kellett szúrni, de elég nehezen jött össze (tény, hogy nem vagyok egyszerű eset ezen a téren). Kb. tíz szúrásból jött össze a két használható véna. Persze ekkor már kb. 2-3 percenként jöttek a fájások, és már lelkileg is nagyon összetört voltam. Nagyon féltettem a kis emberkét, aki odabent lakott, és akit annyira szerettem. A párom is teljesen összeomlott, hiszen a műtőasztalon ott voltam én és a kislányunk is. Rettentően féltett minket.
Szóval nagy nehezen sikerült elaltatniuk – éppen egy fájás közben – majd 2007.02.25.-én, 6 óra 22 perckor megszületett a kislányunk, Emese. Mivel a terhességem még csak 24+3 volt, így rettentően picinykén érkezett: 590 gramm, és 30 cm volt. De élt. Természetesen azonnal a koraszülött intenzívre került, ahol minden lehetséges dolgot megtettek, amit csak lehetett. Sajnos a kislányunknak több baja is volt a nagyfokú értetlenségen kívül. Állítólag azért indult be a szülés, merthogy a méhen belül megfertőződött, és emiatt levált a méhlepény. Tehát küzdött a fertőzéssel, tüdőgyulladása és agyvérzése is volt, valamint ezeken kívül még 2 betegsége is, mely szintén abból adódott, hogy nagyon korán érkezett. A PIC-en mindent megtettek érte, amit csak orvosilag tudtak (minden tiszteletem az ott dolgozóknak), Emese is nagyon küzdött, de csak 7 napig bírta a kis szervezete.
Az utolsó napján – telefonon is érdeklődtünk-, és mondták, hogy rettentően gyenge állapotban van, korábban indultunk be hozzá – férjem javaslatára. Megérezte, hogy sietnünk kell.
Kb. ¾ 10-re értünk be. Akkor már csak egyet-kettőt dobbant a szívecskéje percenként. Megvárt minket. Ölünkben tarthattuk, adhattunk neki puszit, megsimogathattuk. Utoljára.
10 óra körül a kicsi lánykánk nem bírta tovább. Nagyon erős volt, hogy eddig is bírta. Büszkék vagyunk rá. A kis hős Emesénk.
A fájdalmunk leírhatatlan, és igazából nincs rá szó. Rengeteg a „miért”, de magyarázat, válasz nincs rá. Rettentően hiányzik a pocimból, és nincs perc, mikor ne gondolnék rá. Most még kismaminak kellene lennem, de gyászoló anya lettem. Pénteken lesz a temetése.
Iszonyat a lelki fájdalom. Annyira vártuk már Őt, és annyira szerettük már akkor, amikor kis sejtecskeként megmutatták a beültetés előtt. Olyan kegyetlen az élet.
Néha arról álmodozom, hogy nemsokára valaki felébreszt ebből az egész rémálomból. De minden nap azt igazolja, hogy ez tényleg megtörtént. És nem mással, velünk.
Egy biztos, hogy ha a férjem nem olyan, amilyen, akkor én már nem valószínű, hogy élnék. De érte érdemes. Eszméletlenül sokat köszönhetek neki, nagyon erős ember. Igazi társ. Nagyon sok nehéz percen átsegített, és megmutatta, hogy kell előre nézni.
Sokan kérdezik, hogy próbálkozunk-e majd még? A válasz: igen. Nem adjuk fel, mert szeretnénk családot. Igazit. Ami csak néhány percre adatott meg nekünk...
2007.03.19 14:34
Zsókuci!
Nem mondom, hogy örülök, hogy itt vagy! Nem mondom, mert szívesebben látnálak a nyári babás topicban! Csak rövid időre néztem be anno a fent említett topicba, ott olvastam Rólatok. Aztán már csak azért nézegettem arrafelé, hogy tudjam, mi van Veletek. Annyira, de annyira szorítottam, imádkoztam értetek minden nap! Újra éltem egy barátnőm szenvedését, akinek a kislánya (Fannika) polycisztával született (a veséjével volt vm komoly gond) és csak néhány hetet élt.... szintén a II. nőin a PIC-en. Anyukájával naponta beszéltünk, minden - más újszülöttnél természetes dolog: pisi, kaki - áldás és remény volt nekünk! Sokáig küzdött a picike, de a betegség erősebb volt.... mosolyogva aludt el! Ha visszaolvasod az előzményeket, Róluk is írtam már itt.
Igen, a veszteség valóban óriási! Soha, semmi nem fogja feledtetni Veletek azt, ami történt. De az idő, hidd el tompítja azt az égető és maró fájdalmat, amit éreztek!
Azt érzem, hogy én nem vagyok elég kompetens lelket önteni beléd, hisz én "csak" egy 23 hetes babát vesztettem el, aki nagyon beteg volt.... az én fájdalmam (bár nekem óriási volt) a közelébe sem ér a Tiéteknek! Annál is inkább, mert nekem már volt egy kisfiam, aki erőt adott. De a többiek is biztos segítenek feldolgozni a történteket. Ha itt vagy, az már az első lépés..... szépen lassan kialakul minden, hidd el! A szülés időpontjában kell nagyon erősnek lenned! Az egy borzalom lesz! Nekem az volt, mert pont december elejére vártam a babát, 12-re. A szomszédunkba költözött egy fiatal pár, az ő kislányuk pont azon a napon született.... így nap, mint nap szembesültem a kislányommal..... hisz aznap kellett volna pont születnie. Aztán elköltöztek... Egy hónapja meglátogattak minket, aranyosak nagyon, jó barátok vagyunk, tartjuk a kapcsolatot. És hát, jött a kislány..... pár órára itt volt a kislányom köztünk.....most már négy éves elmúlt..... de még így is sokszor eszembe jut, hogy a pici lányunk most ennyi és ennyi idős lenne.....
A férjed annyira EMBER! Olyan gyönyörűen írt a topicban. Szorítsd jól a kezét, és nézz előre! Nézd, süt a nap! Ott, az úton előtted..... csak el kell érned.... és a párod segít ebben!
Mégegyszer Isten hozott, remélem barátokra lelsz köztünk, akik tudnak segíteni ha fáj a lelked... másban talán nem, de beszélünk róla, meghallgatunk.... és hallgatunk is... ha éppen akkor, arra van szükséged!
Nem mondom, hogy örülök, hogy itt vagy! Nem mondom, mert szívesebben látnálak a nyári babás topicban! Csak rövid időre néztem be anno a fent említett topicba, ott olvastam Rólatok. Aztán már csak azért nézegettem arrafelé, hogy tudjam, mi van Veletek. Annyira, de annyira szorítottam, imádkoztam értetek minden nap! Újra éltem egy barátnőm szenvedését, akinek a kislánya (Fannika) polycisztával született (a veséjével volt vm komoly gond) és csak néhány hetet élt.... szintén a II. nőin a PIC-en. Anyukájával naponta beszéltünk, minden - más újszülöttnél természetes dolog: pisi, kaki - áldás és remény volt nekünk! Sokáig küzdött a picike, de a betegség erősebb volt.... mosolyogva aludt el! Ha visszaolvasod az előzményeket, Róluk is írtam már itt.
Igen, a veszteség valóban óriási! Soha, semmi nem fogja feledtetni Veletek azt, ami történt. De az idő, hidd el tompítja azt az égető és maró fájdalmat, amit éreztek!
Azt érzem, hogy én nem vagyok elég kompetens lelket önteni beléd, hisz én "csak" egy 23 hetes babát vesztettem el, aki nagyon beteg volt.... az én fájdalmam (bár nekem óriási volt) a közelébe sem ér a Tiéteknek! Annál is inkább, mert nekem már volt egy kisfiam, aki erőt adott. De a többiek is biztos segítenek feldolgozni a történteket. Ha itt vagy, az már az első lépés..... szépen lassan kialakul minden, hidd el! A szülés időpontjában kell nagyon erősnek lenned! Az egy borzalom lesz! Nekem az volt, mert pont december elejére vártam a babát, 12-re. A szomszédunkba költözött egy fiatal pár, az ő kislányuk pont azon a napon született.... így nap, mint nap szembesültem a kislányommal..... hisz aznap kellett volna pont születnie. Aztán elköltöztek... Egy hónapja meglátogattak minket, aranyosak nagyon, jó barátok vagyunk, tartjuk a kapcsolatot. És hát, jött a kislány..... pár órára itt volt a kislányom köztünk.....most már négy éves elmúlt..... de még így is sokszor eszembe jut, hogy a pici lányunk most ennyi és ennyi idős lenne.....
A férjed annyira EMBER! Olyan gyönyörűen írt a topicban. Szorítsd jól a kezét, és nézz előre! Nézd, süt a nap! Ott, az úton előtted..... csak el kell érned.... és a párod segít ebben!
Mégegyszer Isten hozott, remélem barátokra lelsz köztünk, akik tudnak segíteni ha fáj a lelked... másban talán nem, de beszélünk róla, meghallgatunk.... és hallgatunk is... ha éppen akkor, arra van szükséged!
2007.03.19 14:52
Lányok!
(rossz)Szokásomhoz híven kalózkodtam... egy másik topicban találtam egy linket, nem hallottam eddig róla....
Emesének gyújtottak gyertyát... most én is!
De gyújtottam egy gyertyát a mi kis babánkért is.... igen, akkor még a kórházban.... de most itt is. Ha gondoljátok, tegyétek Ti is ezt. Gyújtsunk néha egy-egy gyertyát az elvesztett gyermekeinkért. Mi nem adtunk nevet a kicsinek. Én neveztem el Angyalkának. És képzeljétek, tényleg van ilyen kislány név! Benne van az utónévkönyvben! Szóval, ha arra jártok, gyújtsatok egy szálat az én kicsikémért is, Homán Angyalka..... Köszönöm!
http://www.angyalokszulei.hu/
(rossz)Szokásomhoz híven kalózkodtam... egy másik topicban találtam egy linket, nem hallottam eddig róla....
Emesének gyújtottak gyertyát... most én is!
De gyújtottam egy gyertyát a mi kis babánkért is.... igen, akkor még a kórházban.... de most itt is. Ha gondoljátok, tegyétek Ti is ezt. Gyújtsunk néha egy-egy gyertyát az elvesztett gyermekeinkért. Mi nem adtunk nevet a kicsinek. Én neveztem el Angyalkának. És képzeljétek, tényleg van ilyen kislány név! Benne van az utónévkönyvben! Szóval, ha arra jártok, gyújtsatok egy szálat az én kicsikémért is, Homán Angyalka..... Köszönöm!
http://www.angyalokszulei.hu/
2007.03.19 15:42
Zsókuci - elkezdtelek olvasni.........aztán abbahagytam. aztán újra kezdtem.........és újra abbahagytam. Most meg itt bömbölök a gép előtt, de végigolvastalak. Rég sírtam már ennyire keservesen!!!!!! Nagyon hasonlítunk: nekünk szept. 21-én volt a beültetés, minket is két baba választott, nálunk a 22. héten búcsúztak el tőlünk, egy kisfiú és egy kislány. Nekem meg kellett szülni őket.....
Nehéz ilyenkor szavakat találni! Olvasva a szavaidat abban is nagyon hasonlítunk, hgoy pozitívan állunk a dolgokhoz. Mi is hagytunk időt a gyászra, de ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy ez a két kis pici lélek, mint ahogy a te Emeséd is, arra volt hivatott, hogy előkészítse a helyet a következő kis gyermeknek - akivel már nemcsak a várakozás, hanem a születés, a hangos gyereksírás, az igazi élet örömét is megtapasztalhatjuk. Nagyon vigyázzatok egymásra most a férjeddel, szeressétek nagyon egymást, sokmindent végigcsináltatok már együtt, de ekkora szükségetek talán még sosem volt a másikra!!!!! Emese pedig vigyáz rátok hidd el, s ha a szívetek elkészül majd egy új lélek fogadására, megkapjátok!!!!!! (Képzeld minket még bíztatnak is, pedig nálunk is mindkettőnknél van baj, hogy hátha talán most spontán - az esély csekély ugyan - de mégis.......talán.........) Kapaszkodjatok jó szorosan egymásba, suttogjátok bele a levegőbe azokat a szavakat, amiket Emesének mondanátok, sírjátok el az összes könnyeteket, s péntek után hidd el újra tudtok majd bizakodni, egymást erősítve!!!!!!!!!
Írj nekünk, ha úgy érzed, jót tesz! Remélem -merthogy tényleg annyi a hasonlóság - hamarosan együtt babakocsizunk majd!!!!!!!! Vigyázzatok egymásra! puszi
A többieknek: sziasztok, nem vesztem ám el, csak visszamentem tanítani, s hát rengeteg a tennivaló a gyerekek körül. Ígérem írok hamarosan jó hosszan, sok-sok klassz élményről!!!!!!!!
Nehéz ilyenkor szavakat találni! Olvasva a szavaidat abban is nagyon hasonlítunk, hgoy pozitívan állunk a dolgokhoz. Mi is hagytunk időt a gyászra, de ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy ez a két kis pici lélek, mint ahogy a te Emeséd is, arra volt hivatott, hogy előkészítse a helyet a következő kis gyermeknek - akivel már nemcsak a várakozás, hanem a születés, a hangos gyereksírás, az igazi élet örömét is megtapasztalhatjuk. Nagyon vigyázzatok egymásra most a férjeddel, szeressétek nagyon egymást, sokmindent végigcsináltatok már együtt, de ekkora szükségetek talán még sosem volt a másikra!!!!! Emese pedig vigyáz rátok hidd el, s ha a szívetek elkészül majd egy új lélek fogadására, megkapjátok!!!!!! (Képzeld minket még bíztatnak is, pedig nálunk is mindkettőnknél van baj, hogy hátha talán most spontán - az esély csekély ugyan - de mégis.......talán.........) Kapaszkodjatok jó szorosan egymásba, suttogjátok bele a levegőbe azokat a szavakat, amiket Emesének mondanátok, sírjátok el az összes könnyeteket, s péntek után hidd el újra tudtok majd bizakodni, egymást erősítve!!!!!!!!!
Írj nekünk, ha úgy érzed, jót tesz! Remélem -merthogy tényleg annyi a hasonlóság - hamarosan együtt babakocsizunk majd!!!!!!!! Vigyázzatok egymásra! puszi
A többieknek: sziasztok, nem vesztem ám el, csak visszamentem tanítani, s hát rengeteg a tennivaló a gyerekek körül. Ígérem írok hamarosan jó hosszan, sok-sok klassz élményről!!!!!!!!
2007.03.19 19:11
Julika: Szívhez szóló amit írtáll.... igazad van, osztom a véleményed.... csakhát egy bibi van, amit most látok így több, mint 4 év távlatából.... az összes könnyedet sosem fogod elsírni! Egy anyának a gyermekére mindig maradnak könnyei, amit vagy örömében, vagy bánatában, de elsírhat.....
Iruka: én egy időben szerettem volna férjhez menni Japánba.... Most már örülök, hogy nem így lett, mert annyira más az a világ.... a kaját meg képtelen voltam megszokni! De a mai napig egy misztikus mesevilág az ott nekem... életem egyik legszebb két hetét töltöttem el ott.....
Amit írtál nagyon szívbe markoló. Sajnálom a babádat! Mi is jártunk így... egy 11 hetes és egy 23 hetes babánk lett angyalka.... Hidd el, ha eljön az idő, visszatér hozzátok a pici lelke...
Amit a férjedről írtál, nem ismeretlen, bár nagyon más a két kultúra, az tény. Nálunk is van azért ilyen.... az előző vőlegényemmel való kapcsolatom azért ment tönkre, mert az anyuka nagyon kisfiának tekintette Őt. A férjemmel is volt - és néha még ma is van - konfliktusunk hasonló gondok miatt.... De azt tudomásul kell vennünk, hogy a japánoknál a szülőkről való gondoskodás nem csak kimeríti, de meg is haladja a kötelesség fogalmát..... és a szülők mindenek felett állnak.... ezt nekünk nehéz megértenünk, mert más gyökereink vannak....
Minden esetre üdvözöllek köztünk, a fájdalom feldolgozásában sokat segíthet Neked ez a kis csapat. Keress minket, akár privátban, akár így a topicban. Szerintem mindannyian megértjük mi fáj Neked odabenn, hisz átéltünk mind hasonlót - sajnos!
Addig is minden jót Neked és jelentkezz hamar!
Iruka: én egy időben szerettem volna férjhez menni Japánba....
Most már örülök, hogy nem így lett, mert annyira más az a világ.... a kaját meg képtelen voltam megszokni! De a mai napig egy misztikus mesevilág az ott nekem... életem egyik legszebb két hetét töltöttem el ott.....
Amit írtál nagyon szívbe markoló. Sajnálom a babádat! Mi is jártunk így... egy 11 hetes és egy 23 hetes babánk lett angyalka.... Hidd el, ha eljön az idő, visszatér hozzátok a pici lelke...
Amit a férjedről írtál, nem ismeretlen, bár nagyon más a két kultúra, az tény. Nálunk is van azért ilyen.... az előző vőlegényemmel való kapcsolatom azért ment tönkre, mert az anyuka nagyon kisfiának tekintette Őt. A férjemmel is volt - és néha még ma is van - konfliktusunk hasonló gondok miatt.... De azt tudomásul kell vennünk, hogy a japánoknál a szülőkről való gondoskodás nem csak kimeríti, de meg is haladja a kötelesség fogalmát..... és a szülők mindenek felett állnak.... ezt nekünk nehéz megértenünk, mert más gyökereink vannak....
Minden esetre üdvözöllek köztünk, a fájdalom feldolgozásában sokat segíthet Neked ez a kis csapat. Keress minket, akár privátban, akár így a topicban. Szerintem mindannyian megértjük mi fáj Neked odabenn, hisz átéltünk mind hasonlót - sajnos!
Addig is minden jót Neked és jelentkezz hamar!
2007.03.20 09:00
koszonom a kedves fogattatast zoranak es mandalanak.
amugy ma mar jobb a kedvem.igazabol minden nap maskent erint ami tortent.ma csak de. volt kicsit szomorkas mert mentunk a heti egyszeri jaccohazban ahol egy mama megkerdeztem latni e mar a babat.vele ugyanis talalkoztunk akkor mikor a 6 hetes csekkelesen voltunk.
ami az itt letet illeti igazan halas vagyok h olyan a csalad amilyen.lehetne sokkal de sokkal rosszabb is.az meg h nem beszelnek arrol ami tortent valojaban aldas.kesz lennek ha folyton sajnalnanak.nincs is miert.a kismanokank csak meggondolta magat,megbeszelte velem almomban h jon mikor csak csupa boldogsagot hoz a jotte es nem lesz minden nehez nekem.koszonom neki es visszavarjuk apaval es a batyuskajaval.
azert pedig h ha mar ez torpent,ilyen hamar tortent,meg mielott hallottam volna a szivecskejet,lattam volna a kis testet mozogni a pocimban,ugyszint halas vagyok.nem erzem magam olyan erosnek mint oly sokan kozuletek,nem tudom tudnam e folytatni.azaz nem tudom akarnam e a folytatast.bar itt a kiskoboldkam.miatta megtennem.
zsokuci:vegigolvasva ami tortent veletek osszeszoritotta a szivem es bar nekem sosem volt ilyen nehez,egyutterzek veled.sajnalom h masra nincs lehetosegem,csak kuldeni neked sok sok szeretetet es energiat a folytatasra.csodallak es ismeretlenul is tiszteletet ebreszt bennem a kitartasotok.sok sok ilyen pozitiv erovel atitatott pillanatot,honapot kivanok nektek szivbol,mig kicsi gyermeketek elerkezettnek erzi az idot h hozzatok szulessen.es maradjon mig kezbe nem veheti a sajat gyermeket es meg tovabb!!
amugy ma mar jobb a kedvem.igazabol minden nap maskent erint ami tortent.ma csak de. volt kicsit szomorkas mert mentunk a heti egyszeri jaccohazban ahol egy mama megkerdeztem latni e mar a babat.vele ugyanis talalkoztunk akkor mikor a 6 hetes csekkelesen voltunk.
ami az itt letet illeti igazan halas vagyok h olyan a csalad amilyen.lehetne sokkal de sokkal rosszabb is.az meg h nem beszelnek arrol ami tortent valojaban aldas.kesz lennek ha folyton sajnalnanak.nincs is miert.a kismanokank csak meggondolta magat,megbeszelte velem almomban h jon mikor csak csupa boldogsagot hoz a jotte es nem lesz minden nehez nekem.koszonom neki es visszavarjuk apaval es a batyuskajaval.
azert pedig h ha mar ez torpent,ilyen hamar tortent,meg mielott hallottam volna a szivecskejet,lattam volna a kis testet mozogni a pocimban,ugyszint halas vagyok.nem erzem magam olyan erosnek mint oly sokan kozuletek,nem tudom tudnam e folytatni.azaz nem tudom akarnam e a folytatast.bar itt a kiskoboldkam.miatta megtennem.
zsokuci:vegigolvasva ami tortent veletek osszeszoritotta a szivem es bar nekem sosem volt ilyen nehez,egyutterzek veled.sajnalom h masra nincs lehetosegem,csak kuldeni neked sok sok szeretetet es energiat a folytatasra.csodallak es ismeretlenul is tiszteletet ebreszt bennem a kitartasotok.sok sok ilyen pozitiv erovel atitatott pillanatot,honapot kivanok nektek szivbol,mig kicsi gyermeketek elerkezettnek erzi az idot h hozzatok szulessen.es maradjon mig kezbe nem veheti a sajat gyermeket es meg tovabb!!
2007.03.20 11:36
Iruka: szóval írtam egy hosszú levelet, de elszállt....
Most nincs sok időm, mert a gyerkőcöket ebédeltetni kell, aztán meg rakom le őket aludni... és indul a takarítás, meg a rendrakás... csak akkor van időm, ha alszanak...
Most röviden csak annyit, hogy jól teszed, ha előre nézel. nem könnyű felállni, mi tudjuk ezt nagyon jól, de erőt ad a kisfiad és a szerető férjed! Fogd a kezüket és haladj előre, hogy mielőbb kopoghasson a gólya az ajtón.
Írj egy kicsit magadról, a kisfiadról, a családodról! Szerintem sokunkat érdekel, milyen lehet ennyire más kultúrában élni! Mivel telnek a napjaid? Tudom, a kinti kultúra nem igen enged betekintést a mindennapjaikba... nekem szerencsém volt, egy kedves családnál (Kaoru lányaként szeretett és fogadott) élhettem több, mint két hétig és mivel velük éltem, így láthattam milyenek a japán hétköznapok. Persze teljesen más évekig ott élni, hát még családot alapítani! Írj egy kicsit magadról, hadd ismerjünk meg jobban!
Küldök Nekd egy kis ajándékot, hogy jobb legyen a kedved:
Most nincs sok időm, mert a gyerkőcöket ebédeltetni kell, aztán meg rakom le őket aludni... és indul a takarítás, meg a rendrakás... csak akkor van időm, ha alszanak...
Most röviden csak annyit, hogy jól teszed, ha előre nézel. nem könnyű felállni, mi tudjuk ezt nagyon jól, de erőt ad a kisfiad és a szerető férjed! Fogd a kezüket és haladj előre, hogy mielőbb kopoghasson a gólya az ajtón.
Írj egy kicsit magadról, a kisfiadról, a családodról! Szerintem sokunkat érdekel, milyen lehet ennyire más kultúrában élni! Mivel telnek a napjaid? Tudom, a kinti kultúra nem igen enged betekintést a mindennapjaikba... nekem szerencsém volt, egy kedves családnál (Kaoru lányaként szeretett és fogadott) élhettem több, mint két hétig és mivel velük éltem, így láthattam milyenek a japán hétköznapok. Persze teljesen más évekig ott élni, hát még családot alapítani!
Írj egy kicsit magadról, hadd ismerjünk meg jobban!
Küldök Nekd egy kis ajándékot, hogy jobb legyen a kedved:
2007.03.21 08:26
kedves mandala
koszonom a kepet.tok ari! a japan eletmod?nem irok ide sokat,irok neked ha lesz tobb idom priviben.de irok arrol milyen mas a gyereknevelesi modszer.itt.kezdjuk azt h a mostani nagypapak mamak hiaba szulok,sosem voltak azok.a gyermekeik nagyszulei voltak azok,akik gyakorlatilag neveltek oket.ez atlagos.es itt falun,nagyon sok nagymamat latni aki az unokajat viszi orvoshoz,a hatan kenguruzva.mint egy csomagot,h ne legyen utban.nem is elol van az a szegeny csecsemo de hatul.attol a baratnommel kesz vagyunk,hiaba vagyunk itt o 2 en meg 4 eve,ha azt latjuk h ugy ulnek kocsiba h a hatukra kotve ott a kisgyerek, csecsemo.nem normalisak.az en szememben.ez persze durvan hangozhat,es elismerem cinikus es hamar itelo lettem miota itt elek.nem vagyok ra buszke.dolgozom azon h ne itelkezzek.nincs jogom hozza.
tehat nalunk pl. az anyosom nem volt anyja a gyerekeinek.o kint dolgozott a foldeken az apossal mig a nagymami-az o anyosa,mondanom sem kell megfagy a levego ha a ket no egy helyisegben van,hiaba az udvariassag- szinte folyton a hatan hordta a fiukat csecsemokent.apos meg csak akkor jatszik az unokajaval ha kedve van hozza,meg persze ha megyunk rokonokhoz,o az aki ott leveszi rola a kabatot,az olebe ultetne...ha a mano el nem futna jaccani.sosem volt apa.szerencsere minket nem akadalyoznak,nem cserelnek fel a szerepeket,ugy ah meg most is jo nehany csaladban ez megtortenik.en maradhattam a gyerkocom mellett egesz mostig,mig aprilisban kezdi az ovit,es ezt szeretnem majd a kovi babokanak is megadni.
ma rajottem h annak ellenere h olvastam a.j. christian konyveit,annak ellenere,v pont azert mert jobban erzem a dolgokat,en is fajok.a fenebe pedig nem akartam!mert erzem h o fog visszaterni a pocimba legkozelebb.meg idoben visszafordult!ugy dontottem az o lelke jon vissza majd..hat akkor mi faj?!es miert?!azt hittem ott a korhazban mikor a tok aranyos noverek jottek es elokeszitettek h a lelki reszen tul vagyok,miert is lennek keseru?ugy erzem nekem nincs jogom,okom sem igen,h sajnaljam magam meg mindig,mikor a kicsim boldog es meg talalkozunk,es raadasul o nem szenvedett.nekem nem kellett a kis halott testet megszulnom...akkor mire fol fajok en?!mindenesetre ongyogyitgatas es analizalas folyamatban.
most mennem kell.baboka kelt a du. szunyobol.
koszi megegyszer mandala es mindenkinek h elolvasgatja amit irok. mindig hosszura sikeredik...
sziasztok
koszonom a kepet.tok ari! a japan eletmod?nem irok ide sokat,irok neked ha lesz tobb idom priviben.de irok arrol milyen mas a gyereknevelesi modszer.itt.kezdjuk azt h a mostani nagypapak mamak hiaba szulok,sosem voltak azok.a gyermekeik nagyszulei voltak azok,akik gyakorlatilag neveltek oket.ez atlagos.es itt falun,nagyon sok nagymamat latni aki az unokajat viszi orvoshoz,a hatan kenguruzva.mint egy csomagot,h ne legyen utban.nem is elol van az a szegeny csecsemo de hatul.attol a baratnommel kesz vagyunk,hiaba vagyunk itt o 2 en meg 4 eve,ha azt latjuk h ugy ulnek kocsiba h a hatukra kotve ott a kisgyerek, csecsemo.nem normalisak.az en szememben.ez persze durvan hangozhat,es elismerem cinikus es hamar itelo lettem miota itt elek.nem vagyok ra buszke.dolgozom azon h ne itelkezzek.nincs jogom hozza.
tehat nalunk pl. az anyosom nem volt anyja a gyerekeinek.o kint dolgozott a foldeken az apossal mig a nagymami-az o anyosa,mondanom sem kell megfagy a levego ha a ket no egy helyisegben van,hiaba az udvariassag- szinte folyton a hatan hordta a fiukat csecsemokent.apos meg csak akkor jatszik az unokajaval ha kedve van hozza,meg persze ha megyunk rokonokhoz,o az aki ott leveszi rola a kabatot,az olebe ultetne...ha a mano el nem futna jaccani.sosem volt apa.szerencsere minket nem akadalyoznak,nem cserelnek fel a szerepeket,ugy ah meg most is jo nehany csaladban ez megtortenik.en maradhattam a gyerkocom mellett egesz mostig,mig aprilisban kezdi az ovit,es ezt szeretnem majd a kovi babokanak is megadni.
ma rajottem h annak ellenere h olvastam a.j. christian konyveit,annak ellenere,v pont azert mert jobban erzem a dolgokat,en is fajok.a fenebe pedig nem akartam!mert erzem h o fog visszaterni a pocimba legkozelebb.meg idoben visszafordult!ugy dontottem az o lelke jon vissza majd..hat akkor mi faj?!es miert?!azt hittem ott a korhazban mikor a tok aranyos noverek jottek es elokeszitettek h a lelki reszen tul vagyok,miert is lennek keseru?ugy erzem nekem nincs jogom,okom sem igen,h sajnaljam magam meg mindig,mikor a kicsim boldog es meg talalkozunk,es raadasul o nem szenvedett.nekem nem kellett a kis halott testet megszulnom...akkor mire fol fajok en?!mindenesetre ongyogyitgatas es analizalas folyamatban.
most mennem kell.baboka kelt a du. szunyobol.
koszi megegyszer mandala es mindenkinek h elolvasgatja amit irok.
mindig hosszura sikeredik...
sziasztok
2007.03.22 15:32
Sziasztok,
Köszönöm a fogadtatást, és kedves szavaitokat, nagyon aranyosak vagytok.
Mandala,
Igen, olvastam Fannikáról… Annyira szomorú ez az egész. Gyújtottam én is gyertyád Angyalkádért.
Én is félek attól a naptól, amikorra ki lennék írva (júni 14.). Igazából minden csütörtök (a mai is) nagyon nehéz, mert mindig ekkor töltöttem be a heteket. Ma tölteném be a 28. hetet. Ha most született volna Emese, mennyivel több esélye lenne az életre, már 1 kg fölött járnánk… De hát valamiért nem így lett… 
Köszönöm férjem dicséretét, elsírtam magam, mikor olvastam, mit írtál Róla.
Holnap lesz kislányunk temetése, nagyon félünk tőle…
Julika,
Drága vagy! Tényleg nagyon hasonítanak a velünk történtek. Félelmetes…
A Te soraidon is nagyon meghatódtam. Köszönöm. Remélem én is, hogy együtt fogunk babakocsit tologatni. Hová jártatok lombikra?
Iruka,
Sajnálom amin te is átmentél… főleg, egy másik kultúrában nagyon nehéz lehet…
És persze Neked is köszönöm amiket írtál.
Vigyázzatok magatokra, jelentkezem néha.
Puszi!
Köszönöm a fogadtatást, és kedves szavaitokat, nagyon aranyosak vagytok.
Mandala,
Igen, olvastam Fannikáról… Annyira szomorú ez az egész. Gyújtottam én is gyertyád Angyalkádért.
Én is félek attól a naptól, amikorra ki lennék írva (júni 14.). Igazából minden csütörtök (a mai is) nagyon nehéz, mert mindig ekkor töltöttem be a heteket. Ma tölteném be a 28. hetet. Ha most született volna Emese, mennyivel több esélye lenne az életre, már 1 kg fölött járnánk…
De hát valamiért nem így lett…
Köszönöm férjem dicséretét, elsírtam magam, mikor olvastam, mit írtál Róla.
Holnap lesz kislányunk temetése, nagyon félünk tőle…
Julika,
Drága vagy! Tényleg nagyon hasonítanak a velünk történtek. Félelmetes…
A Te soraidon is nagyon meghatódtam. Köszönöm. Remélem én is, hogy együtt fogunk babakocsit tologatni.
Hová jártatok lombikra?
Iruka,
Sajnálom amin te is átmentél… főleg, egy másik kultúrában nagyon nehéz lehet…
És persze Neked is köszönöm amiket írtál.
Vigyázzatok magatokra, jelentkezem néha.
Puszi!
2007.03.23 07:44
Zsókuci!
Teljes szívemből kívánom,hogy mielőbb egy egyészséges kisbaba gyógyítsa meg a lelketeket.A mai napra rengeteg erőt kívánok nektek én is végigizgultam a te történetedet az első percektől és nagyon megrázott,ami történt.Optimista voltam és bíztam nagyon,de sajátomként fájt és sirattam meg,amikor az a csepp kislány feladta mégis. Legyen ez a mai nap lezárása ennek a szomorú időszaknak és kívánok nektek sikereket és örömöket az életbe és mielőbb egy egészséges bébikét. 
Eszter
Teljes szívemből kívánom,hogy mielőbb egy egyészséges kisbaba gyógyítsa meg a lelketeket.A mai napra rengeteg erőt kívánok nektek én is végigizgultam a te történetedet az első percektől és nagyon megrázott,ami történt.Optimista voltam és bíztam nagyon,de sajátomként fájt és sirattam meg,amikor az a csepp kislány feladta mégis.
Legyen ez a mai nap lezárása ennek a szomorú időszaknak és kívánok nektek sikereket és örömöket az életbe és mielőbb egy egészséges bébikét.
Eszter
2007.03.23 15:08
Sziasztok!
Most jöttünk vissza Zalakarosról, egy kis pihenésből.
Sajnálattal üdvözlöm Zsókucit és Irukát.
Zsókuci, nagyon megrázó, ami veletek történt, én is végigzokogtam. Én egy 11 hetes babát veszítettem el, úgy gondolom, bár nagyon nehéz volt nekem is, az én fájdalmam nem közelíti meg a tiéteket. Mindigis ettől rettegtem, egy olyan babát elveszíteni, aki már érezhetően mozog ott bent és percről percre jeleket ad felénk. Ráadásul napokig küzdöttetek érte, miután világra jött... őszintén nagyon sajnálom.
De ha ilyen nagyszerű párod van, és ilyen pozitív beállítottságúak vagytok, biztosan megkapjátok a várva várt picikét a karjaitokba, aki a várt időben és egészségesen bújik ki a pocakodból. Ehhez kívánok sok kitartást és mindenekelőtt mielőbbi sikert!
Chrissynek és Faulnak gratulálok a pocaklakókhoz! Remélem, minden rendben veletek!
Tontikával mi van?
Bobek
Most jöttünk vissza Zalakarosról, egy kis pihenésből.
Sajnálattal üdvözlöm Zsókucit és Irukát.
Zsókuci, nagyon megrázó, ami veletek történt, én is végigzokogtam. Én egy 11 hetes babát veszítettem el, úgy gondolom, bár nagyon nehéz volt nekem is, az én fájdalmam nem közelíti meg a tiéteket. Mindigis ettől rettegtem, egy olyan babát elveszíteni, aki már érezhetően mozog ott bent és percről percre jeleket ad felénk. Ráadásul napokig küzdöttetek érte, miután világra jött... őszintén nagyon sajnálom.
De ha ilyen nagyszerű párod van, és ilyen pozitív beállítottságúak vagytok, biztosan megkapjátok a várva várt picikét a karjaitokba, aki a várt időben és egészségesen bújik ki a pocakodból. Ehhez kívánok sok kitartást és mindenekelőtt mielőbbi sikert!
Chrissynek és Faulnak gratulálok a pocaklakókhoz! Remélem, minden rendben veletek!
Tontikával mi van?
Bobek
2007.03.23 18:25
Szaisztok!
Most jövök a dokitól. Sajnos rossz híreket mondott....
Van egy septum a méhemben, ami miatt nem ovális, hanem szív alakú. Ez nehezíti a megtapadást, és a kihordát. Valószínűleg ezért volt a múltkor is kései vetélésem, és ez most is benne van a pakliban. De az is lehet, hogy most nem okoz problémát. Okozhat még koraszülést is....
Kiírt táppénzre, meg írt fel duphastonet meg folsavat, meg magne b6-ot. Egyébként azt írta hogy 4mm es petezsák sejthető (csak hasii uh-al vizsgált) 2 hét múlva megyek újra, addig pihi!
Most jövök a dokitól. Sajnos rossz híreket mondott....
Van egy septum a méhemben, ami miatt nem ovális, hanem szív alakú. Ez nehezíti a megtapadást, és a kihordát. Valószínűleg ezért volt a múltkor is kései vetélésem, és ez most is benne van a pakliban. De az is lehet, hogy most nem okoz problémát. Okozhat még koraszülést is....
Kiírt táppénzre, meg írt fel duphastonet meg folsavat, meg magne b6-ot. Egyébként azt írta hogy 4mm es petezsák sejthető (csak hasii uh-al vizsgált) 2 hét múlva megyek újra, addig pihi!
2007.03.26 15:18
Faul!
Nagyon-nagyon szorítok Nektek, hogy minden rendben legyen!!! Tényleg pihenj minél többet!!!! Aztán, ha már tudsz valamit, írj!
Én 2 napja abbahagytam a gyógyszert, és nem vagyok hajlandó többet beszedni, sőt, védekezni sem vagyok hajlandó..
Tontica, és a többi babás, jelentkezzetek, olyan jó olvasni benneteket!!!
Nagyon-nagyon szorítok Nektek, hogy minden rendben legyen!!! Tényleg pihenj minél többet!!!! Aztán, ha már tudsz valamit, írj!
Én 2 napja abbahagytam a gyógyszert, és nem vagyok hajlandó többet beszedni, sőt, védekezni sem vagyok hajlandó..
Tontica, és a többi babás, jelentkezzetek, olyan jó olvasni benneteket!!!
Pedig már 5 hete volt a műtét. 2007.03.31 05:32
Sziasztok!
Faul!
Tudtommal, a septummal rendelkező méh operálható, teljesen megszüntethető ez az állapot. Azért, remélem, ez a pindurka ottmarad a pocakodban addig amíg kell, de ha ne adja Isten, megint baj lenne, akkor mindenképp beszélj az orvossal a műtétről.
Én nagyon drukkolok, hogy együtt tudjuk növelni a pocakunkat.
Csütörtökön már 19 mm volt a mi picikénk, már látszik a karja, lába. Most jön majd a kritikus időszak. Csak bízni tudok, hogy ne legyen baj.
Többiekkel mi a helyzet?
bobek
Faul!
Tudtommal, a septummal rendelkező méh operálható, teljesen megszüntethető ez az állapot. Azért, remélem, ez a pindurka ottmarad a pocakodban addig amíg kell, de ha ne adja Isten, megint baj lenne, akkor mindenképp beszélj az orvossal a műtétről.
Én nagyon drukkolok, hogy együtt tudjuk növelni a pocakunkat.
Csütörtökön már 19 mm volt a mi picikénk, már látszik a karja, lába. Most jön majd a kritikus időszak. Csak bízni tudok, hogy ne legyen baj.
Többiekkel mi a helyzet?
bobek
2007.04.02 21:14
Szia Lányok!
Meghalt a gépünk, így nem tudtam jelentkezni... most lehelt életet belé a párom, remélem mától ismét jelentkezhetek....
Zsókuci: gondoltam rátok nagyon-nagyon!
faul: amikor bent feküdtem a II. nőin, mellettem feküdt egy kismama, akinek két(!) méhe volt.... és az orvosok sem hitték, de állapotos lett! Az nehezítette a dolgot, hogy a másik méhe függetlenül működött az elsőtől... vagyis amíg az egyikben fejlődött a baba, a másikban menstruált..... szóval a hormonok dolgoztak... és ez ütközött, azaz folyamatosan veszélyben volt a babó, féltek a vetéléstől..... aztán lett egy egészséges kislánya....
Ezt csak azért írtam, bár tudom, Nálad nem ez a helyzet, hogy lásd sokszor még a lehetetlen is lehetséges! Szorítok Neked!
Meghalt a gépünk, így nem tudtam jelentkezni... most lehelt életet belé a párom, remélem mától ismét jelentkezhetek....
Zsókuci: gondoltam rátok nagyon-nagyon!
faul: amikor bent feküdtem a II. nőin, mellettem feküdt egy kismama, akinek két(!) méhe volt.... és az orvosok sem hitték, de állapotos lett! Az nehezítette a dolgot, hogy a másik méhe függetlenül működött az elsőtől... vagyis amíg az egyikben fejlődött a baba, a másikban menstruált..... szóval a hormonok dolgoztak... és ez ütközött, azaz folyamatosan veszélyben volt a babó, féltek a vetéléstől..... aztán lett egy egészséges kislánya....
Ezt csak azért írtam, bár tudom, Nálad nem ez a helyzet, hogy lásd sokszor még a lehetetlen is lehetséges!
Szorítok Neked!2007.04.03 11:59
Sziasztok!
Boeske, ne haragudj, nem figyeltem rendesen. Különben az a 2-3 hónap hamar eltelik. Nekem 5 hónapot kellet várni, végül 6 lett belőle. A lényeg, hogy utána sikerüljön.
Köszönöm, az érdeklődést, hányingerem egyre ritkábban van, de állandóan fel vagyok fújva, nagyon lassú az emésztésem. Időnként akkora a hasam, mintha 5 hónapos lennék.
És elég fáradékony vagyok, de egyébként minden rendben, csak az eleje teljen már el. A 16. hetet várom.
bobek
Boeske, ne haragudj, nem figyeltem rendesen. Különben az a 2-3 hónap hamar eltelik. Nekem 5 hónapot kellet várni, végül 6 lett belőle. A lényeg, hogy utána sikerüljön.
Köszönöm, az érdeklődést, hányingerem egyre ritkábban van, de állandóan fel vagyok fújva, nagyon lassú az emésztésem. Időnként akkora a hasam, mintha 5 hónapos lennék.
És elég fáradékony vagyok, de egyébként minden rendben, csak az eleje teljen már el. A 16. hetet várom.
bobek
2007.04.05 02:24
sziasztok kedves mindenki
bocsanat h a sok kedves szo ellenere is eltuntem,rendbe tettem a kis lelkemet.
erdekes erzeseket valtott azonban ki belolem az h a szinten magyar baratnom akinek a fiacskammal egyidos kislanya van,egeszseges kisfiunak adott eletet 3-an.erdekes volt h kettonk valosaga mennyire kulonvalt,annak ellenere h elso alkalommal veletlenszeruen egyidos terhesek voltunk.az en kisfiam marc. 14-en ,az o kislanya marc.30-an lett haromeves.nem voltam feltekeny,duhos ,de kis ironikus kesernyes hangulat is keveredett a csodahoz,h lathattuk a baratnommel az alig par oras kisfiat...
holnap lesz a manokam ovodai evnyitoja.es mivel itt szombaton is van ovi,szombaton mar megy is de. i ovira...tele vagyok mindenfele kavalkaddal lelkileg emiatt,igy ritkan fogok irni...
jelentkezem ha uton a tesoka.
de mindannyiotoknak kivanok sok sok remenyt,szeretetet a csaladotokban es mihamarabbi valora valasat almaitoknak.mindannyiotoknak.
soksok szeretettel iruka
iruka
bocsanat h a sok kedves szo ellenere is eltuntem,rendbe tettem a kis lelkemet.
erdekes erzeseket valtott azonban ki belolem az h a szinten magyar baratnom akinek a fiacskammal egyidos kislanya van,egeszseges kisfiunak adott eletet 3-an.erdekes volt h kettonk valosaga mennyire kulonvalt,annak ellenere h elso alkalommal veletlenszeruen egyidos terhesek voltunk.az en kisfiam marc. 14-en ,az o kislanya marc.30-an lett haromeves.nem voltam feltekeny,duhos ,de kis ironikus kesernyes hangulat is keveredett a csodahoz,h lathattuk a baratnommel az alig par oras kisfiat...
holnap lesz a manokam ovodai evnyitoja.es mivel itt szombaton is van ovi,szombaton mar megy is de. i ovira...tele vagyok mindenfele kavalkaddal lelkileg emiatt,igy ritkan fogok irni...
jelentkezem ha uton a tesoka.
de mindannyiotoknak kivanok sok sok remenyt,szeretetet a csaladotokban es mihamarabbi valora valasat almaitoknak.mindannyiotoknak.
soksok szeretettel iruka
iruka
